Meghallotta Jézus szavát – Elhelyezték az esztergomi ferences templomban Carlo Acutis ereklyéjét

A szentmise kezdetén Komáromi Előd OFM kiemelte: a Szentháromság ünnepe van; együtt énekeljük az angyalokkal és szentjeinkkel: „Sanctus, Sanctus, Sanctus!”

Minden szentmisében titokzatos módon jelen van a teljes egyház, tehát a megdicsőült egyház is.

Akik már az örökkévalóságban imádják az Istent, az angyalok és a szentek – ők minden szentmisében velünk vannak. Együtt szolgáljuk Istent.

„A mai napon különös módon is közel lép hozzánk egy 15 éves korában meghalt szent, Carlo Acutis, mert Dávid atya (Radics Mátyás Dávid OFM, a templom igazgatója – a szerk.) jóvoltából idekerült az ereklyéje, amelynek jelenlétében mutatjuk be a szent áldozatot, majd a szentmise végén elhelyezzük őrzési helyénél, a Szent Ferenc-oltárnál.”

A főcelebráns azért kérte, hogy a gimnázium nyolcadikosai adják az asszisztenciát, mert ők is 15 évesek.

„Amikor most bűnbánattal tartjuk a szentmisét, úgy is feltehetjük magunknak a kérdést: ha ma meghalnánk, és vissza kellene térnünk a Teremtőhöz, vajon hogyan emlékeznének ránk? Vajon emlékeznének-e ránk? Tisztelnék-e azt a rövid vagy hosszabb pályafutást, amit itt a földön éltünk, élünk?” 

Az evangélium Szent János könyvéből hangzott el, a Beszélgetés Nikodémussal és a Jézus küldetésének célja versszakasz (3,16–18). A prédikációt Barcza Máté állandó diakónus mondta.

Kifejtette: amikor kirándulni mennek a diákokkal, sokszor találkoznak romokkal, egykori épületek maradványaival Ma már számítógép segítségével megállapítható, hogyan nézett ki az idők során rommá lett templom vagy más  épület eredeti állapotában. Ahhoz, hogy a romokat összerakhassuk, arra van szükségünk, hogy az alapokat felfedezzük. Ezért mondhatjuk:

az alapoknál kell kezdeni a munkát – és az alap, amelyből ki kell indulnunk, a Szentháromságos egy Isten, aki a szeretet.

Ezt úgy képzeljük el, hogy Isten minket szeret. Ám fölvetődik a kérdés: a teremtés előtti időszakban nem lett volna Isten szeretet?

Isten szeretett a mi teremtésünk előtt is. A Szentháromság maga a szeretet.

Egymást szerető személyekről van szó, akik egybeforrottak, mégis meg tudjuk bennük különböztetni az Atyát, a Fiút és a Szentlelket. Ez az alap.

A szónok kitért a bűnre is. Emlékeztetett: a Teremtés könyvének 3. fejezetében a sátán elhiteti Évával és Ádámmal, hogy Isten nem a jót akarta nekik. „Visszatartott tőletek valamit, ami járna nektek. Ezért Isten nem a szeretet.” A sátán becsapja ezzel az első emberpárt, és azóta is ez a bűn alapja. Mindannyiszor, amikor bűnt követünk el, kétségbe vonjuk Isten jóságát, és azt hisszük: mi jobban tudjuk Istennél, hogy mi a jó nekünk, mi a megoldás gondjainkra.

Barcza Máté rámutatott: ha Jézusra gondolunk, érdemes a feszületre emelnünk a tekintetünket. Jézus a kereszten felsóhajtott: „Istenem, Istenem, miért hagytál engemet?” Ezt sokféleképpen lehet magyarázni. Ha elképzeljük magunkat a Golgotán, akkor megérezhetjük, hogy a bűnnek milyen hatása van.

A bűn hatása a végtelen magány.

Jézus nem követ el bűnt, de magára veszi a mi bűneinket – és így a magány bűnné lesz a keresztfán. És nekünk is, amikor gyanakszunk Istennel szemben, és nemet mondunk a tanácsaira, meg kell tapasztalnunk a magányt. A bűnös ember végül egyedül marad a bűnével.

Ezzel szemben így szól hozzánk az evangélium: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy mindaz, aki őbenne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” Mert Jézus azzal, hogy magányossá vált a keresztfán, megnyitotta az utat ahhoz, hogy a szentháromságos egy Istenhez tudjunk közel kerülni, hogy örök életet nyerjünk. A másik lehetőség a magány, mivel a pokol valósága az, hogy benne végtelenül magányossá válik az ember. Ellenben az,

aki Jézushoz csatlakozik, és hagyja, hogy Jézus működjön benne, megélheti azt, amit a mai evangéliumban hallottunk. Az ilyen ember meghallotta Jézus szavát.

Carlo Acutis meghallotta ezt a szót – hangsúlyozta a szónok. – És mivel erre nyitott volt, engedte, hogy az Úristen használja őt – még a betegségével, halálával is. Az örök élet nyílt meg számára.

És valósággá válik, amit az evangéliumban olvashatunk: még a hajatok szála is számon van tartva.

Mint Carlo Acutisnak ez az ereklyéje – mondta Barcza Máté. – Mindannyian arra kaptunk meghívást, hogy keressük meg azt az alapot, amelyre építhetjük az életünket, és hagyjuk, hogy az Úristen erre újra felépíthesse azt a gyönyörűséges templomot, amelyben az engedelmesség áldozatát nap mint nap be lehet mutatni.

Az áldozás után Radics Dávid, a ferences templom igazgatója arról beszélt, hogyan került Szent Carlo Acutis ereklyéje hozzájuk. Templomuk és az esztergomi ferences gimnázium abban a megtiszteltetésben részesült, hogy Erdő Péter bíboros, prímás támogatásával Assisi püspöke, Felice Accrocca engedélyt adott számukra, hogy Szent Carlo Acutis tiszteletére kapjanak ereklyét. Andrea Sarnelli, az ereklyék őrzője az elmúlt héten adta át az ereklyét Kovács Gábor állandó diakónusnak, aki elhozta Assisiből.

Az ereklye tárlóját Schlosser Attila készítette; az ereklye védődoboza Kassai Zenona munkája. A világítástechnikát Bádi Béla hozta létre. Az emlékképet Bánhidy András alkotta meg. A szentképet Szeder Balázs tervezte.

Ezt követően Kovács Gábor diakónus röviden ismertette az 1991 és 2006 közt élt Szent Carlo Acutis életrajzát.

Szent Carlo Acutis életével arra tanít, hogy a szentség a mindennapok egyszerűségében is megvalósítható. A digitális korszak gyermekeként is Krisztust állította életének középpontjába, és példát adott arra, hogyan lehet a modern eszközöket Isten szolgálatába állítani – hangzott el. – Szentté avatása nem csupán a fiatalok, hanem az egész világegyház számára inspiráló üzenet:

az életszentség nem elérhetetlen ideál, hanem minden ember meghívása.

A szentmise végén, a záró áldás előtt helyezték el – Komáromi Előd vezetésével – Szent Carlo Acutis ereklyéjét a Szent Ferenc-oltár mellett, ahol mostantól folyamatosan látogatható.

Ezzel a ferences templom a későbbiekben is a csendes imádság, a zarándoklatok és a fiatalok lelki megállóhelye lesz. Bárki felkeresheti, Carlo közbenjárását kérve.

Fotó: Lambert Attila

Bodnár Dániel/Magyar Kurír