A szentmisén részt vett Martin Roos nyugalmazott temesvári főpásztor – akinek a családját szintén súlyosan érintette a németek Szovjetunióba való elhurcolása, mivel a püspök édesanyja is a deportáltak között volt –, Nikola Lauš kanonok, püspöki irodaigazgató és Walther Sinn szemlaki evangélikus lelkész.
„A Jóisten is azt akarja, hogy legyőzzem a jelenlegi nehézségeimet és szenvedéseimet” – idézte szentbeszédében Pál József Csaba megyéspüspök Olofsson Károly Placid magyar bencés szerzetes négy túlélési szabályának egyikét. Placid atyát 1946-ban egy szovjet katonai bíróság szovjet munkatáborokban letöltendő tíz év szabadságvesztésre ítélte, és börtönéül a Gulágot jelölte ki.
„Az imént hallottuk az evangéliumi részt, amely arról szólt, hogy mit tett és tesz Jézus itt a földön. Hallgassuk meg újra egy szakaszát: »Az Úr Lelke van rajtam, azért kent fel engem, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek. Elküldött, hogy hirdessem a foglyoknak a szabadulást.« Itt álljunk meg. Emlékezzünk a deportáltjainkra, akiket Oroszországba hurcoltak, csupán azért, mert németek voltak. Ott kegyetlen megpróbáltatásokat kellett elviselniük, sokan nem is élték túl” – idézte fel az egyházmegye főpásztora.
A szenvedés egy rejtély. Alig tudjuk felfogni a mélységét. Placid atya leírja, hogyan segítette őt és fogolytársait a hit ezekben a kegyetlen helyzetekben. A többi deportálttal együtt négy szabályt állított fel, amely sokuknak segített. Az első szabály: nem szabad túl komolyan venni a szenvedést, és nem szabad panaszkodni. A második: Keressük az élet apró örömeit. Mert sok öröm van, de gyakran nem vesszük észre. A harmadik: Ha nem akarom elfogadni, hogy csak egy hangya vagyok a fegyveres ember előtt, akkor minden erőmet össze kell szednem, hogy megmutassam, bebizonyítsam, hogy emberibb, jobb, nemesebb vagyok, mint a fegyveres. És végül a negyedik: Azok, akik bele tudnak kapaszkodni valamibe, könnyebben elviselik a szenvedést. „Nekünk, hívő embereknek volt valaki, akibe kapaszkodhattunk: Isten. Tudatában kell lennem annak, hogy a Jóisten is azt akarja, hogy legyőzzem a jelenlegi nehézségeimet és szenvedéseimet – ha lehorgonyozom benne, könnyebben meg tudom ezt tenni.”
Én nem diákokat fogok tanítani, ahogy elterveztem.
Nekem az lesz a dolgom, hogy tartsam a lelket a fogolytársaimban. Ez volt a hivatásom a lágerben tíz évig. Ezért voltam én a legboldogabb ember az egész Szovjetunióban, mert rám talált az életfeladatom”
– vallotta a bencés szerzetes a fogság éveiről. Minden bizonnyal azoknak is megvoltak a maguk túlélési szabályai, akiket „Tief in Russland, bei Stalino”, azaz „Távol Oroszországban, Stalinóba” deportáltak, és a hazatérés reményében teltek a napjaik, ahogyan azt a deportáltak himnuszaként említett közismert dal szövege is leírja: „Eljön majd az idő számunkra is, amikor felszabadulunk. Akkor hazamegyünk majd hozzátok, szeretteink. Ó, micsoda boldogság lenne az”. De sok, nagyon sok deportált számára ez az álom sajnos csak álom maradt.
A szentmisét követően a hívek, a deportálás néhány túlélője, illetve az elhurcoltak leszármazottai az Adam Müller-Guttenbrunn Házhoz vonultak, ahol az épület bejáratánál állított, Oroszországba deportáltak emlékművénél imára és koszorúzásra került sor. Az imát Walther Sinn lelkész vezette, beszédet mondott Ignaz Bernhard Fischer, az Oroszországi Deportáltak Szövetségének elnöke.
A megemlékezés az Adam Müller-Guttenbrunn Ház dísztermében agapéval folytatódott. Ezen a vasárnapon az ószadovai, az oravicabányai, az aninai, az orsovai, a karánsebesi, a nándorhegyi, a resicabányai, a boksánbányai, a stájerlaki és a dognácskai római katolikus templomban celebrált szentmiséken a helyi közösség tagjai a deportálás áldozataiért is imádkoztak.
A temesvári egyházmegyéből tizenegy papot deportáltak, noha a Szövetséges Ellenőrző Bizottság bukaresti küldöttsége, a bukaresti apostoli nunciatúra és Augustin Pacha püspök ragaszkodott ahhoz, hogy legalább a papok, az apácák és a szerzetesek mentesüljenek a deportálás alól. Egy jószívű tiszt segítségével sikerült elérni, hogy általában az apácákat, valamint a temesvár-józsefvárosi apácajelölteket és novíciusokat mentesítsék a deportálás alól.
A teljes beszámoló ITT olvasható.
Forrás és fotó: Temesvári Római Katolikus Egyházmegye
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria