Felszentelték a császlói Szent Imre-kápolnát

Az egyházmegye központjától legtávolabb eső Császlónak mindössze 350 lakosa van. Iskola és óvoda már nem működik a faluban, a kápolna újjáépítésére mégis igényt tartottak az ott élők, ragaszkodva hitükhöz, bízva abban, hogy a közösség megmarad és erősödni fog. A 65 négyzetméteres, ötven főt befogadó, közösségi házként is működő császlói kápolna helyet ad vasárnaponként a görögkatolikus liturgia megtartására is.

A megújult kápolna megáldása alkalmából bemutatott szentmisén Márku János csengeri plébános örömmel köszöntötte Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspököt, akinek jelenléte – mint fogalmazott – meghatározó és különleges alkalmat jelent az egyházközség kicsiny közösségének életében. A plébános köszönetet mondott Tilki Attila országgyűlési képviselőnek, Pásztor György polgármesternek és elődjének, Kanyó Józsefnek a segítségért és a hívek áldozatos munkájáért.

A kápolna megáldásán a hívekkel együtt ünnepeltek a Szatmári Esperesi Kerület papjai és a környező települések görögkatolikus parókusai is.

Palánki Ferenc püspök szentbeszédében a kápolna védőszentje, Szent Imre herceg életpéldáján keresztül mutatott rá az éberségre, és kérte közbenjárását az ott élőkre, azokra, akik részt vettek a kápolna felújítási munkálataiban.

Álljunk készen, hogy mindig készséggel tegyük a jót, mindazt, amire Isten meghívott bennünket – buzdított a főpásztor. – Az égő gyertya a hitünk világosságára mutat rá. Őrizzük minden ellenszéltől, ellenséges erőtől, hatalomtól. Vigyázzunk rá, legyen bennünk éberség, figyelem arra, hogy megőrizzük hitünket, istenkapcsolatunkat, és mentesek maradjunk a világ szennyétől.

Szent Imre herceg élete példát ad nekünk abban is, hogyan neveljük a gyermekeinket, a ránkbízottakat. Szent Imrét nevelője, Szent Gellért, valamint a szülei, édesanyja, Boldog Gizella és édesapja, Szent István király tanították a Szentírás ismeretére, az istenes életre. Szent István király fiához intézett intelmeiben arról ír, hogyan kell erényes életet élni. Ebben a világban, amely bonyolult, tele van rosszal, gonoszsággal, bűnnel, veszéllyel, háborúval és betegségekkel, az embernek ügyeskednie kell, hogy megállja a helyét, életben maradjon, hogy túlélje. De Szent Imre életében is mai világ volt, Szent István királynak is voltak nehézségei az éppen csak megtért népével, de abból a helyzetből hozta ki a legtöbbet és példát adott a fiának. Fölnevelték Szent Imrét, aki csatákat vívott, szüzességet fogadott, amit még a házasságában is megtartott – mondta Palánki Ferenc püspök. – Szent Imre herceg az Istennek nem valamit, egy adományt, még csak nem is saját magát akarta adni, hanem azt, amit Isten kért tőle.

Isten ma mit kér tőlünk? Van-e hozzá bátorságunk, képességünk, hogy az Ő akaratát megtegyük, hogy valóra váltsuk a hozzánk érkező, bennünket szíven találó üzenetét, igéjét? – tette fel a kérdést a megyéspüspök. – Szent Imrében, egyházmegyénk védőszentjéhez, Szent Lászlóhoz hasonlóan tisztelhetjük a szilárd hitet, és példát vehetünk róla, kérhetjük közbenjárását az erényes életre, hogy tisztán éljünk, távol tartva magunkat minden bűnös és külső hatástól; Isten akaratát teljesítve éljünk erényes, becsületes, tisztességes, Egyházunkat, nemzetünket, hazánkat, közösségünket szerető emberként.

A mai kornak is megvannak a szent emberei. Lehet, hogy ők nem lesznek szentté avatva, nem lesznek ismertek, de a hétköznapok hősei a gyermeknevelésben, a családok támogatásában, a szeretet, a hit továbbadásában, és megteszik azt, ami tőlük telik. Isten tőlünk is várja a választ a szeretetére. Szent Imre azt adta Istennek, amit tőle kért, és mindig készen volt erre: „Csípőtök legyen felövezve, kezetekben pedig égő gyertya legyen, mert nem tudjuk sem a napot, sem az órát.” Legyünk készen az Istennel való találkozásra – hangzott el a főpásztori prédikációban.

Hol találkozunk az Istennel? Az imádságainkban, a szentségekben, a másik emberben és a halálunk pillanatában: Legyünk készek imádságos életet élni, vagyis az életünk legyen imádság, istendicsőítés. Legyünk készek az eucharisztiában magunkhoz venni Krisztus szent testét. Legyünk készek arra, hogy álljunk a másik ember szolgálatába, akkor is, ha ellenséges, ismerjük fel, hogy benne Isten közelít felénk. Legyünk készen a halálunk pillanatában a nagy találkozásra, mert az a keresztény hitünk alapja, hogy mi nem a semmibe hullunk, hanem a könyörülő Isten kezébe, és az életünk nem véget ér, hanem beteljesedik, miként Jézus Krisztusnak beteljesedett az élete a kereszten.

Kérjük Szent Imre, az első szent magyar család, magyar szentjeink közbenjárását, hogy mi is élő hittel, égő gyertyával, a jóra való készséggel, erényesen tudjunk élni itt a földön és mindig készek legyünk az Istennel való találkozásra – zárta szentbeszédét Palánki Ferenc püspök.

A szentmise végén Tilki Attila országgyűlési képviselő köszöntötte a jelenlévőket, és Szent István Intelmeinek egy sorát idézte: „Semmi sem emel fel, csakis az alázat, semmi sem taszít le, csakis a gőg és a gyűlölség.” Példaként említette Lónyai Menyhértet, akinek születése 200. évfordulóját ünnepli Szabolcs-Szatmár-Bereg megye. Az itt élők sokat köszönhetnek munkásságának. Egész életében éjt nappallá téve dolgozott, 1871 és 1872 között az ország miniszterelnöke volt.

A császlói Szent Imre-kápolna Ágoston László építész tervei alapján, a Magyar Falu Program keretén belül készült.

Forrás és fotó: Kovács Ágnes/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Magyar Kurír