Megismertettem nevedet az emberekkel – Aranymiséjét ünnepelte Spányi Antal püspök Székesfehérváron

Spányi Antal püspök nagy szeretettel köszöntötte a jelenlevőket, akik vele együtt adtak hálát ötven év papi szolgálatáért, Isten megtartó kegyelméért és szeretetéért, a Szűzanya oltalmáért. Köszöntötte az érsekeket és püspöktársait, az apostoli nunciatúra küldötteit, a nagyprépostokat és kanonokokat, a paptestvéreket, a diakónusokat, a közéleti vezetőket, a Fejér megyei kormányhivatal, a megyei közgyűlés, Székesfehérvár Megyei Jogú Város Önkormányzatának vezetőit, a Szent György Kórház, a rendvédelmi szervek, a mentőszolgálat képviselőit, az egyházmegye oktatási intézményeinek igazgatóit, a plébániák küldötteit, az egyházi intézmények munkatársait. Külön köszöntötte mindazokat, akik a kormányzat részéről éveken keresztül a Székesfehérvári Egyházmegye segítői és támogatói voltak, akiknek többek között köszönhető, hogy a székesfehérvári székesegyház megmenekült a pusztulástól, és valódi ékessége lett hazánknak, Isten dicsőségére. Köszöntötte a híveket, családtagjait, ismerőseit és barátait, akik egy szívvel voltak jelen a hálaadáson.

A jubiláns főpásztort levélben köszöntötte XIV. Leó pápa, ezt Lengyel Ervin, a máltai nunciatúra titkára, egyházmegyés pap olvasta fel. A Szentatya szívből gratulált a megyéspüspöknek, hogy elkötelezetten végezte lelkipásztori küldetését Isten népének tanítására és evangelizálására, valamint munkálkodását és törekvéseit Krisztus, a nemzetek világossága, parancsainak hirdetésére és kincseinek feltárására szentelte.

Az egyházmegye közössége nevében Hajdu Ferenc nagyprépost, helynök köszöntötte a főpásztort, és köszönetet mondott neki, hogy megyéspüspökként is példamutatóan plébános tudott maradni, és egykori híveivel is gondoskodó jó pásztorként tartotta a kapcsolatot. De nemcsak szavakkal fejezte ki háláját a püspöknek, hanem három különleges ajándékot is átadott a jubileum alkalmából. A legelső ajándékokat azok a fejlesztések képezik, amelyek a püspök szívéhez igen közel állnak, és egyházmegyei gyűjtésből valósulnak meg, a Szent Kristóf Ház Fogyatékkal Élők Nappali Intézményében és az érdi Lea leányanyaotthonban. A második ajándék a Pap vagy te mindörökké című, az egyházmegye papsága, illetve egykori évfolyamtársak, barátok gondolataiból készült könyv volt. A harmadik meglepetés pedig az volt, hogy az egyházmegye papsága 548 szentmisét ajánlott fel a főpásztorért köszönetül a 23 évet felölelő püspöki szolgálatáért. Spányi Antal püspök meghatottan köszönte meg az elismerő szavakat, a meglepetéseket és Leó pápa üzenetét.

Bábel Balázs érsek személyes hangú beszédében felidézte azokat a közösen átélt eseményeket, történéseket, társadalmi változásokat, amelyek püspöki szolgálatukat kísérték: a diktatúra nehéz korszakát, a rendszerváltozás reményteli pillanatait, a püspöki kinevezést. „Igen, ebben a világban éltük le papi, püspöki életünket, s mondjuk meg, hogy nem mindig örömmel, hanem sokszor küszködéssel. Sose felejtek el egy lelkigyakorlatot, amikor azt mondta nekünk a lelkigyakorlatozó atya, hogy az idő múlásával

a csalódások száma nő. És senki nem mondta azt, hogy nincs igaza. És igen, ez is beletartozott a mi papi életünkbe. De voltak olyan fogódzópontok, amelyek meghatároztak bennünket.

