Megáldották a felújított ófehértói Árpád-házi Szent Erzsébet-templomot

Az ünnepi szentmisén jelen volt Lengyel József, a házigazda egyházközség plébánosa; Németh István püspöki titkár; Csordás Gábor egyházmegyei karitászigazgató, Ófehértó szülötte; az esperesi kerület papjai; Kovács Sándor országgyűlési képviselő; Simon József, a település polgármestere; a kivitelezési munkálatokat végző cég képviselői és az egyházközség hívei.

Az ófehértói barokk tornyos, gótikus, Árpád-házi Szent Erzsébet tiszteletére szentelt műemlék templom a 11., a 14. és a 17. században épült, illetve épült újjá. A legrégebbi része, a sekrestye a 11. századból maradt fenn eredeti formájában.

A templom történelmi jelentőségű, kiemelkedő turisztikai célpont is, különlegessége, hogy mintegy 100 négyzetméternyi falfelületen egybefüggő freskó díszíti, amely a 14. századtól a 17. századig, vagy régebben készült. A falfreskókat műemléki kutatás során 1972-ben tárták fel és restaurálták.

A jelenlegi felújítási munkálatok is régészeti felügyelet mellett zajlottak. Elkészült a templom külső és belső festése, ablakokat cseréltek, kijavították és lemosták a tetőt, kicserélték a templom aljzatát, egyúttal korszerűsítették a fűtést, és padlófűtést alakítottak ki. A teljes elektromos hálózat cseréje során a hangosítást is modernizálták. A templomba vezető lépcsőfeljárót felújították, valamint a lourdes-i barlangot áthelyezték a templom udvarára.

A szentmise elején Palánki Ferenc püspök megáldotta a vizet, majd szenteltvízzel meghintette a templom belső terét, a híveket és kívülről a templomot.

A főpásztor homíliája elején rámutatott az elhangzott evangéliumi szakaszra (Jn 2,13–25), amely kétszer is utal arra: „Tanítványainak eszükbe jutott az Írás szava: Emészt a házadért való buzgalom” (Jn 2,17), valamint a tanítványoknak eszébe jutott, hogy amikor Jézus föltámadt a halálból, valóban fölépítette saját testének templomát (Jn 2,22). „Bontsátok le ezt a templomot, és harmadnapra fölépítem” – mondta Jézus.

„Miért akarta Jézus megtisztítani az ószövetségi templomot? Ez jelképes cselekedet, de tulajdonképpen mélyre akar bennünket, tanítványait elvezetni, hogy megértsük, mi és ki az igazi templom. »Miféle csodajelet mutatsz?« – fordultak a zsidók Jézushoz. Miért van szükség csodajelre, arra, hogy Jézus megmutassa a hatalmát? Azért, mert meg akarta mutatni, hogy Isten jött el erre a világra, és mert megszentségtelenítették a templomot” – fogalmazott a megyéspüspök, majd arról a szomorú tényről beszélt, hogy a 21. században, miközben templomokat bontanak le, a kereskedőknek palotákat építenek, mindenfelé mammontemplomok épülnek, és az emberek ott töltik a vasárnapjaikat, nem pedig az Isten házában. „Nem hagyhatjuk ezt szó nélkül – figyelmeztetett Palánki Ferenc. –

A templom nem egy egyszerű épület, kőből épült ház, hanem az Isten és az ember kapcsolatának a jelképe, építője.”

Ahogyan az emberek a templomra néznek, felújítják, megújítják, az megmutatja, milyen kapcsolatuk van Istennel. Nem véletlen, hogy nagyböjt harmadik vasárnapján ez az evangéliumi szakasz kerül elénk, arra irányítva a figyelmünket, hogy jusson eszünkbe: buzgóság emésszen el az Isten házáért, valamint hogy Jézus valóságosan föltámadt, és ő az igazi templom, mert benne valósult meg az Isten és az ember tökéletes kapcsolata, hiszen ő valóságos Isten és valóságos ember.

A főpásztor arról is beszélt, hogy az emberek milyen könnyen megindokolják, miért nem járnak templomba. A papokra hivatkoznak, hogy ugyanolyan emberek, mint ők. Szent Pál erről úgy fogalmazott: „Krisztus Jézus azért jött a világba, hogy üdvözítse a bűnösöket, s közöttük én vagyok az első” (1Tim 1,15). „De az emberek nem azért nem mennek templomba, mert az Egyház és a papok akármilyenek, hanem mert nincs hitük – emelte ki Palánki Ferenc püspök. – Aki nem hisz, nincs kapcsolata Istennel, az nem megy, és kifogást keres, megindokolja saját magának, hogy az igazság miért nem igazság. Pedig

az igazság akkor is igazság, ha csak egy ember vallja; de ha senki sem vallja, akkor is igazság.

Jézus Krisztus, a valóságos Isten és valóságos ember arra akar rávezetni, hogy bár a mi testünk is ugyanabból az anyagból van, mint a föld anyaga – és a templom is a föld anyagából, kőből van –, az ember mégis túlmutat saját magán, anyagi valóságán, mert az én, a személy nem az anyagból következik, hanem Istenből. Vagyis minden megkeresztelt ember, amikor befogadja a Szentlelket, az Isten gyermeke, a Szentlélek temploma lesz.

Minden megkeresztelt ember templom, és ha közösségben összejövünk, együtt imádkozunk, akkor megnyílik az ég. Az ég kapuja, a mennyország kapuja itt nyílik meg előttünk. Isten szívébe, szeretetébe itt kapunk betekintést, erőt a hétköznapokhoz, megújulást, vigasztalást a gyászunkban, a szomorúságunkban, a nehéz napjainkban. Mert Isten jelen akar lenni az életünkben. Isten velünk van, ő nem kőből épült házban akar lakni, hanem a szívünkben – emelte ki a megyéspüspök.

A szentmise záró áldása előtt Kovács Sándor, a térség országgyűlési képviselője és Lengyel József, az egyházközség plébánosa köszöntő beszéde hangzott el.

Az ünnepi esemény agapéval zárult, amelyen mások mellett Simon József, Ófehértó polgármestere mondott köszöntőt.

Bővebb beszámoló ITT olvasható. 

Forrás és fotó: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye/Kovács Ágnes

Magyar Kurír