Megbocsátunk és bocsánatot kérünk – A Szlovák Püspöki Konferencia válaszlevele

Kedves Püspök Testvérek!

Élénken az emlékezetünkben él az Egyház 2000. évi Nagy Jubileumának történelmi eseménye, a harmadik évezred küszöbének örömteli átlépése azokkal a feladatokkal, amelyeket Isten szolgája II. János Pál pápa tűzött ki célul. Felhívása az egész világon visszhangra talált sok szép kezdeményezés formájában. Ezek közé sorolhatjuk ezt a kölcsönös testvéri megszólítást is, amely nemcsak írott formában, hanem személyes találkozásainknál is megtörtént. Közösen keressük az utat nemzeteink kölcsönös megértése, a megbocsátás és a megbékélés felé.

Az a meggyőződés, hogy Jézus Krisztus a történelem ura, alapjaiban határozta meg II. János Pál pápaságát. Az egyéneket és közösségeket arra szólította fel, hogy „tisztítsák meg emlékezetünket”, hogy aztán így kieszközölhessék a megbocsátás kegyelmét azokért a hűtlenségekért, amelyekkel az Egyház fiai és leányai közül sokan árnyékot vetettek arcára (v.ö. Novo milenio ineunte, 6). Ez a mi közös történelmünk, amelyet nem lehet elkülöníteni, hiszen közösen építettük azt. XVI. Benedek pápa még mint bíboros megmagyarázta az emlékeink megtisztítását az egyik könyvében: „Emlékezetünk gyűlölettől, csalódástól, hamis reményektől, begyökerezett hazugságtól mérgezett lehet. Ebben az esetben nem keletkezhet helyes jövő. Emlékezetünk lehet felületes, rövidlátó – ebben az esetben nyitott a hazugság és félrevezetés előtt, ami ismét veszélyezteti a jövőt. Ezért fontos ismételten megtisztítani emlékezetünket, hogy így mint tiszta vízben megláthassuk a vízfenéket, és be tudja fogadni a napsugarat, a fentről jövő fényt.” (v.ö. Pápai levelek és vatikáni dokumentumok 12).

Emlékeink sok sebet őriznek, amelyekkel egymást megbántottuk. Csakhogy „az emlékezet nem mechanikus tárolója az információknak, mint a számítógép. Ez is, de ennél sokkal több. Ha az, amit őriz, újjal találkozik, a régire is fény sugároz, és akkor megújul, és felismeri azt, amit eddig nem látott” (ugyanott). Az Egyház emlékezete a Szentlélek: „az Igazság Lelke, ő majd elvezet benneteket a teljes igazságra” (Jn 16,13).

Emlékeink a múltig, egészen a nálunk meglevő Egyház kezdetéig érnek. Egyházunknak ez a történelme mindkét népünknél valamikor közös volt. Erre a közös időszakra, amelyben kölcsönös konfliktusokra és sérelmekre is rátalálunk, a Szentlélek által megtisztított emlékezetünkkel akarunk visszatekinteni. Õ világosítja meg emlékezetünket, hogy közös múltunkra ebből a szemszögből tekintsünk.

Ennek szellemében nagy figyelemmel és megelégedéssel fogadtuk leveleteket, drága püspök testvéreink. Azt olvastuk benne, hogy figyelemmel követitek a Szlovákiában és a mi Egyházunkban történteket. Ugyanezt tesszük mi is, mert nem közömbös számunkra a Katolikus Egyház jövője hazátokban. Sok tiétekhez hasonló problémával kell megküzdenünk. Ezért örömmel fogadtuk kezdeményezéseteket, amellyel a Szentlélek késztetésére ezt az évet hazátok lelki megújulásának éveként hirdettétek meg.

Komoly következetességgel fogadjuk e történelmi igazságok nyilvános meg-nyilatkoztatását, kifejezve Isten iránti hálánkat és a kölcsönös megértés és kiengesztelődés kérését. Ezért megbocsátunk és bocsánatot kérünk.

A Krisztus szolgálatában lévő püspök testvérekkel együtt tudjuk, hogy kereszténységünk nem csupán a múlt vallása. A történelemből okulva nyitottak vagyunk keresni Isten által nekünk adott küldetésünk közös programját. Tudjuk, hogy a múlt sérelmeit csupán az igazság és az igazságosság, legfőképpen pedig a szeretet tudja orvosolni. Az Egyház tanításának értelmében közösen akarunk gondolkodni a kiengesztelődés isteni ajándékáról. El akarjuk kerülni a személyes vagy nemzetiségi érdekeket olyan mértékben, hogy ezentúl ne gondolkodjunk és ne cselekedjünk ellentétben a keresztény elvekkel.

Ezért a mi közös utunk – tanúságtétel a szeretetről és a megértésről – kezdeményező és kölcsönösen előnyös lehet.

Az Úr áldja meg igyekezetünket, hogy az széles társadalmi visszhangra találjon. Szűz Mária, aki népeink közös védelmezője, és népeink közös szentjei támogassák szándékainkat és tetteinket, és eszközöljék ki Szent Fiának, a mi Urunknak áldását.

Szlovákia püspökei