Megbeszélni a kibeszélés helyett

Néhányszor volt alkalmam nemcsak az anyaországtól elszakadt szomszédos magyar közösségekbe, hanem tengerentúli egyházközségekbe is betekintést nyerni. Pozitív és negatív élményekben egyaránt volt részem. Azt tapasztaltam, hogy a közösségek zsugorodásának nem csupán az az oka, hogy asszimilálódnak a hívek, hanem az is, hogy elpártolnak az emberek az adott plébániától, keresztény csoporttól.

Mert ki szeretne olyan csapatba tartozni, ahol a kereszténység zászlaja alatt gyűlölködnek, marakodnak, furkálódnak?

Az említett tapasztalat alapján néha az volt az érzésem – persze ironikus túlzással –, hogy két magyar helyenként arra is képes, hogy három pártra szakadjon… Ha nem Krisztus nevében jövünk össze, akkor az ő áldott ajándéka, a béke és a megbékélés is hiányzik plébániáink, közösségeink életéből. Ahol ugyanis ketten vagy hárman összejönnek, akár még ha szent helyen is, de elfelejtik meghívni Krisztust, ott mindig felüti a fejét az egyet nem értés. Sajnos akadnak olyanok is, akik az „oszd meg és uralkodj!” elv alapján próbálnak érvényesülni a saját közösségeinkben. Nem mindegy, hogyan kezeljük mindezeket a jelenségeket, kezdve a legenyhébb összezördüléstől a legmakacsabb gyűlölködésig. Jézusunk csodálatos gyógymódot kínál fel a mai evangéliumban: megbeszélni a kibeszélés helyett!

Mivel emberből vagyunk, óhatatlanul hibázunk, és megbántunk másokat. A közgyónás négyes kategóriája teljesen helytálló! Sokszor megbántunk másokat gondolattal, szóval, cselekedettel vagy mulasztással. Szőnyeg alá söprés helyett kezeljük a problémát, beszéljük meg a dolgot! 

Az sem mindegy, mit teszünk, ha minket ér megbántás. Mindenki előtt ismertek a legrosszabb és sajnos leggyakrabban előforduló reakciók: duzzogás, megtorlás, szeretetlenség, bosszú.

És milyen ritkán élünk Jézusnak a mai evangéliumban felkínált módszerével: tisztázni a félreértést, megbeszélni a történteket.

Van úgy, hogy nem sikerül. Hiszen a kibékülés mindig kettőn áll vagy bukik. De ez utóbbi esetben is létezik megoldás: a kiengesztelődés. Ez egyszemélyes művelet. Saját magam is eldönthetem, hogy nem fogok haragot tartani a másikkal, sőt, imádkozom érte, például ilyen módon: Bocsáss meg neki, mert nem tudja, mit tett vagy mondott. Fogalma sincs, hogy milyen rosszul esett ez nekem. 

Lelkünk egészségének megóvása érdekében a bűneink mellett az efféle terheket is le kell tennünk egy-egy szentgyónás keretében. Hiszen azt ígérte a Mester, hogy meg fog könnyíteni minket. A megkönnyebbülés járuléka – mint ahogyan magában a szóban is benne rejlik – maga a könny. A női nem talán szerencsésebb helyzetben van ebből a szempontból, de egy férfi részéről sem szégyen, ha néha kicsordulnak azok a könnyek… Jutalmul a megvigasztalódást, a lélek békéjét kapjuk.

Szerző: Fekete Szabolcs Benedek 

Magyar Kurír