Megértették, hogy valami jó történik, Isten kegyelméből – Huszonöt éves a MÉCS Családközösség

A megjelenteket a Ménesi házaspár, Balázs és Krisztina köszöntötték, akik az alapítástól kezdve mostanáig vezették a MÉCS közösséget. Ménesi Balázs bejelentette, hogy ha a járványhelyzet engedi, 2023-ban Budapest rendezi a MÉCS nemzetközi szervezetének (ICCFM) következő világtalálkozóját.

Erdő Péter bíboros, prímás a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust érintő elfoglaltsága miatt nem tudott részt venni a hálaadó ünnepségen, de levélben üdvözölte a jubiláló mozgalmat. Üdvözletét Lénár Andor állandó diakónus olvasta fel:

„Kedves testvérek, a MÉCS közösség szeretett tagjai!

Nagy öröm az egyházmegye számára is, hogy 25 éve teljesítitek szolgálatotokat az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye területén. Ma is aktuális Szent II. János Pál pápa tanítása. Ő hívta fel a figyelmet arra, hogy Isten Jézus Krisztusban mondta ki végső és teljes szavát az emberiség számára. Jézus pedig nem csupán filozófiai fogalom vagy legendák hőse, hanem valóságos történelmi személy. Benne mondta ki Isten végső és teljes szavát az emberről az emberiség számára. Jézus pedig vállalta, hogy szegény sorban szülessen. Lemondott arról is, hogy szabad és hatalmas nép fia legyen. Egy elnyomott, kis nemzet gyermekeként látta meg a napvilágot. De nem mondott le arról, hogy családban nevelkedjen, mert a család az emberi szeretet és az emberi kiteljesedés legnagyszerűbb színhelye.

Nem véletlen tehát, ha a gonosz, aki irigy az ember méltóságára, szabadságára és arra, hogy Istennel léphet párbeszédre, éppen a családot akarja megsemmisíteni, hogy ezzel gyengébb, magányosabb, gyanakvóbb, döntésre képtelen legyen az ember.

Már 25 évvel ezelőtt is látszott, hogy a keresztény családok védelme és építése az egész emberiség sorsának döntő területe. Mostanra azonban ez világossá vált mindenki előtt. A keresztény családoknak az Egyházban is alapvető küldetésük van. Döntő fontosságú, hogy egymást segítsék és támogassák, hogy közösségeket alkossanak. Így válhat maga az Egyház is konkrétabb, szorosabb, elevenebb közösséggé.

Köszönöm Istennek, hogy ebben a nagyszerű munkában fáradoztok, és kérem rátok, életetekre és további küldetésetekre Isten bőséges áldását!”

*

A megjelenteket videón köszöntötte a hosszú ideje kórházi kezelésre szorult Bíró László püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) korábbi családreferense, aki kezdetektől fogva lelki irányítója a mozgalomnak.

Felidézve a magyarországi MÉCS létrejöttét kiemelte a szervezetet huszonöt éve vezető Ménesi házaspár, Krisztina és Balázs lelkesedését, kiemelkedő szerepét. Bíró László püspök leszögezte: a MÉCS Mozgalom a „Láss – Ítélj – Cselekedj!” ősi hármasságán alapul. Az emberi erőfeszítés önmagában kevés lett volna, a valódi kezdeményező Isten volt, ő áll a közösség mögött. A MÉCS karizmája sok ember számára volt vonzó, sokan csatlakoztak hozzá. A mozgalom segíti a családokat. Közhelynek hangzik, de ettől még igaz: a család az alapja az Egyháznak és a társadalomnak. Rengeteg munka van abban, hogy a MÉCS huszonöt éve létezik, nagyon sok házasság újult meg a mozgalom hatására.

Bíró László felidézte: kórházi tartózkodása idején rengeteg házasságot megáldott. Eltűnődött azon, mi a jubileumok értelme. Kifejtette: egy házassági évforduló nem a 25 éve vagy X éve kimondott igent ünnepli, hanem az ennyi idő alatt naponta egymásra kimondott igent. Ferenc pápa jelszavát idézte, Szent Beda Venerabilis, Kr.u. 7-8. században élt angol szerzetes nyomán: „Megkönyörült rajta az Úr, és kiválasztotta.” Ez azt jelenti, hogy szüntelenül irgalmazunk, kiválasztjuk és döntünk egymás mellett. A MÉCS tevékenysége ezen nyugszik. „Nyilván néha nehéz, látjátok gyengeségeiteket, de megbocsátjátok azokat, és kitartotok egymás és a mozgalom mellett” – fogalmazott Bíró László. Hozzátette: nagy csodája a MÉCS-nek, hogy nem öregszik, folyamatosan csatlakoznak fiatalok is a mozgalomhoz.

