Megbékélni Istennel és egymással – Megnyílt a Falakon kívüli Szent Pál-bazilika szent kapuja

„Örvendeztem, amikor azt mondták nekem: »Az Úr házába megyünk.« És lábunk már itt áll udvaraidban, Jeruzsálem!” (Zsolt 122,1–2). A zsoltáros szavai és a kürt hangja kísérte az utolsó pápai bazilika szent kapuja megnyitásának szertartását, amely a Falakon kívüli Szent Pál-bazilikában található. A január 5-én, vasárnap bemutatott szertartást James Michael Harvey bíboros vezette.

Pillanatok és képek sora visszhangozta azt, amit már a reménység jubileumi éve kezdetén is megtapasztaltunk, kezdve a Szent Péter-bazilikában, a római Rebibbia börtönben, valamint a Lateráni Szent János- és a Santa Maria Maggiore-bazilikában. A hívek tekintete a pogányok apostolának ereklyéit őrző bazilikába való belépés előtt a mozaikhomlokzat timpanonjának tetején lévő kereszt felé fordult. A halált és a bűnt legyőző élet szimbóluma alatt [a bazilika főhomlokzatának timpanonját díszítő, annak csúcspontján található kereszt – a szerk.] két latin nyelvű szó áll:

Spes unica, azaz Egyetlen remény, azt a bizonyosságot kifejezve, hogy Krisztus a remény, az Isten országába vezető kapu.

A Szent Pál-bazilikában, amely a Via Ostiensé-n (Osztiai út) található az azonos nevű kerületben, a Tiberis bal partja közelében, néhány kilométerre attól a helytől, ahol Pál apostol vértanúságot szenvedett, a szent kapu megnyitását csendes imádság előzte meg. James Michael Harvey bíboros a homlokzat jobb oldalán lévő, bronzból készült, Szent Pál életének fontosabb epizódjait ábrázoló domborművekkel díszített szent kapuhoz lépett. Ezután a hívek imádságos csendjében kinyitotta az ajtót. Megszólaltak a bazilika harangjai.

Harvey bíboros átlépte a küszöböt, miközben felhangzott a jubileumi év himnusza. A körmenet, amelyhez a Falakon kívüli Szent Pál bencés szerzetesközösség tagjai is csatlakoztak, a bűnbánat oltárhoz vonult. A bíboros főpap – többek között Rino Fisichella érsek, az Evangelizációs Dikasztérium prefektushelyettese kíséretében, akire Ferenc pápa rábízta a szentév szervezését – végigvonult a bazilika főhajóján. Az eucharisztia ünneplésén több mint 2800-an vettek részt.

A hívek és a zarándokok meghallgatták a János evangéliumából vett részt az Ige megtestesüléséről, aki „eljött, hogy közöttünk lakozzék”. Harvey bíboros homíliájában a szent kapu megnyitásáról mint egy olyan cselekedetről beszélt, „amely éppoly egyszerű, mint amilyen megindító”.

Mérhetetlen örömmel léptük át a szent templom küszöbét, mert szimbolikusan a remény ajtaján léptünk át”.

Kiemelte a szentév két kulcsszavát: az örömöt és a reményt. „Öröm, »mert megszületett a Megváltó«; remény, »mert Krisztus a mi reménységünk«”– mondta Harvey bíboros.

Az öröm, „a Jézus Krisztusban való megváltás ajándékának helyes érzése”, egyesíti az Egyház és Isten népe által a jelen pillanatban megélt időt – jegyezte meg. – A karácsonyi örömöt idén valójában a jubileum kíséri, egy olyan út, amely a megbocsátásban találja meg az emberek minden lépésének csillagát. „A szent kapu megnyitása” – folytatta homíliájában – »jelzi azt az üdvözítő utat, amelyet Krisztus nyitott meg megtestesülése, halála és feltámadása által, és amely

az Egyház minden tagját arra hívja, hogy megbékéljen Istennel és egymással«”.

A szent kapu küszöbének hittel való átlépése azt jelenti, hogy belépünk „az irgalom és a megbocsátás idejébe, hogy (...) a remény útja, amely nem csalódást okoz, megnyíljon minden nő és férfi előtt”.

„Milyen nagy szükségünk van most a reményre! Ebben a időszakban, amelyet sajnos tragédiák, háborúk és különféle válságok sebeznek meg, a remény, bár kétségtelenül a jövőhöz kapcsolódik, a jelenben is megtapasztalható” – hangsúlyozta James Harvey bíboros.

Felidézte Ferenc pápa katekézisét a közelmúltban tartott általános kihallgatáson, amikor kiemelte, hogy a remény „nem üres szó, vagy homályos kívánságunk, hogy a dolgok a legjobbra forduljanak”, hanem

a remény bizonyosság, mert Isten hűségén alapul, hogy hűséges az ígéreteihez”.

A reményt nem szabad „passzív erénynek” tekinteni – folytatta –, amikor az ember „csak várja, hogy a dolgok megtörténjenek”. Valójában, ahogy a pápa katekézisében hangsúlyozta, „egy rendkívül aktív erény, amely segít abban, hogy a dolgok megtörténjenek”.

A 2025-ös jubileumi év, mint minden szentév, arra hív bennünket, hogy zarándokokká váljunk – zárta Harvey bíboros –, és ez azt jelenti, hogy

egy olyan közösség részének érezzük magunkat, amely kétezer éve járja ennek a világnak az útjait, hirdetve az Úr Jézus feltámadását”.

Az Egyház minden zarándokot arra hív, hogy „vállaljon lelki utazást a hit nyomában”. „A Szentlélek (...) kísérje lépteinket a hit e zarándoklatán, állhatatosan a reményben, amely soha nem csal meg” – fohászkodott James Harvey bíboros, a római Falakon kívüli Szent Pál-bazilika főpapja.

Forrás: Vatican News angol nyelvű szerkesztősége

Fotó: Vatican Media

Kuzmányi István/Magyar Kurír