A szentmisén részt vett Heidelsperger István püspöki helynök, esperes, plébános; a szatmári esperesi kerület papjai; Márku János, a csengeri egyházközség plébánosa; görögkatolikus lelkipásztorok, Kovács Sándor országgyűlési képviselő, Csenger város önkormányzatának képviselői, a település intézményeinek vezetői, az egyházközség és a filiák hívei.
A szentmise előtt Kovács Sándor országgyűlési képviselő mondott köszönetet az egyházmegyének a támogatásért.
Palánki Ferenc megyéspüspök örömét fejezte ki, hogy hosszú idő után végre sikerült felújítani ezt a templomot. Hangsúlyozta, hogy az egy-egy templomfelújításra fordított összeg a bizalom jele, bizalom Istenben, abban, hogy ennek a közösségnek van jövője.
De az imádság háza, amely tornyával az égre mutat, feladatot is jelent számunkra.
A feladatunk pedig az, hogy mi, akik a keresztségünk óta a Szentlélek templomai vagyunk, az életünkkel, a szeretetünkkel, a szavainkkal, a cselekedeteinkkel az ég felé, az Isten felé mutassunk.
Majd az elhangzott evangéliumi szakaszról (Mk 12,38–44) fejtette ki gondolatait a főpásztor. Többek között elmondta: felvetődhet bennünk a kérdés, mi lesz azzal a szegény asszonnyal, aki az egész vagyonát, megélhetését odaadta Istennek. Kívülállóként, nem hívőként jogos a kérdés, de aki Istenben hisz, az tudja, hogy ez az asszony volt ott a leggazdagabb, mert egyedül neki volt bizalma az Istenben.
Mert aki Istenben bízik, az tudja, hogy Isten nem hagyja el.
A szentmise záróáldása után Márku János csengeri plébános köszönetet mondott a főpásztornak az egyházmegye támogatásáért, a szentmise bemutatásáért, valamint minden résztvevőnek az együtt ünneplésért, majd a helyi önkormányzat által felajánlott agapéra invitálta a jelenlévőket.
Palánki Ferenc megyéspüspök elmélkedése ITT meghallgatható.
Forrás és fotó: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria