Megbocsátás, feloldozás, elengedés – A búcsúk megszentelő erejéről Kálmán Peregrin ferencessel

A Vasárnap erdélyi katolikus hetilap szerzője a szentmisék keretén kívül is beszélgetett a vendégszónokkal, aki a gyónásra való tudatosabb fölkészüléshez és az imaélet őszinte elmélyítéséhez is újszerű szempontokat adott. Ebből adunk ízelítőt.

Búcsú a bűneinktől

„A magyar búcsú kifejezés az elbúcsúzásra utal, mert amikor az első századokban a keresztények bűnbánatot tartottak, és valaki nagyon súlyos vétket követett el, előbb a vezeklést kellett lerónia, mielőtt megkapta volna a föloldozást. El kellett zarándokolnia Rómába, vagy valamilyen önmegtagadást kellett elvégeznie, amellyel mintegy jelezte a gyónás előtt, hogy megtérési szándéka komoly” – magyarázta Kálmán Peregrin. Mint mondta: „A búcsúnyerés feltétele a szentgyónás elvégzése.

Ahhoz azonban, hogy a búcsúnyerés kegyelmeiben részesedhessünk,

gyökeres változásnak szükséges végbemennie a szívünkben, mégpedig annak, hogy nem akarunk többé ragaszkodni bűneinkhez, még a bocsánatosakhoz sem. Búcsút mondunk nekik. A búcsú kegyelmi esemény. Arra vezet bennünket, hogy merjünk elszakadni vétkeinktől.”

Büntetés helyett irgalom és elengedés

A gyónás és búcsúnyerés különbségére is rávilágított: míg a gyónás szentségében Isten jóságosan megbocsátja bűneinket, a búcsúnyerés alkalmával irgalmasan elengedi a büntetést. Már az első századok keresztényei is megtapasztalták: minden bűnnek van következménye, sebe, büntetése. A bűn magával hozza a szenvedést és megrekedést a kegyelmi életben. De amint Isten érzékeli megtérési szándékunkat, még azelőtt elénk siet jóságos irgalmával, hogy azt tudatosan fölfoghatnánk vagy érzékelhetnénk.

Isten oldaláról nézve a gyónásban megtörténik a megbocsátás és a feloldozás, a búcsúnyerés folyamatában pedig az elengedés. Isten nagylelkűen eloldoz bennünket bűneink megkötözöttségétől, és szabaddá tesz bennünket.

Ezt az isteni gesztust a szerzetes Lázár föltámasztásának bibliai történetével szemléltette: az életre keltett Lázár próbál kijönni a sírból, de szoros gyolcsai visszahúzzák. Ekkor Jézus megparancsolja a jelenlévőknek, hogy oldozzák el őt kötelékeitől. A ferences magyarázata szerint az Egyház közbenjáró, kegyelemkérő tevékenységei és eseményei – mint amilyen a búcsú is – ennek fényében arra irányulnak, hogy a szentgyónásban megtörténő bűnbocsánat után, a búcsús szentmisében a hívek megtapasztalhassák Isten eloldozó irgalmát, amely minden embert szabaddá tesz a jóra.

Helyreállítás és kegyelmi közösség

„Amikor búcsúra készülünk, többet teszünk a megszokottnál, az egyébként elvárhatónál, hiszen érezzük: bűneinkkel valamilyen igazságtalanságot követtünk el Istennel szemben, amelyet jótettekkel szeretnénk helyreállítani. Önmegtagadást végzünk, jobban előrehaladunk a jóban, együttműködőbbek vagyunk Istennel, többet imádkozunk. A helyreállítás a búcsúnyerés másik fontos oldala, továbbá a kegyelmi közösség megerősítése.” (…)

Az első keresztények egymás bűnei megbocsátásáért hozott imádságos áldozata ma is példaértékű számunkra.

A bűn ugyanis nem szükségszerűen zsákutca.

Ha bűnt követtünk el, vagy ha valaki súlyos bűnt követett el ellenünk, érdemes komolyan imádkoznunk érte. Jó, ha kérjük annak imáját is, akinek a megbocsátására mi rászorulunk, vagy egy szent – búcsú alkalmával a templom védőszentje – közbenjárását, hogy az ő érdemei által mi is elnyerjük vétkeink bocsánatát.

Imáinkkal, áldozatvállalásainkkal és fölajánlásainkkal újra megtapasztalhatjuk Isten kegyelmi ajándékait. „A kegyelemnek valódi hatása van. Gondoljuk csak meg: amikor belépünk egy közösségbe, azonnal érezzük, hogy elfogadnak vagy elutasítanak bennünket. Ha elfogadnak, föloldódunk.

Ha elutasítanak, sokszor lefagyunk. A kegyelemnek éppen ez a hatása: fölold a bűnös fagyosságból.

Észak-Magyarországon, amikor a háziasszonyok kivették a mélyhűtőből a lefagyasztott tejet, azt mondták: »kiengesztelem a tejet«. Ez a kegyelmi közösség: amikor a másik fagyosságát fölengedem, kiengesztelem, és megerősítem őt a jóban.” (...)

Az írás, mely teljes terjedelemben a Vasárnap hetilap 2026/30. számában jelent meg, ITT olvasható.

Forrás és fotó: Romkat.ro

Magyar Kurír