Megáldották a felújított Gombás-keresztet Zalában

Kishírek – 2021. augusztus 24., kedd | 17:10

A Zala megyei Nagykutast Andrásfa felé elhagyva az út mellett egy kereszt áll. A feszületet 1896-ban állították. Abban az időben egy bizonyos Gombás család birtokolta a földet, ahol két kőkereszt is állt – a másik napjainkban Kiskutas felé haladva a mezőn látható –, innen a rendhagyó elnevezés: Gombás-kereszt II. A megáldás szertartására augusztus 18-án került sor.

A keresztet Gyöngyös Balázs, a nagykutas Idősebb Szent Jakab apostol-templom plébánosa áldotta meg Szent Ilona, a Szent Kereszt megtalálója emléknapján.

A szertartást Szent-Gály Kata: Keresztúton című versével kezdte, majd Szent Ilona élettörténetét idézte fel, aki Nagy Konstantin császár édesanyja volt. A császár szabad kezet adott neki a birodalmi kincstár felett, nevét és képét is pénzre verette. Ilona jóra használta fel kiváltságos helyzetét: törődött a szegényekkel, példaszerű keresztény életet élt. 326-ban szentföldi zarándokútra indult. A hagyomány szerint egy égi jel alapján Jeruzsálemben a Golgotán talált rá a Szent Keresztre, ahol templomot építtetett. Nagy Konstantin még Ilona életében kiadta az ún. milánói rendeletet, amely 313-tól elfogadottá nyilvánította a keresztény vallást.

Gyöngyös Balázs kiemelte a kereszt szerepét, fontosságát életünkben. A szentképek között a fő helyet foglalja el, úgy ünnepeljük, mint Krisztus zászlóját és az élet fáját. Tanúsítja hitünket és jelzi szeretetünket, azt a szeretetet, amellyel Isten minden embert elkísér.

Közös imádságot követően az eseményt azzal a gondolattal zárta, hogy legyen a kereszt a közösségi élet jelképe, Krisztus pedig mind a közösségi, mind a saját életünk középpontja.

Szent-Gály Kata:

Keresztúton

„Azt mondja az Úr:
Kevés az, hogy a szolgám légy,
s fölemeld Jákob törzseit,
és visszatérítsd Izrael maradékát.
Nézd, a nemzetek világosságává tettelek,
hogy üdvösségem eljusson a föld határáig.”
(Iz 49,6)

Tudsz-e úgy szeretni, ahogy én szerettem…?
Reszketni, remegni az Olajfa-kertben…?
Elhagyatva lenni, egyedül a bűnnel…?
Szemben a Halállal, szemben a közönnyel…?

Adnád-e kezedet szorító kötélnek…?
Arcodat a gúnynak, lenéző köpésnek…?
Tudsz-e mellém állni fojtogató csendben…?
Az ostorozásnál eltakarnál engem…?

Tudsz-e úgy szeretni, ahogy én szeretlek…?
Tudsz-e tűrni értem, hordani keresztet…?
Roskadva, remegve, föl, egész a célig…?
Akkor is, ha szíved ezer sebből vérzik…?

Tudod-e karodat szélesre kitárni…?
Az egész világért áldozattá válni…?
És tudsz-e pihenni úgy a kereszten,
hogy örvendezz rajta: mindig ezt kerestem…?

Tudsz-e mellém hágni…? A helyembe lépni…?
Magadat feledve életemet élni…?
Egészen eltűnni, elmerülni bennem…?
Tudsz-e úgy szeretni, ahogy én szerettem…?

A feszületet 2020-ban újították fel.

Forrás és fotó: Szombathelyi Egyházmegye

Magyar Kurír

#egyházmegyék #egyházművészet #épített örökség

Kapcsolódó fotógaléria