Megáldották a rákoskerti Szent XXIII. János-kápolnát

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Rákoskerten a városrész 1933-as alapítása óta mutatkozott igény katolikus templom építésére, ám a kijelölt telket a szocializmus évtizedeiben más célra használták fel. A templom megépítésének újabb konkrét tervét 2013-ban karolta fel az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye, ehhez a Zrínyi utca 269. szám alatti telket kapta tartós használatba Rákosmente Önkormányzatától.

A  nemcsak misézőhelyként, hanem közösségi házként és urnatemetőként is funkcionáló Szent XXIII. János-kápolnát Major György tervezte, alapkövét 2016. május 1-jén helyezte el Snell György esztergom-budapesti segédpüspök. Az épület sajátossága a központi helyiségben található mozgatható fal, melynek segítségével elválasztható a szentély és a közösségi tér. „Főként a családokat és a fiatalokat szeretnénk megszólítani: a válaszfal segítségével a közösségi tér akár nagyobb zajjal járó családi és ifjúsági programok, például asztalitenisz-verseny helyszíneként is szolgálhat” – tájékoztatott Szőke Lajos rákoscsaba-újtelepi plébános. A szentély, mivel külön bejárattal is rendelkezik, állandó szentségimádásra alkalmas szentségi kápolnaként funkcionálhat, így segítve a környék lakóit a 2020-as Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra való felkészülésben.  

Az október 15-i ünnepi szentmisén részt vett Dunai Mónika, Rákosmente és Kőbánya országgyűlési képviselője, Riz Levente, a XVII. kerület polgármestere, valamint mindazok, akik segítették a kápolna létrejöttét, illetve részt vettek a megvalósításban. A számos érdeklődő miatt a közel száz fő befogadására alkalmas épület szűknek bizonyult, sokan annak kertjéből, illetve az utcán állva tudták csak követni a szertartást.  

A szentmisén Erdő Péter bíborossal koncelebrált Galambossy Endre rákoscsabai plébános, kerületi helyettes esperes és Szőke Lajos rákoscsaba-újtelepi plébános. A szentmise kezdetén Szőke Lajos háláját fejezte ki Erdő Péternek és a főegyházmegyének a támogatásért, melyből a kápolna felépülhetett. A köszöntő szavak után következett az épület megáldása, majd a prédikációt követően a kápolna oltárának felszentelése. 

Erdő Péter bíboros prédikációját az alábbiakban teljes terjedelmében közöljük. 

Krisztusban kedves testvérek!

1. Szent XXIII. János pápa tiszteletére hazánkban ma áldjuk meg az első templomot. XXIII. János pápa úgy vonult be a történelembe, mint a zsinat és a megújulás pápája. Ő maga és a II. vatikáni zsinat is ezt a megújulást nem társadalmi elméletek alapján kereste, hanem az üdvösség, a lelkek üdvösségének szolgálatában. A szent pápa megválasztása után ezt írta lelki naplójában: „Most arra választottak ki, hogy a lelkek és az Egyház igazi érdekeit képviseljem, azaz, hogy az Egyház végső célja: a lelkek üdvössége, az égbe vezetése megvalósuljon. Ez elég számomra és hálát adok érte az Úrnak”. Ez az a cél, amire az Egyház egész igehirdetése, közösségi élete és liturgiája irányul. Ezt az örök életet vagy örök boldogságot Krisztus egy nagy mennyei lakoma képében tárja elénk, ahol a Mennyei Atya a házigazda.

2. A most felolvasott evangéliumi szakasz példabeszéd. Hangsúlya pedig azok magatartásán van, akik Isten Országának örömhírét elutasítóan fogadják. Magatartásuk forrása a büszkeség, a saját igaz voltukban való bizakodás. Egy olyan igazság birtoklásának tudata, amelyet a törvény megtartásának személyes igyekezetével, saját erőből meg lehet szerezni. Ennek a magabiztosságnak az alapján utasítják el a valódi megigazulást, amely az Istentől eredő megváltás.

Máté evangéliumában ez a példabeszéd az üdvösség történetének allegóriája. A király, aki menyegzőt készít fia számára és szolgáit küldi, hogy meghívják a vendégeket, maga a Mindenható. Ő az, aki a prófétákat küldi, ő az, aki fiának ünnepi asztalához akarja leültetni az egész emberiséget. Először hívja a választott nép tagjait. De sokan közülük, akik már a törvények részletes értelmezésén alapuló farizeusi lelkületet követik, elutasítják a meghívást. Nem fogadják el Jézus személyét és tanítását.  Az elbeszélés mögött ott húzódik egy másik történet is. Magának Jézusnak a története, akit azzal vádolnak, hogy bűnösökkel és vámosokkal ül egy asztalhoz. A törvénytudók köréhez nem tartozó, hajdan rossz hírben álló, de megtérő egyszerű emberek méltók arra, hogy részt vegyenek a Jézus tiszteletére rendezett lakomán. Akik viszont ezért szemrehányást tesznek neki, magukat zárják ki nem csupán egy földi vacsora, de a mennyei lakoma közösségéből.

3. Mert megtelhet a lakodalmas ház vendégekkel úgy is, hogy a világ minden tájáról, ha tetszik az utcákról és a terekről hívják meg őket. Így kapnak meghívást Krisztus egyházába és az üdvösségre a világ összes népei. De az örök boldogság isteni lakomájában való részvételnek feltétele van. Menyegzős ruha szükséges hozzá. Ez pedig ugyanazt jelenti, mint Jézus életében a vámosokkal elköltött lakomákon: bűnbánatra van szükség. Bármilyen volt is az életünk, bárhonnan jövünk is, meghívást kaptunk az örök üdvösségre. De csak akkor juthatunk el oda, ha megújítjuk az életünket, ha a keresztségben és a bűnbánat szentségében vagy a tökéletes bánat titkos útjain kiengesztelődünk Istennel és embertársainkkal, és életünket az Isten- és emberszeretet legfőbb parancsa szerint igazítjuk. Amikor a Jelenések Könyve beszél a menyegzős ruháról (Jel 19, 8; 22, 14), a megszentelő kegyelem állapotát, az életszentséget érti rajta.

Legyen ez a templom és közösségi ház a megtérésnek, az imádságnak, a Krisztussal való asztalközösségnek a helye. Újítsa meg, töltse el fényével az itt élő közösség egész életét.

Szent XXIII. János pápa, könyörögj értünk! Amen. 

* * *

A szentmisét agapé követte, melyen részt vett Erdő Péter bíboros is. A kötetlen beszélgetés során szóba került, miért esett a választás Szent XXIII. János pápára. A bíboros emlékeztetett, ha egy egyházmegyében boldoggá avatás történik, illendő a soron következő, épülő templomot az új boldog tiszteletére szentelni: így épült templom Boldog Salkaházi Sára, illetve Boldog Meszlényi Zoltán püspök tiszteletére.

Szent II. János Pál és Szent XXIII. János szentek és egyházfők, tiszteletük az egész világra kiterjed. II. János Pál pápa tiszteletére már szenteltek kápolnát a főegyházmegyében: elérkezett az ideje, hogy XXIII. János pápa is védőszentje legyen egy közösségnek – fogalmazott Erdő Péter. 

Fotó: Merényi Zita

Benke Zsuzsa/Magyar Kurír