A mai napon azt ünnepeljük, hogy 25 éve elindult egy történet, és feltartóztathatatlanul kiteljesedett. Nem emberi ügyeskedésből, bár egyértelmű, hogy nagyon sok ember használta az eszét, építette a struktúrát, de ez nem lett volna elég. Ha az ember saját erejéből akar égig érő tornyot építeni, nem sikerülhet. A bábeli torony is ledőlt. A 25 éves jubileumon nem magunkat ünnepeljük. A hálaadó imádság segít minket abban, hogy a remény erősödjék bennünk, hogy folytatni tudjuk. Aki elfelejt hálát mondani Istennek, annak beszűkül a jövőképe, aki viszont hálaadásból él, az megtanul távlatokban gondolkozni. Ez fejeződik ki a Szűzanya hálaadó énekében is. Még meg sem született a fia, de már hálát adott mindazért, ami nemzedékről nemzedékre történni fog – mondta Bíró László püspök. – Ha vannak Istennek és egymásnak elkötelezett házaspárjaink, akkor van jövőnk. Kell a hálaadás, az ilyen jubileum, hogy hálát adjunk azokért az igenekért, amik a Jóisten és egymás felé is megszülettek az elmúlt negyedszázad során. „Ezeknek az igeneknek az erejében jogosan ünnepelhetünk, és adhatunk hálát Istennek azért, hogy 25 évvel ezelőtt mertetek elköteleződni, homályos látással, de értettétek, hogy valami jó történik, Isten kegyelméből.”

Bíró László püspök köszöntő beszéde után a MÉCS-hez tartozó házaspárok és velük szoros kapcsolatban álló egyházi személyek tettek tanúságot.

A MÉCS közösségek egymással szorosan szőtt hálót alkotnak, az élet megpróbáltatásait átélt tagok soha nincsenek egyedül, számíthatnak a többiek lelki, de szükség esetén anyagi segítségére is. Az előítéletek legyőzésének legjobb gyógymódja az őszinteség, a személyes kapcsolat, a megismerés. Az egyik MÉCS-táborban a lelkipásztor közelében leült egy több helyen szakadt (retro) farmert viselő lány. A pap megjegyezte: ezzel a lánnyal lesz gondunk… Ám kiderült, hogy a hölgynek nagyon nehéz élete volt, korán árván maradt, egyik testvérét felnevelte, mélyen hívő. A lelkipásztor bocsánatot kért tőle, mire a lány elsírta magát: tőlem még soha nem kért pap bocsánatot. Később Isten szolgájának legfőbb segítője lett a börtönpasztorációban.

Egy ötgyermekes házaspár felidézte: a MÉCS mozgalommal először az együttjárásuk idején, 2004-ben találkoztak, amikor fiatal pároknak szóló hétvégén vettek részt. Felismerték, hogy kettőjük kapcsolatát is beárnyékolják személyes korlátaik: nem tudják egymást úgy szeretni, ahogyan szeretnék. Amikor ezzel megkeresték az ott lévő atyát, ő azt javasolta, hogy a fiú menjen inkább papnak. Neki korábban valóban voltak ilyen gondolatai. Ez akkor fájdalmasan érintette őket, szinte összeomlottak. Végül mégis összeházasodtak. Újabb nehézség adódott a gyermekvállalás terén. Egészségügyi gondok miatt felmerült, hogy esetleg soha nem lehet gyerekük. Hála Istennek azonban a feleség várandós lett, de újabb probléma merült fel: a 12. heti ultrahang után az orvos közölte, hogy a gyerek genetikailag sérült, még időben vannak, hogy elvetessék. A lesújtott házaspár nem szólt erről senkinek, egymás kezét fogva, könnyezve mondták a rózsafüzért, és megszületett bennük a döntés: „Ezt a gyermeket mi kaptuk. Ha mi nem szeretjük, akkor ő senkitől sem fog szeretetet kapni ezen a világon.” A baba megtartása mellett döntöttek, és néhány hónap múlva egészséges kislányuk született, aki ma már tizenhat éves. Számukra ez a döntés családdá formálódásuk egyik fontos mérföldköve lett – olyan állomás, ahol maga az Isten jött el közéjük és erősítette meg őket.

A tanúságtételekből egyértelműen kiderült: a MÉCS 25 esztendeje alatt a Szentlélek végig működött a közösségben, és ma is működik. Valódi szeretetkapcsolat van a tagok között. Többen is kiemelték a Ménesi házaspár közvetlenségét, maximális segítőkészségét.

Balázs és Krisztina tanúságtételében élményeket idézett fel az elmúlt negyedszázadból. Balázs úgy fogalmazott: „Huszonöt év, végtelen gazdagság, rengeteg emlék. Emberek, életek, könnyek és mennyi nevetés! Mérhetetlenül sokat kaptunk, köszönet az Úristennek és nektek, végtelenül megajándékozottnak tekintjük magunkat.”

