Meggyalázták a gödöllői görögkatolikus templomot – A parókus kéri, imádkozzunk az elkövetőért

– Hogyan szereztek tudomást a brutális támadásról?

– A Jóisten nagy kegyelme, hogy a templom közelében lakó egyik hívőnk éppen akkor kísérte ki az udvaron a fiát, amikor petárdaszerű, dübörgő hangokat hallottak. Akkor nem sejthették, hogy ez a hang abból fakadt, hogy valaki hatalmas erővel, nekifutva betörte a templom ajtaját. Nem sokkal később megszólalt az épület szirénája. Mondta a fiának, hogy ez a templom riasztója, nézzék meg, és ahogy közeledtek a templomhoz, látták, hogy fénylik. „Fiam, tűz van a templomban” – mondta. „Nem – mondta a fia –, ez az örökmécs fénye.” „Nem, ez nem az.” Közelebb mentek, és akkor már egyértelműen látták, hogy ég a templom, gyorsan visszamentek a mobilért, felhívtak engem. Este volt már. Gyorsan elkiáltottam magam, „Gyerekek, ég a templom!”, pillanatok alatt mindenki a kocsiba pattant, padlógáz, másodperceken belül megérkeztünk. Bementünk, felkapcsoltuk a lámpákat, a tömény füsttől alig láttunk valamit, csak annyit, hogy hátul van a tűz. Hál’ Istennek a sekrestyében van vízcsap, gyorsan teleengedtük az edényeket, a gyerekek folyamatosan hozták a vizet, én pedig locsoltam a tüzet, úgyhogy sikerült eloltanunk. A Jóistennek gondja volt velünk, mert a behatolás után talán tíz perc, ha eltelt, és már el is oltottuk a tüzet. Ha nem vette volna ezt észre az említett hívő és a fia, akkor biztos, hogy sokkal nagyobb kár keletkezett volna. Mire eloltottuk a tüzet, már a tűzoltók is a helyszínre értek.

– A videofelvételekről lehet rekonstruálni, hogy mi történt?

– Egy külső és egy belső kamera végig rögzítette, hogy mi történt, percről percre követhetjük a folyamatot, hogy mit csinált a fiatal férfi elkövető. Átmászott a kerítésen a templomudvarra, két táskával érkezett. Az egyik papírtáska volt, amelyben az éghető anyagokat hozhatta, a másikból pedig előszedett egy szekercét, vagy talán húsbárdot. Azzal próbálta ütni-verni a templomajtót, majd pedig nekifutásból átszakította. Rögtön „munkához” látott, biztosan zavarta, hogy a riasztó folyamatosan vinnyogott. Előszedte a gyújtósát, az utolsó pad szivacsára olajat öntött, meggyújtotta, majd folytatta az előtte lévő padsorral. Látszik a felvételeken, hogy nagyon dühös volt. Az ikonasztalkán ott volt a Krisztus-ikon. Odament, belerúgott az asztalkába, az felborult, letört a teteje, a Krisztus-ikon lerepült, utána visszasietett a táskájához, újabb flakont vett elő, locsolta a tüzet, hogy minél gyorsabban, minél nagyobb lánggal égjen. Végül a magával hozott festékes vödröt hozzávágta az ikonosztázionhoz, amelyre a kifröccsenő festék sajnos hamar rászáradt. Nagyon működött a gonosz ebben a fiatalemberben, de ahogyan valaki megfogalmazta: ő is áldozat, a gyűlölködés áldozata. A Jóisten kegyelme azonban erősebb volt, mert nagyon hamar sikerült eloltanunk a tüzet.

– Annak, hogy mindez nagyböjt idején, a pandémia közepén történt, tulajdonít jelentőséget?

– Ez bármikor megtörténhetett volna. A legfontosabb, hogy imádkozzunk az ilyen emberekért, mint amilyen ez a fiatal elkövető, hogy a gonosz hatalma ne tudjon terjedni. A mindennapokban megmutatkozó szeretettel kell tanúságot tennünk. Emellett a fizikai biztonságunk érdekében a jövőben a külső riasztó biztonsági rendszerünket is szeretnénk létrehozni, hogy már akkor lépjen működésbe, amikor valaki illetéktelenül belép a templomudvarra, hogy még kevesebb idejük legyen az efféle dolgok elkövetésére a gonosz szolgáinak.

– Hogyan segíthetünk mi, a Magyar Kurír – Új Ember Szerkesztősége és olvasói ebben a helyzetben Önöknek?

– Bízunk abban, hogy a biztosítótól kapunk annyi összeget, amely fedezi a helyreállítás költségeit. A templom biztonsága érdekében erősebb bejárati ajtót szeretnénk készíttetni, amelyen nem lehet majd áthatolni. Ráccsal el szeretnénk látni a hátsó ajtót is, illetve külső riasztóvédelmen is gondolkodunk, hogy az udvarra történő illetéktelen behatoláskor már rögtön értesítést kapjunk. Ha erre a célra adományokat kapnánk, az örömünkre szolgálna.

Fotó: Gödöllő/Facebook

Bodnár Dániel/Magyar Kurír