Megjelent Gerhard Ludwig Müller bíboros John Henry Newmanről írt könyve

A kötetet Görföl Tibor fordította. Az alábbiakban a könyvhöz írt előszavából idézünk.

„Igazságtalanok lennénk a 2019. október 13-án a kanonizált szentek sorába lépő John Henry Newmannel, ha csupán jelentős konvertitának, az anglikán egyházból a katolikus egyházba átlépő fontos személyiségnek tartanánk. Azelőtt és azután, hogy 1966-ban Stephen Dessain, a birminghami oratórium tagja, Newman összesen harmincegy hatalmas kötetben kiadott levelezésének és naplójának első szerkesztője megírta mára legendássá vált életrajzát a bíborosról, számtalan olyan életrajzi áttekintés született, amely a katolikus egyházhoz vezető útját állította középpontba. Hiába igaz azonban, hogy áttérése számos barátjának, tekintélyes oxfordi tudományos pozíciójának és támogatásra szoruló családtagjai miatt a legkevésbé sem jelentéktelen jövedelmének elvesztésével járt Newman számára, aki emberileg sokat is szenvedett 1845 októberében megtett lépése után, ugyanilyen fontos, hogy »intellektuális és spirituális téren szinte tökéletes folytonosságot figyelhetünk meg anglikán és katolikus korszaka között«. Ezért talán nem is arról kellene beszélnünk, hogy a tekintélyes anglikán teológus és hitszónok áttért, hanem arról, hogy fokozatosan felfedezte eredendő katolicitását.

Életútjánál és lenyűgöző személyiségénél semmivel sem kevésbé jelentősek teológiai elgondolásai, s Gerhard Ludwig Müller könyve pontosan e két tényezőt igyekszik összhangba hozni egymással. 2002-ben Avery Dulles jezsuita bíboros azóta széles körben használt monográfiát írt Newman gondolkodásáról, és a mű azért is üdítően hatott a teológiai nyilvánosságban, mert meglepő módon nem álltak rendelkezésre olyan áttekintések, amelyek közérthetően és átfogó igénnyel bemutatták volna Newman szemléletmódját: lényegében Müller és Dulles könyve volt az egyetlen ilyen munka az új évszázad elején. Müller kötete azért nyújthat nagyobb segítséget a magyar olvasónak, mert sokkal részletesebben taglalja az életrajzot, és egységesebben mutatja be a newmani tanítást, mint Dulles, ráadásul nagyobb mértékű folytonosságot feltételez a II. vatikáni zsinat és Newman között, mint a jezsuita bíboros.”

Magyar Kurír