Délután a hálaadó szentmise előtt Ménesi Balázs és Krisztina a maguk elhatározásából, a fiatalítás jegyében átadták a MÉCS vezetését. A családközösség első számú új vezetője a nyolcgyermekes Dévényi házaspár, Norbert és Betti.

Az egész napos rendezvény végén a Szent Adalbert Központ Szent István-termében hálaadó koncelebrált szentmisét mutatott be Marton Zsolt váci megyéspüspök, családreferens. Bevezetőjében felidézte: huszonöt éve ismeri elődjét, az MKPK korábbi családreferensét, Bíró László püspököt, valamint Ménesi Balázst és Krisztinát.

Az evangélium Szent Márk könyvéből hangzott el, a tisztaságról és tisztátalanságról szóló versszakasz (7,1–23). A főpásztor leszögezte: a lelkiségi mozgalmak, közösségek Isten ajándékai, a Tőle kapott tanítás életté váltására. Ezért jött létre negyedszázada Bíró László püspök, Ménesi Balázs és Kriszta összefogásával a MÉCS. „Kedves Püspök atya, Kriszta és Balázs! Hálát adunk most értetek Istennek, és köszönetet mondunk nektek ezért a hatalmas, szép munkáért” – szólította meg a szónok a MÉCS létrejöttében központi szerepet játszó három személyt, egyúttal idézte Bíró László korábbi szavait: „Sok keresztény család érzi: a mai világban igen nagy szükségük van arra, hogy más családokkal megerősítő, baráti közösséget alkossanak. Ezért sok család hoz létre családközösségeket. A MÉCS nekik kínál konkrét segítséget. Régóta bevált beszélgetési módszerük, jól felépített éves tematikáik keretbe foglalják a rendszeres közösségi beszélgetéseket. Hasznos segítségüket szeretettel ajánlom a családközösségeknek és vezetőiknek.”

Szentbeszédében Marton Zsolt emlékeztetett: ma sokszor halljuk, hogy válságban van a házasság és a család intézménye. Valójában nem a házasság és a bibliai ihletésű család van válságban, hanem az a társadalom került válságba, amelyik nem ismeri fel a házasság és a család értékét, elfeledkezik annak eredeti értelméről. A Katolikus Egyház Katekizmusa ezt így fogalmazza meg: „A házastársi szeretet és élet bensőséges közösségét a Teremtő alapította és vette körül törvényeivel… Maga az Isten a házasság szerzője…” A házasság tehát nem gyermeke, hanem szülője a civilizációnak – tette hozzá a főpásztor. – II. Szent János Pál pápa pedig így ír negyven éve megjelent, Familiaris Consortio (A családi közösség) kezdetű enciklikájában: „Mivel Isten terve szerint a család az élet és a szeretet bensőséges közössége, ezért feladata, hogy egyre inkább azzá váljon, ami…, az élet és a szeretet közösségévé.”

Marton Zsolt püspök Ferenc pápa szavait is idézte, aki többször kiállt a hagyományos család mellett: „Isten nem egy öncélú meghittség gondozását bízta a családra, hanem a világ orrhonossá tételének izgalmas tervét. A család áll e megmentő világkultúra kezdeténél és alapjánál, mely megment minket oly sokféle támadástól, rombolástól, gyarmatosítástól, mint amilyen a pénzé vagy a világot nagymértékben fenyegető ideológiáktól… A háromságos Isten szeretetközösség, és a család az ő élő tükröződése… a férfi és a nő, az apa és az anya a teremtő Isten szeretetének munkatársai.”

Az MKPK családreferens püspöke figyelmeztetett: „Fontos tudatosítanunk magunkban…, hogy olyan közösségnek, az Egyháznak vagyunk a tagjai, amely több mint kétezer éve hirdeti Isten rólunk elgondolt szeretettörvényét. Ezt szelíden, agresszivitás nélkül, senkit meg nem bántva, de bátran merjük továbbra is megvallani, képviselni, és főként saját életpéldánkkal megmutatni.”

Végül Marton Zsolt püspök közvetlenül szólította meg a MÉCS jelenlévő vezetőit, tagjait: „A MÉCS is jel, ti is jel vagytok a mai világban! Az Úr megbízik bennetek, küld, erőt ad, lelkesít. Isten arra hív titeket, hogy továbbra is fényt adó mécsként prófétai erővel képviseljétek az ő egyetlen, igazi, megváltó szeretettörvényét. „Láss – Ítélj – cselekedj!« Ámen.”

A szentmise végén Marton Zsolt püspöki áldásban részesítette a MÉCS közösséget és minden jelenlévőt.

Szerző: Bodnár Dániel

Fotó: Lambert Attila

Magyar Kurír