Megjelent az Új Ember 2023. augusztus 6-i száma

Lapunkban riportot olvashatnak a palócok Balassagyarmaton megtartott Szent Anna-búcsújáról. A 28. alkalommal megrendezett háromnapos fesztivál utolsó napján, július 30-án délelőtt az eső ellenére rengetegen gyülekeztek a Szentháromság-plébániatemplom előtt, ahonnan a búcsújáró népviseletes menet indult. A Palóc Ligetben, a szabadtéri színpadnál Beer Miklós nyugalmazott váci megyéspüspök mutatott be koncelebrált szentmisét. Prédikációjában többek közt elmondta: „Hálát adok a Jóistennek értetek, hiszen fiatal papként is megtapasztalhattam, hogy a legnehezebb években, az egyházüldözések alatt sem lehetett Palócföldet megfélemlíteni. Beírattátok a gyerekeiteket hittanórára, akkor is elmentetek templomba, ha az állásotok elvesztésével fenyegettek benneteket. Hűségesek voltatok és hűségesek vagytok ma is.”

Különleges helyszínen, az Isten közelségébe hívó, a magyar keresztény kultúrát reprezentáló, gyönyörű budapesti Szent István-bazilikában vehette át diplomáját a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karának (PPKE BTK) 681 végzős hallgatója július 25-én. Az ünnepi eseményről tudósítást közlünk, valamint lapunkban beszámolunk az idei felvételi eredményekről is.

Szent Jakab ünnepén érkezett meg a szent kegyhelyére, Santiago de Compostelába a Pannonhalmáról Lisszabonba, az ifjúsági világtalálkozóra bicikliző csapat. Knáb Andrással, Nádudvary Csongorral, Szép Leventével pihenőnapjukon, július 26-án tudtunk beszélgetni telefonon az egy hónapja tartó útjuk tapasztalatairól és arról, hogyan élték meg az El Caminót biciklis zarándoklatuk részeként. A biciklis zarándokok emberpróbáló teljesítményüket nemcsak a maguk fejlődéséért és a napról napra változó imaszándékokért vállalják, hanem azért is, hogy a Bethesda Gyermekkórház számára adományt gyűjtsenek.

Milyen az igazi közösség? Tövis és rózsa – írja jegyzetében Uzsalyné Pécsi Rita neveléskutató, majd így folytatja: „Az áldozat, a fájdalom és a virágba borulás öröme egyazon tőről fakad. „A szeretet fájhat” (Tilmann Beller). Miért van ez így? Az ember társas lény, azaz létszükséglete a másokhoz tartozás. Olyan ez, mint a levegő, nélküle nem tudunk élni… A templomban időnként még egymás kezét is megfogjuk. Tömegtársadalomban élünk. És éppen ez a legnagyobb veszély, mert azt hisszük, hogy a sok ember egyszersmind közösség is. Azaz szeretnénk azt hinni. Csakhogy a tapasztalat hamar kijózanít… „A világban nagyobb az éhség a szeretetre és az elfogadásra, mint a kenyérre” (Teréz anya). A jegyzet az Új Ember 11. oldalán olvasható.

Mértékadó kulturális mellékletünkben, az Arcvonások rovatban, A tehetség kegyelem, ám alázat és szorgalom nélkül nem sokat ér címmel beszélgetést olvashatnak Beeri Benjámin operaénekessel. A fiatalember idén szerzett diplomát a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem operaénekesi tanszakán. A Virtuózok 2017-es döntősének eddigi életútja nem volt nehézségek nélküli. Megjárt mélységeket és magasságokat egyaránt. Budapesten, a Damjanich utcai LaLune kávézóban beszélgettünk, ahol zeneakadémista korában több hónapig pincérkedett.

Pallós Tamás ezúttal Madaras Gergely karmestert szólította meg, aki július elején rövid időre hazatért Londonból, ahol a családjával él, hogy Mahler VIII. („Ezrek”) szimfóniáját vezényelje Veszprémben, Európa kulturális fővárosában. Madaras Gergely legközelebb augusztus 25. és 27. között ismét itthon, Pannonhalmán koncertezik. Feleségével, a fuvolista Győri Noémivel lép fel az Arcus Temporum Művészeti Fesztiválon, amelynek ők a művészeti vezetői is. A Budapesten született, immár világhírnévnek örvendő fiatal karmester többek között távolabbi és közeli példaképekről, zenei óriásokról, magyar szerzőkről, César Franckról, lemezfelvételekről és a zarándoklás módjairól, stációiról beszél az interjúban.

A Nézőpont rovatban Baranyai Béla írt jegyzetet az Oppenheimer című filmről, Aki felemelte a követ címmel. Christopher Nolan alkotása, a zseniális elméleti fizikusról készített életrajzi film J. Robert Oppenheimer nagyszabású tudományos kísérletéről szól, amelynek során az amerikai Los Alamos közelében fekvő Alamogordo légibázison sok ezer ember közreműködésével – kétmilliárd dolláros költségvetésből – három év alatt kifejlesztették az atombombát. A film egyúttal a tudós látomásait, belső világát is vizualizálja, felfedi morális dilemmáit. A vezérfonal az a vizsgálat, amelyet 1954-ben folytattak le, és amelynek célja az volt, hogy eldöntsék, megkaphatja-e Oppenheimer azt a biztonsági jogosultságot, amely a további munkájához szükséges. E kihallgatáshoz hasonló eljárásnak az állt a hátterében, hogy a fizikust a háború előtt sok kommunistához fűzte barátság, egyik szeretője is tagja volt a pártnak, ráadásul Oppenheimer a spanyol polgárháború idején anyagilag is támogatta a köztársaságiakat, így az ötvenes évek hidegháborús viszonyai között nemzetbiztonsági kockázatot láttak a tevékenységében.

Magyar Kurír