Megénekelni Isten dicsőségét – Zsolozsmástábor Létavértesen

A zsolozsmástábor számára évek óta a létavértesi Szent Kristóf Ház ad otthont, Szimicsku Ferenc parókus és felesége jóvoltából.

Az ideérkezők bekapcsolódhatnak a folytonos imába, ami segít Isten jelenlétébe helyezkedni. A folyamatos zsoltárolvasás, imaóra, utrenye, vecsernye, kis esti és éjféli zsolozsma üzenetet hordoz, amit Isten felénk sugároz, és nekünk csak annyi a dolgunk, hogy nyitottakká váljunk a befogadásra.

A meghívott előadó Dobos András volt, a nyíregyházi Görögkatolikus Papnevelő Intézet rektora. Az előadásában beszélt arról, hogy milyen kapcsolatban áll egymással a magánima és a zsolozsma, illetve milyen kapcsolatban áll a Szent Liturgia és a zsolozsma. Magánima alatt többek között a belső imát, a Jézus-imát, a zsolozsma alatt pedig elsősorban a közösen végzett zsolozsmát értjük. Hogyan hangoljuk össze a kettőt? Van-e mindkettőnek létjogosultsága? Elsősorban azt kell megragadni, amire lehetőségem van.

A zsolozsmának két pillére van, emlékeztet arra, hogy testben vagyok, és az istentiszteletem testi, mert bevon engem teljesen. Valamint alázatra nevel, azáltal is, hogy el kell viselnem mások időnként nem tökéletes imáját, énekét. Másrészt tudatosítja, hogy egy keresztény nem keresztény. A zsolozsma végzése nem csak a papok feladata, hanem minden keresztényé, mivel a misztikus test egy-egy tagja vagyunk. Az egyházatyák tanítása szerint pedig egy keresztény sem rövidítheti meg Krisztus misztikus testét azzal, hogy távol marad a zsolozsma végzésétől vagy az Isteni Liturgiától. A zsolozsma bevon minket testestől-lelkestől, ráébreszt saját hiányosságainkra, ugyanakkor inspirál, megtart, és helyes mederbe terel. (...)

Az írás teljes terjedelmében a Hajdúdorogi Főegyházmegye oldalán olvasható.

Szerző: Cserésné Deák Judit

Forrás és fotó: Hajdúdorogi Főegyházmegye

Magyar Kurír