Megerősödni hűségben és reménységben – Célba értek a 22+ zarándokai – KÉPGALÉRIA

Szent Illés próféta július 20-ai ünnepén a 22+ zarándokai is részt vettek a Szent Liturgián a nyíregyházi Szent Miklós-székesegyházban.

A főpásztor felhívta a figyelmet a templomban is látható Illés próféta-ábrázolásokra, s arra, hogy alakja épp az útonlevők idei mottójához köthető: „hűségben és reménységben”.

Isten feladatra hívja Illést, s azt is megígéri neki, hogy gondoskodik róla.

Keresztény életünknek külső, látható jelei és belső történései párhuzamosan működnek:

a kereszt, a viselkedés, az öltözködés, a böjtölés, az imádság mellett a hűség és a reménység belső mozgató ereje, lelki tartalma hitünknek.

Isten elhívja Illés prófétát, majd próbára teszi, de ő hűséges marad, s abban reménykedik, hogy az Úr is megtartja ígéretét. „Isten megmutatta gondoskodását, hűségét kiválasztottja, Illés felé.”

Keresztényként meghívást kapunk, melynek külső-belső jelei megmutatkoznak; Istenhez való hűségünket megpróbáltatások érik; mi pedig reménykedünk abban, hogy hűséges marad hozzánk az Isten, gondoskodik rólunk, megvigasztal.

Időről időre meg kell erősödnünk hűségünkben és reménységünkben – zárta gondolatait a hierarcha.

Július 20-án további zarándoktársak szegődtek az addigi csapathoz, így több mint hatvanan indultak el a nyíregyházi szálláshely, a Szent Miklós Görögkatolikus Általános Iskola elől az aznapi harminc kilométeres távra.

Az előző napokhoz hasonlóan igekártya hangolta lelkileg a fiatalokat, valamint azok az atyák, akik az út során elmélkedéseket tartottak.

A zarándokok megálltak Nyíregyháza-Oroson és Napkoron.

Monostory Marcell atya és a helyi római katolikus pap köszöntése, Mosolygó Tamás atya tanítása, valamint Orosz István Mókiosz a hűségről, Kocsis Dániel a reménységről tartott elmélkedése, majd Dudás György atya szempontjai segítették a lelki töltődést.

Zarándokútjukon ezen a napon is volt csendes szakasz a hallottak feldolgozására, elmélyülésre.

Az esti órákban érkeztek meg a könnyező Szűzanyához.

A csoportkép után – a szervezők, Salai Szabolcs atya, Fedor Péter és Nagy Luca megszólítására – élménymegosztással zárták a templom előtti parkban a zarándoklatot.

Másnap, az Illés próféta ünnepe alkalmából tartott Szent Liturgián többen jelen voltak a fiatalok közül.

*

Fotó: Farkas Friderika

Az egyik résztvevő, Farkas Friderika, aki idén sérülése miatt csak szakaszokban teljesítette a távot, de mind a három nap fotózta az útonlevőket, így vallott a sáros utakon a többiekkel együtt megtett kilométerekről és az élethelyzetről, amelyet Máriapócsra vitt ezen a zarándoklaton: „Ez nem egy megszokott nyaralós képem. Nem a tengereken készült, hanem a porban. A tűző napon, hosszú kilométerek után. Ez nem a spanyol riviéra, hanem egy erdő valahol Tiszaújváros és Nyíregyháza között. Nem a legközelebbi barátaimmal vagyok, hanem olyanokkal, akiket nemrég ismertem meg. S mégis az egyik kedvenc képem. Mert szeretetre tanít.

Mindig, minden körülményben szeretni azt a helyzetet, amiben vagyunk, akkor is, ha nehéz, akkor is, ha fáj... Mert nem rólunk szól, hanem Róla. S mivel Róla szól, így rólunk is... Mekkora paradoxon ez is. Szeretni és elfogadni. Mert mennyire könnyű elfogadni azt, amit szeretünk és mennyire könnyű szeretni azt, ami elfogadható számunkra... De fordítva? Elfogadni azt, ami nehéz, amit nem szeretünk...? Alázatra is tanít. Elfogadni, hogy vannak az embernek gyöngeségei, hogy életében először nem tud végigcsinálni egy zarándoklatot, mert vannak határai. S mekkora ajándék ezt a helyzetet is elfogadni és szeretni.”

Szöveg: P. Tóth Nóra

Forrás: Nyíregyházi Egyházmegye

Fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye

Magyar Kurír