A japán katonák szexuális áldozatául esett nőkkel találkozott a pápa

Azokról a koreai és kínai nőkről van szó, akiket a japán megszállók 1928-tól a II. világháború végéig a felkelő nap országába hurcoltak, a katonák szexuális igényeinek kielégítésére. A Japánba deportált fiatal lányok és asszonyok száma mintegy kétszázezer körül mozgott. Közülük ma ötvennégyen vannak életben, de mindössze heten voltak olyan állapotban, hogy részt vehessenek a szentmisén.

A kerekes székeket a székesegyház főhajójának első sora előtt helyezték el, ahol a bíborosok, valamint a dél-koreai elnök asszony foglaltak helyet.

Ferenc pápa szemmel láthatóan megindultan váltott szót az idős asszonyokkal, meghallgatta és vigasztalta őket, csaknem letérdelt, hogy átölelhesse őket, miközben jezsuita tolmácsa egy újabb keskeny szalagot tűzött a pápa liturgikus öltözetére, amely ezúttal azt az óhajt fejezi ki, hogy szolgáltassanak igazságot ezeknek a nőknek.

A pápa már látogatása kezdetétől viseli azt a sárga szalagot, amely a hajótörés nemzeti gyászával való együttérzést fejezi ki, a szerencsétlenség körülményeinek felderítésére, a felelősség megállapítására buzdít.

A szexuális visszaélések ezen áldozatai a háború óta eltelt hosszú évtizedek során soha nem részesültek semmiféle kártérítésben, még bocsánatot sem kértek tőlük. 1989-ben néhányan közülük a nyilvánosság elé léptek, és tanúságot tettek az elszenvedett visszaélésekről.

1993-ban közzétették az akkori japán kabinetfőnök nevét viselő úgynevezett Kono-nyilatkozatot, amely elismerte, hogy a II. világháború idején a japán hadsereg erőszakkal szexuális rabszolgákat toborzott, és „kényelmi állomásokat” létesített, ahová az elrabolt kínai és koreai nőket deportálták. A japán kormány azonban még a mai napig nem ismerte el hivatalosan felelősségét.

Az egyik koreai túlélő – akit 15 éves korában raboltak el, és egy mandzsúriai katonai bázisra deportáltak – azért küzd, hogy ezek a nők tovább éljenek az emberek emlékezetében.

Magyar Kurír