Megemlékező szentmise az Uzsoki-hágón

Az emlékműnél az egyházmegye papjai és hívei megemlékeztek a száz évvel ezelőtti harcokban itt elesett magyar, osztrák és orosz katonákról, akik közös sírban pihennek.

Majnek Antal püspök prédikációjában elmondta, hogy néhány évvel ezelőtt egy kirándulás alkalmával mutatott már be itt szentmisét. Akkor nem tervezetten, de mégis Isten akarata szerint alakult így: a résztvevők mindegyike érezte, hogy különleges helyen vannak, és fontos, hogy az itt nyugvókért imádkozzanak. Ezért is választották ez alkalommal is az Uzsoki-hágón álló emlékművet a megemlékezés helyszínéül.

„Most, hogy az I. világháború kirobbanásának századik évfordulójára emlékezik a világ, mi is keressük a választ a miértre a Szentatyával együtt: hiszen Isten a békére, az örömre, a boldogságra, az együttélésre, a játékra, a munkára, a pihenésre teremtette az embert – fogalmazott a főpásztor. – Azt akarja, hogy uralmunk alá hajtsuk a földet, és építsünk egy mindig jobb és szebb világot. De a sátán, aki kezdettől fogva becsapja az embert, aki hazug és gyilkos, ráveszi az emberek egy részét arra, hogy igazukat erőszakkal, akár a másik ember életének elvételével harcolják ki.”

„Most, ezen a szentmisén nemcsak az itt elhunyt hívek üdvösségéért imádkozunk, hanem azért is jöttünk össze az imádságban – és kell, hogy minden templomunkban, az otthonainkban is folytonosan ezt tegyük –, hogy Ukrajna békéjéért imádkozzunk. Ferenc pápa is gyakran megemlékezik Ukrajnáról, és imádkozik azért, hogy érjenek véget a harcok, és jöjjön el újra a béke. Emlékszünk, a bibliai példabeszédben a gazdag ember vissza szeretne térni a túlvilágról, hogy figyelmeztesse testvéreit, nehogy ők is a pokolra kerüljenek. Valószínű, sőt biztos, hogy az itt nyugvók lelkei is, akik közül többen talán még a tisztítótűzben szenvednek, üzennek a most még haragvó, gyűlölködő, háborúzni akaró testvéreiknek: hagyják abba a harcot, és béküljenek ki ellenfeleikkel” – hangsúlyozta a munkácsi püspök.

A szentbeszédet követően Zsarkovszki Péter és Josef Trunk atya ukrán, illetve német nyelven szóltak az egybegyűltekhez. A szentmise magyar és ukrán nyelven folyt, utána lucernárium, vagyis a meghaltak lelkéért szóló ima következett, melyet szintén mindkét nyelven elmondtak. Végül a jelenlévők elhelyezték az emlékművön a megemlékezés koszorúit.

Magyar Kurír