Megjelentek Ferenc pápa örömről szóló megnyilatkozásai könyv formájában

„Nem egyszerű optimizmusról van szó, hanem arról a képességről, hogy Isten tekintetén keresztül nézzük a történelmet” – írja a kötet bevezetőben Dario Edoardo Viganò prelátus, a Pápai Tudományos és Társadalomtudományi Akadémia alkancellárja.

„A hívő ember öröme nem jelent naivitást vagy képtelenséget arra, hogy meglássa a történelem problémáit” – Viganò e szavakkal összegzi a könyvet. A kötet, melynek kiadását a pápa kezdeményezte, összegyűjti az öröm témájával kapcsolatos – enciklikákból, homíliákból, beszédekből és üzenetekből vett – megnyilatkozásokat, azzal a céllal, hogy az olvasó is elinduljon saját útján. „Ez nem egy olyan könyv, amelyet az első oldaltól az utolsóig el kell olvasni, hanem rendszertelenül is forgathatjuk időnként egy-egy oldalt elolvasva – hangsúlyozza a prelátus. – Valójában olyan szövegek ezek, amelyek lehetővé teszik számunkra, különösen a hangos szavak, a szörnyű hírek és a halálesetek időszakában, hogy kitárjuk szívünket, felemeljük tekintetünket, és újra megéljük a hit élményét.”

„Az Egyház egy örömben élő nép élménye” – folytatja bevezetőjében Dario Edoardo Viganò, és arra hív bennünket, hogy elmélkedjünk a kánai menyegző eseményein. Jézus első csodájának történetében a házasság áll a középpontban, amiből azonban hiányzik egy fontos elem, mégpedig a bor, amely az öröm jele. A tisztálkodásra használt kőkorsók üresek – ez a jelképe egy immár kiüresedett szeretetkapcsolatnak Isten és népe között. Még a törvény és a megtisztulás sem tudja helyreállítani e kapcsolat szenvedélyét. Ez az, amiért Jézus nincs jelen, hanem meghívást kap – mutat rá Viganò. „Valójában Krisztus az, aki elhozza az újbort, és ezzel szentesít egy új, örök, utolsó és végleges szövetséget.” Ez a szövetség a víz borrá változtatásának első nagy csodájából, vagyis az örömből született. Ez az oka annak, hogy „az Egyház olyan férfiak és nők közössége, akik nem a törvény hatása alatt, hanem abban az örömben élnek, hogy Isten gyermekei”.

A keresztség ajándéka lehetővé teszi számunkra, hogy befogadjuk az Istenben való életet, és így gyermekeivé váljunk az ő fiában, Jézusban. Ez tesz képessé bennünket arra, hogy az Úr módjára éljük meg a kapcsolatainkat a világ vagy a teremtés viszonylatában. Viganò prelátus szerint a prioritás tehát „nem az egó, hanem mindenekelőtt a másik ember”, ahogyan Isten számára is volt, akinek mindig is a fiú volt a prioritása. Ez ellentétben áll azzal, ami a kálvárián megfeszített tolvajjal történik, aki ekkor azt mondja Jézusnak: „Ha valóban Isten Fia vagy, mentsd meg magad, majd ments meg engem is.” „Ha nem éljük meg istengyermeki mivoltunkat, a kapcsolatok csak eszközként és a hasznosság alapján működnek, miközben az öröm megélése azt jelenti, sürgetően érezzük, hogy Isten szerint éljünk” – hangsúlyozza a kötet bevezetőjében a Pápai Tudományos és Társadalomtudományi Akadémia alkancellárja.

Az olvasás megkönnyítése érdekében Ferenc pápa új könyve három tematikus részre oszlik, pontosabban az öröm megközelítésének három útját mutatja be három szóból, kifejezésből kiindulva: lenni, osztozni és tanúságot tenni. A „lenni” szó nyomán összeállított rész az örömről mint a személyes és lelki hozzáállás megéléséről szól; az „osztozás” a társadalmi elkötelezettség és a barátság öröme; végül pedig a „tanúságtétel” az Isten szerinti élet öröme. „E könyv olvasása olyan, mintha lapjain járnánk, az emmauszi tanítványok módjára” – mutat rá Viganò prelátus. Az emmauszi tanítványok csak a kenyértöréskor ismerik fel Jézust, de akkor felteszik maguknak a kérdést: „Hát nem lángolt a szívünk, amikor beszélt az úton?” „A Szentlélek indítja arra az embert, hogy a kenyértörés gesztusában felismerje az Urat, de ő már előbb működik, még akkor is, amikor egy ismeretlen emberrel haladunk az úton” – zárja bevezetőjét a prelátus.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír