A Közép-afrikai Köztársaságban meggyilkoltak egy papot, aki a béketeremtésért küzdött

Crépin Martial Monga sosem mulasztotta el, hogy felemelje szavát a megbékélésért a Közép-afrikai Köztársaság délkeleti részén található Haut-Mbomou régióban. Ebben a térségben nagyon sok a belső menekült és az erőszak folyamatosan növekszik, ami súlyosan veszélyezteti a békekezdeményezéseket és a civilek biztonságát.

A papot – aki a zémiói Keresztelő Szent János-plébánia vikáriusa volt, és akit lelkipásztori feladatai mellett a helyi béketeremtő munkában betöltött központi szerepéről ismertek – június 29-én este lőtték le a plébániája előtt. Temetésére július 1-jén került sor a bangassoui Saint Pierre Claver-székesegyházban.

A Fides nemzetközi hírügynökség és más sajtóforrások is megemlítik, hogy Crépin Martial Monga atya koordinálta a zémiói Béke és Megbékélés Bizottságot (CLPR). Ez a szervezet a Fides leírása szerint: „...közvetítőként működik a közösségek, a helyi hatóságok és a régió egyéb érdekelt felei között.

Gyakran a Katolikus Egyház az, amely papjai és plébániai struktúrái révén felvállalja a közvetítő és védelmező szerepét a lakosság érdekében.”

Az instabilitás tényezői

A Szudánnal és a Kongói Demokratikus Köztársasággal határos Haut-Mbomou prefektúrában – amely az ország 20 prefektúrájának egyike – a helyzet már hosszabb ideje súlyos humanitárius és biztonsági válságba torkollott. Ez komoly problémákat okoz, a helyi közösségek a túlélésért küzdenek, az embereknek el kell hagyniuk lakóhelyüket, és nehéz humanitárius segítséghez jutni.

A Fides három fő tényezőt emel ki, ami miatt nagy az instabilitás. Az egyik a fegyveres csoportok, különösen az azande milíciák erős jelenléte. A másik az etnikai feszültségek, rivalizálás a területek és az erőforrások feletti ellenőrzésért. Végül a fegyveres konfliktusok, az éles ellentétek a közép-afrikai katonák és a Wagner-csoport tagjai között (az orosz magánhadsereg évek óta jelen van az országban a reguláris hadsereg, a FACA támogatására).

A püspökök kifejezték fájdalmukat

Az Afrikai és Madagaszkári Püspöki Konferenciák Szimpóziumának (SECAM) nyilatkozatában – amelyet a Szükséget Szenvedő Egyház pápai jogú segélyszervezet idézett – Aurelio Gazzera püspök, a bangassoui egyházmegye olasz kármelita papja Crépin Martial Monga meggyilkolását „hatalmas veszteségnek” nevezte a helyi közösség és az egyházmegye számára. Méltatta a pap béke és megbékélés érdekében végzett a régióban.

Elkötelezettség a béke és a párbeszéd mellett

A zémiói Béke és Megbékélés Bizottság (CLPR) koordinátoraként – ahogy az a különböző sajtóorgánumokban olvasható – Crépin Martial Monga egy olyan közvetítő csoport tagja volt, amely a helyi közösségeket, a polgári hatóságokat és más szereplőket tömörítette a feszültségek csökkentése és a további erőszak megelőzése érdekében. Pozíciója miatt több forrás is úgy hivatkozott rá, mint az egyik kulcsfigurára, aki

a társadalmi egység és a párbeszéd fenntartásáért küzdött az ország egyik legsebezhetőbb területén.

* * *

Aurelio Gazzera bangassoui megyéspüspök ezekkel a szavakkal emlékezett meg Crépin Martial Monga atyáról:

Vértanú ő, akinek áldozata a béke, a megbékélés és a megbocsátás gyümölcseit kell hogy elhozza.”

Elmondta, hogy Crépin atya rengeteget dolgozott a belső menekültek befogadásán; a missziókban már körülbelül 3000 embert szállásoltak el. Emellett ott vannak azok is, akik elmenekültek az országból, átkeltek a folyón és Kongóban találtak menedéket – ők már több mint 35 ezren vannak.