Már csak azért is, mert bár a fehérvári egyházmegye jóval fiatalabb, mint a kalocsai érsekség, mégis a genius locija, a hely szelleme Szent István királyig megy vissza. Itt temették el, ezért minden évben nagy ünnepsége van a szent királynak, és próbáljuk az örökségét ébren tartani a mai időkben is. De mi is így vagyunk Kalocsán, hiszen tudjuk, hogy járt a szent király Kalocsán, s az első érsekünk az az Asztrik, aki a pápától hozta neki a koronát. S aztán itt, Székesfehérvárott a hely szelleméhez különösen is hozzátartozik a boldog emlékű Prohászka Ottokár püspök, a magyar nemzet tanítója és apostola, akit mi is jól ismerünk Kalocsán.”

Az érsek Prohászkáról mint iránymutató püspökről beszélt, aki arra buzdított, hogy figyelmesnek kell lenni az idők jeleire. „Ő úgy tartotta meg a hagyományokat, az apostoli folytonosságot, hogy mindig bele tudta vinni az evangélium megújító erejét. Ez mindig motivált bennünket. S

ahogy Prohászka érzékeny volt a szociális dolgokra, fölhasználta a legmodernebb eszközöket, te is ezt tetted, püspök úr, hiszen a rádió igazgatója voltál, a Karitász magyarországi vezetője, és nem állt távol tőled a közéletnek az a része, amely az evangélium szellemében építi a világot.

Bár sokszor ellenkezésre találtunk, de ezt kellett tennünk.”

Az érsek a papi hivatásról, a pap személyéről is beszélt, amely a mesterséges intelligencia szerint a mai emberek számára megosztó. „Teljesen igaza van. Az ellentmondás jelévé kell hogy váljunk. Aki mindenkinek jó, az senkinek sem jó. Ezért vannak olyanok, akik megértik a maguk gondolatait, s vele együtt fáradoznak az Isten ügyében. Aztán ott vannak a közömbös emberek és az ellenségesek. Hiszen mindig is volt antiklerikalizmus, amióta világ a világ, s most is van. Ők szinte mindig kifogásolnak valamit, sosem tudunk megfelelni nekik. De

nekünk Jézus Krisztus, az örök főpap tanítását kell alapul vennünk, hiszen ő a mi papságunknak a megszemélyesítője.

Őt a Mennyei Atya küldte, minket a Mennyei Atya hív Jézus Krisztus által, s ezért a papság hasonló kell legyen Jézuséhoz.”

Bábel Balázs arról is beszélt, Jézus nemcsak hogy meghirdette Isten országát, hanem meg is élte. Ahol ő van, ahol az ő gondolatai érvényesülnek, ott valósul meg ez az ország. Jézus kifejezett parancsot adott arra, hogy keressék elsősorban Isten országát és az ő igazságát. „Valaki szellemesen hozzátette: ne keressétek, úgyis mindent elvesznek tőletek. Most pontosan ebben a világban élünk, hogy nem keresik Isten országát, és mindent elvesznek, az úgynevezett európai értékeket, a humánus értékeket. A háború megöli, felőrli mindazt, amit az ember eddig értékesnek tartott.

Nekünk azon kell munkálkodni, ahogy Szent VI. Pál pápa is mondta, hogy a szeretet civilizációját építsük.

Jézus mondta: megismertettem velük a te nevedet, és ezután is megismertetem, hogy az a szeretet, amellyel engem szerettél, bennük legyen, és én is őbennük.”

