Meghívottak vagyunk egy isteni közösségbe – Lezárult a „teológia alapfokon” képzés Máriapócson

A képzés záróakkordjaként is értelmezhető utolsó találkozáson az ismeretek mellett egy elmélkedéssel, oklevéllel és ajándékkal is gazdagodtak a résztvevők, a máriapócsi Szent Miklós Gyermekvédelmi Intézmény munkatársai.

Házigazdaként az intézmény vezetője, Soltész Erzsébet köszöntötte a lelki délelőttre érkező Szocska A. Ábel püspököt, valamint kollégáit és a fenntartó szociális iroda vezetőit; köszönetét fejezte ki továbbá az előadás-sorozatot tartó lelkiatyáknak a közreműködésért, Szabó Tamás pasztorális helynöknek, Orosz István Mokiosznak és Kocsis Dánielnek.

„Ezek az alkalmak lelki feltöltődést biztosítottak számunkra, és ki-ki megtalálhatta bennük saját élethelyzetének megfelelő iránymutatást, lelki táplálékot” – mondta az intézményvezető.

Szocska A. Ábel püspök Saint-Exupéry életéből vett történettel, A kis herceg megírásának körülményeit vizsgálva szemléltette, hogy mit is jelent az áldozatvállalás, ha valakinek gondja van ránk. Mindezt az Isteni Gondviselés kontextusába helyezte gondolatmenetében a főpásztor.

Ezt követően átadta a TEA-alkalmakat megtisztelő kollégáknak azt a tanúsítványt, mely a képzés elvégzését igazolta, valamint egy-egy, az egyházmegye egyik szociális intézményének fejlesztő foglalkozásán a gondozottak által készített ajándék keresztet.

Az esemény további részében Szabó Tamás pasztorális helynök megtartotta a sorozat utolsó foglalkozását, melynek témája az emmauszi tanítványok története volt. 

Az emmauszi tanítványokban önmagunkra ismerhetünk rá, s ahogy ott, hozzánk is útitársnak szegődik Krisztus, csak nem mindig ismerjük fel – fogalmazott Szabó Tamás. A szentírási szakasz egyes mozzanatainak átgondolásához kérdéseket fogalmazott meg az elindulás, úton levés fogalmakra építve: Hová megyek, hová tartok kapcsolati rendszeremben, érzéseimben, viselkedésemben? Mi hajt előre, végső soron hová tart az életem, és kivel tartok ezen az úton?

A tanítványok őszinte, egymás felé forduló, személyes beszélgetése kapcsán a mai kor legszembetűnőbb hiányosságára, az ember-ember, ember-Isten közötti, érzelmeket feltáró beszélgetések hiányára hívta fel a figyelmet a pasztorális helynök. Pedig „Isten kíváncsi ránk, kíváncsi, milyen érzések vannak bennünk, hallgat és meghallgat, kérdez minket, mint Jézus az emmauszi tanítványokat” – hangsúlyozta Szabó Tamás.

Vajon miért nem ismerjük fel a mellénk szegődött Jézust?

Az igazi, mély találkozásainknak nem a külsőségei a fontosak. A lényeg a szemmel láthatatlan” – utalta a pasztorális helynök is A kis herceg című műre, mely – mint fogalmazott – nem egy mese, sokkal inkább értelmező kézikönyvet az élethez.

Isten nem várja el tőlünk, hogy sose legyünk csalódottak. Sok mindent megenged az életünkben, mert terve van velünk – mondta Szabó Tamás, majd Nietzschét idézte: „Ha életünknek megvan a miértje, akkor majdnem minden hogyanját el tudjuk viselni.” Exupéry könyvet írt a barátjának, hogy tudassa: számíthat rá. Milyen jó, hogy nekünk van egy Istenünk, aki egy könyvet adott kezünkbe, a Bibliát, melyben azt üzeni, hogy számíthatunk rá, mert velünk együtt van az úton. Az emmauszi történet egy meghívástörténet: meghívás az önazonosságra, a közösségre, a miértek tisztázására, a saját utunk helyre rakására, s hogy rájöjjünk: valaki velünk van az úton. Mindennek a végső miértje pedig, hogy meg vagyunk hívva egy isteni közösségbe – zárta előadását a pasztorális helynök.

Soltész Erzsébet, a máriapócsi gyermekvédelmi intézmény vezetője rövid szakmai összefoglalójában tájékoztatta munkatársait az intézmény folyamatban lévő strukturális átalakulásairól.

Majd e szavakkal indította útjára munkatársait: „Vigyázzatok a gondjaitokra bízott gyerekekre, és közben vigyázzatok magatokra is.”

A beszélgetést és közös együttgondolkodást kötetlenebb formában, ebéd mellett folytatták a résztvevők.

Az eseményen készült helyszíni riport IDE KATTINTVA meghallgatható.

Szöveg és fotó: P. Tóth Nóra

Forrás: Nyíregyházi Egyházmegye

Magyar Kurír