A főpásztor elbeszélése szerint Crépin atya hatalmas közvetítői munkát is végzett: „Igyekezett kapcsolatot tartani a lázadók vezetőivel, a hatóságokkal és a lakossággal, hogy megpróbálja mérsékelni a bajt, és megoldást találjon a problémákra egy olyan régióban, amelyre már legalább 30 éve senki nem gondol”, ahol „az utak borzalmasak, az állam pedig keveset vagy szinte semmit sem tesz”.

Elmondta továbbá, hogy ez a határmenti övezet erős etnikai identitással jellemezhető, és a Joseph Kony által vezetett Lord’s Resistance Army (LRA) nevű lázadócsoport is nagy pusztítást végzett itt. A csoport arról hírhedt, hogy gyermekeket rabol el, hogy gyerekkatonává képezze őket, és szisztematikusan erőszakot követ el a civilek ellen. Vezetője ellen a Nemzetközi Büntetőbíróság elfogatóparancsot adott ki több mint harminc vádponttal, köztük háborús és emberiség elleni bűncselekmények miatt.

„A mészárlás évei voltak ezek, majd 2013–2014-ben jött a Seleka, egy másik lázadócsoport erőszakhulláma, akkor újabb mészárlások történtek – folytatja Aurelio Gazzera. – Mindez az állam és a nemzetközi közösség szeme előtt, akik semmit sem tettek.” A szörnyű erőszak hatására fiatalok csoportjai fegyvert fogtak, hogy felszabadítsák a falvakat a lázadóktól és Kony embereitől. Ez sikerült is nekik, egészen addig, amíg a kormány úgy nem döntött, hogy besorozza őket, és egy közös alakulatot hoz létre az orosz Wagner-csoporttal – ez azonban újabb súlyos problémákhoz vezetett.

A helyzet jelenleg több tényező miatt is drámai. „Az egyik – magyarázza a püspök – az utak katasztrofális állapota. Emiatt például egy zsák cement, ami Banguiban 15 euróba kerül, Zémióban már 75-80 euró. Ez jól szemlélteti, arányaiban mennyibe kerül a többi termék, a cukortól az olajig, így a zóna gazdaságilag fulladozik. Egyfelől tehát ott van a rendkívül problémás gazdasági helyzet, másfelől belép a lázadó csoportok kérdése, a kormánnyal való feszültség, és maga a kormány képtelensége arra, hogy komolyan kezelje az alapvető problémákat.”

Az Egyház mindennek ellenére továbbra is a béke magvait veti, különösen két plébánia, Zémio és Obo területén.

Itt – főként a plébános és a papok munkájának köszönhetően – a lázadók nagy része letette a fegyvert, és megpróbál egy másik utat választani.

„Ez nagyon pozitív, és mi így akarunk tovább dolgozni.”

Vértanúság, amely meghozza gyümölcsét

Crépin Martial Monga atyát „nem véletlenül ölték meg” – teszi hozzá, hivatkozva a szemtanúk beszámolóira, akik mind egyetértenek abban, hogy a gyilkosok kifejezetten őt keresték. „Nem tudjuk, ki áll emögött, megpróbáljuk kideríteni. Senkit sem vádolunk konkrétan, mert nincsenek bizonyítékaink, de a közös benyomásunk az, hogy

a kiiktatásával a békefolyamatot akarták megállítani. Egy erős jelzést akartak küldeni, hogy nem akarnak vitákat, a háborút folytatni kell."

Aurelio Gazzera püspök úgy döntött, hogy a július 1-jei temetést vörös ruhában celebrálta, nem lilában és nem fehérben, hanem vörösben, „mert véleményem szerint ő ennek a békéért végzett munkának a vértanúja. A homíliában elmondtam, hogy nem szabad elcsüggednünk, és el kell érnünk, hogy Crépin áldozata a béke, a megbékélés és a megbocsátás gyümölcseit teremje.”

Forrás és fotó: Vatican News olasz nyelvű szerkesztősége 1; 2.

Thullner Zsuzsanna/Magyar Kurír