A kalocsai érsek arra is rámutatott, hogy az emberek ma is mindenféle istenséget tisztelnek, ahogy Szent Pál idején Athénban. És Európa nemhogy az ismeretlen Istent nem tiszteli, hanem ami még rosszabb, egyáltalán nem is akarja Istent megismerni. „Úgy akarnak élni, mintha nem lenne, pedig nem tudunk nélküle élni. Célt tévesztett az egyéni embernek, a közösségnek is az élete Isten nélkül. Ezért a legfontosabb, hogy megismertessük Isten nevét, mert végül ez lesz majd az örök üdvösség boldogsága. Az ember úgy van teremtve, hogy valakit dicsér. Nem tudunk dicséret nélkül élni. Vannak sztárok, influenszerek, valakit mindig dicsér az ember. Ma sok olyan emberrel találkozunk, akik nárcisztikus személyiségek, nagy imádójuk önmaguknak.

Jézus azt akarja, hogy mi az igaz Istent dicsérjük, mert így emelkedünk föl. Ha nem az Istent dicsérjük, akkor mindig lejjebb kerülünk önmagunknál.”

Bábel Balázs végül a jó pásztor szeretetéről beszélt, arról, hogy a papságnak óriási feladata van ennek a szeretetnek az átadásában, és erre fel kell tenni az egész életüket. „Annak idején, ötven évvel ezelőtt, június 19-én, amikor szenteltek bennünket – téged Esztergomban, engem Vácon –, kimondtuk az igenünket, és már akkor is tudtuk, hogy nagyon nagy ígéret ez, nem lehet hozzá elég emberi erőt kapni. Csak az Isten kegyelme tud segíteni, s ő tudott segíteni abban is, hogy meg tudtunk maradni, amiért most hálát adunk a Jóistennek, s köszönetet mondunk mindazoknak, akik ebben segítettek bennünket. 

Nem tudjuk, hogy mennyit kapunk még, de azt az időt szeretnénk még jó bojtárként eltölteni.

Ehhez kérjük Isten kegyelmét, s a kedves testvérek imádságát, ahogy fölajánláskor mondjuk: »Imádkozzatok testvéreim, hogy az én áldozatom és a tiétek kedves legyen a Mindenható Isten előtt«” – zárta beszédét Bábel Balázs.

A szentmise után – Cser-Palkovics András polgármester és a helyi közéleti vezetők nevében is – Molnár Krisztián, a megyei közgyűlés elnöke köszöntötte Spányi Antal püspököt. „Az elmúlt 24 évben tanúi lehettünk annak, hogyan épít közösségeket, hogyan erősíti a hitet, és hogyan mutat példát abban, mit jelent valóban szolgálni. Az elmúlt évtizedek szolgálatának legfontosabb eredményei: az emberek hit-, lélek- és szívbéli gondozása és táplálása mellett a főpásztori gondosság kézzelfogható, fizikális gyümölcsei is körülvesznek bennünket, sok más mellett a székesfehérvári Szent István-bazilika megőrzött és megújult méltósága; Adonyban a háromszáz éves Sarlós Boldogasszony-templom példás összefogással megvalósult felújítása, amely a közösséget is megerősítette; valamint Bodajkon a Segítő Szűz Mária-kegyhely újjászületése, amely ismét országos lelki központként ragyog. 

Vármegyénk különleges örökséget hordoz: címerében Szent István király a koronát a Szűzanyának ajánlja fel. Ez az ezeréves gesztus ma is irányt mutat mindannyiunk számára: alázatra, hitre és felelősségre hív.

Székesfehérvár, Szent István városa pedig e hagyomány élő központja – királyaink koronázóvárosa, történelmünk egyik legfontosabb lelki és nemzeti helyszíne. Itt különösen is láthatóvá válik mindaz az értékőrző és közösségépítő munka, amely püspök atya szolgálatát jellemzi, a hagyománynak és a nagy elődök munkásságának méltó folytatása. Ahogyan elődei – például Prohászka Ottokár vagy Shvoy Lajos – egy-egy korszakot formáltak, úgy Ön is maradandót alkotott: megőrizte az értékeket, miközben választ adott korunk kihívásaira” – hangzott el a főpásztor méltatásában.

Forrás: Székesfehérvári Egyházmegye

Szöveg: Berta Kata

Fotó: Berta Gábor

Magyar Kurír