December 5.: Szent Miklós ünnepe a küszöbön – mondhatjuk így, hiszen december 6-án ünnepeljük a myrai szent emlékét.
Egyházi hagyomány szerint a nagyobb ünnepek előestéjén már készülni kell a következő napi eseményre: lítiával, virrasztással, elcsendesedéssel. Az ünnepbe való megérkezésünk előkészítése ez: testünk és lelkünk is hangolódik ilyenkor.
A Szent Miklós-székesegyházban este vette kezdetét a nagy alkonyati istentisztelet lítiával és virrasztással. Néhányan odaszánták az imádságos ünnepi előkészületre az időt: papok, egyházi, szemináriumi elöljárók, papnövendékek és hívek.
Ők mind egy zajos, zaklatott, hétköznapi téli világból érkeztek. A város karácsonyi fényei, az adventi forgatag, az ajándékozási láz világából a templom gyertyafényes csendjébe, a tömjénillatba, a visszafogott ritmusba, az imádságos énekek áradó, sokszólamú folyamába, a jótékony félhomályba.
A középre kihelyezett, orchideákkal díszített Szent Miklós-ikon vonzotta a tekintetet: szemtől szemben foglalt helyet a püspökkel, az imádkozó közösséggel. Mint egy rég várt vendég. S a szertartás hálaadó, kenyéráldó, azaz lítiás szakaszában terített asztalt kínált a hozzá érkezőknek.
A kenyér, a búza, a bor és az olaj mellé ünnepi kalács, pogácsa is került bőséggel a lítiás asztalra. Ezeket is megáldotta a főpásztor, majd közös agapéra, rövid megpihenésre hívta a hosszantartó imádság közepette a jelenlévőket.
Pár óra templomi jelenléttel az emberek kiszakadtak a külvilág decemberi nyüzsgéséből, mégis megkaptak mindent, amit odakint is keresnek: fényt, ajándékot, meghitt hangulatot – kicsit másként. Mert mindez a templom nyugalmában mélységgel és Istennel való találkozással válhatott teljessé.
Szocska Ábel püspök erre a nyugalomra biztatta a híveket: imádkozzunk és tudatosítsuk, van, aki pártfogoljon bennünket, így békében pihenhetünk, odabízhatjuk életünket.
Szent Miklóst, a székesegyház névadóját a templom búcsúi ünnepén, pénteken hétköznapi ünnepi rend szerinti szertartásokon, december 7-én, szombaton pedig búcsúi Szent Liturgián köszöntik majd.
Szöveg és fotó: P. Tóth Nóra
Forrás: Nyíregyházi Egyházmegye
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria