A rendezvényen jelen volt Őri László, a Baranya Vármegyei Önkormányzat elnöke; Riegl Gábor, Siklós város polgármestere, valamint a Szent György Lovagrend és a Siklósi Borbarátnők Borrendi Egyesülete tagjai.
Hazánkban sokfelé elterjedt régi szokás, hogy Vince napján a szőlősgazdák Isten áldását kérik a tőkékre. Meglátogatják a pincéket, megkóstolják egymás borait, valamint vesszőt vágnak a szőlőből, amit aztán vízbe tesznek. A kihajtott úgynevezett vincevesszőből következtetnek az az évi termésre.
A gazdák az időjárást is figyelik, úgy tartják: „Ha megcsordul Vince, tele lesz a pince”, azaz ha ezen a napon olvad a hó, esős az idő, akkor jó szőlőtermés várható. Sok helyen papot hívnak, s a tőkékre Isten áldását kérik, az ültetvény négy sarkát pedig szenteltvízzel vagy borral hintik meg.
Szent Vince, a kora keresztény idők szentjének legendája nem ad magyarázatot a szőlővel és borral való kapcsolatára. Valószínű, hogy nevének népetimológiás magyarázata (vin cent, azaz százszoros bor) az oka, hogy a borászok, pincemesterek, szőlőművesek, vincellérek védőszentje lett.
A Vince név igazi jelentése: győzedelmes. Szent Vincét kezdetektől úgy tisztelték, mint aki legyőzi a tél sötét hatalmait és előkészíti a közeledő tavasz útját.
Felföldi László püspök Siklóson, az akasztófa-dűlői keresztnél mondott köszöntőjében kiemelte, hogy Jézus, amikor az emberről beszélt példázataiban, sokszor a szőlővesszőhöz hasonlította az emberi életet. Miként a szőlővesszőnek is kapcsolatban kell lennie a szőlőtővel, hogy tápanyagot szívhasson magába, úgy kell az embernek is kapcsolódnia Krisztus tanításához: „Amint a szőlővessző nem teremhet maga, csak ha a szőlőtőn marad, úgy ti sem, ha nem maradtok bennem. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők. Aki bennem marad, s én benne, az bő termést hoz.” (Jn 15,4–5)
A szőlőfajták megőrzéséről szólva a főpásztor kiemelte, ha két különböző szőlőfajtát ültetünk egymás mellé, azok sosem fognak eggyé, azonossá válni. Ötven év múlva is megőrzik sajátságaikat, mindkettő a saját fajtája szerinti gyümölcsöt fog teremni. Így van ez az emberi életben, családjainkban, a közösségekben is:
mindenkinek saját, egyedi feladata, termése van, amit ha nem terem meg, megfosztja saját magát és a világot is valami értékestől.
Végezetül a pécsi megyéspüspök Isten áldását kérve megáldotta a szőlőtöveket és a nemzeti színű szalaggal átkötött vincevesszőket, majd a gazdák és vendégeik a kiváló évjárat reményében forralt borral koccintottak az idei bőséges termésre.
Forrás és fotó: Pécsi Egyházmegye
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria