Megkezdődik Ervin Gábor, a szolidáris szeretet vértanújának kanonizációja

Ervin Gábor szinte prófétai erővel látta előre saját sorsát – fogalmazott Erdő Péter bíboros a vértanú pap művéből idézve:

Ki hát az erős? Akit életstílusából, sodrából sem a belébotló ügyetlen, sem a feléje zuhanó fa nem hozhat ki. »Az úr a pokolban is úr« – mondják. Az úr azért úr a pokolban is, mert az erős, férfias jellem egy nyomorultabb környezetben, a legméltatlanabb bánásmód, a legkínzóbb fájdalmak, a legsajgóbb megaláztatások között is megőrzi méltóságát. Tehetnek vele, amit akarnak, érheti akármi, érezhet velőkig hasogató fájdalmakat: az úr akkor is úr, azaz fegyelmezett, makulátlan, belsőleg, lelkileg érintetlen marad.”

Amit Ervin Gábor Krisztusi nagykorúság című könyvében leír, azt ő maga el is szenvedte – idézte fel 1944 történéseit Erdő Péter bíboros, mikor bejelentette, hogy elindítják Ervin Gábor, a főegyházmegye kiváló, zsidó származású papja boldoggá avatását.

Ervin Gábor hétéves korában családjával együtt keresztelkedett meg. Erdő Péter összefoglaló képet adott munkásságáról: kiváló képességeivel már papnövendékként felhívta magára a figyelmet; majd mint katolikus pap művei jelentős részét a teológia és a lelkiség területén írta, emellett számos filozófiai és esztétikai tárgyú könyv szerzője, a Magyar Filozófiai Társaság tagja.

Halála 40. évfordulóján Bécsben jelent meg róla egy megemlékezés Hanák Tibor tollából, mely hangsúlyozta, Ervin Gábor nyitott szellem volt, azon kevesek egyike, aki még az 1940-es években is tudott az egész magyar társadalommal párbeszédet folytatni.

Mint a Szent Kereszt Egyesület titkára rengeteget tett az üldözöttek elrejtéséért, megmentéséért. Maros utcai lakásukban és az épületben bérelt lakásokban bújtatta az üldözötteket. Végül ezért a tevékenységéért a nyilasok letartóztatták, megkínozták. Szemtanúk nyilatkoztak arról, hogy korbácsolták, ütötték, és édesanyjával együtt őt is a Dunába lőtték. Ervin Gábor a szolidáris szeretet vértanúja volt – fogalmazott a főpásztor.

A boldoggáavatási eljárás posztulátorának Erdő Péter Depaula Flaviót, az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye külügyi megbízottját, érseki tanácsost  nevezte ki, aki beszámolt arról, megkezdődött a levéltárakban, a Központi Szemináriumban az anyaggyűjtés, a visszaemlékezések meghallgatása. Ezek másodlagos tanúvallomások, Ausztráliába, Angliába, Amerikába menekültek adták tovább személyes emlékeiket gyerekeiknek. A posztulátor bízik abban, hogy minél hamarabb az Apostoli Szentszék elé tudják tárni a dokumentumokat, és a magyar egyház Ervin Gábor személyében, aki egyszerre pap, filozófus, hittanár és vértanú, „nemcsak egy új közbenjáróval, de egy új példaképpel is gyarapodni fog”.

Erdő Péter szemtanúk beszámolóját idézte fel. Amikor Budán a nyilasok összeterelték és elvezették a zsidókat, Ervin Gábor reverendában odament a menetet kísérőkhöz, és tiltakozott: ez az emberség arcul köpése, engedjék el a foglyokat. A rendőrség bekísérte, de akkor még élve megúszta. Az is ismeretes, Ervin Gábor reverendájára felvarrta a sárga csillagot, holott erre nem volt kötelezve, az Egyház elérte, hogy a papok, szerzetesek, papnövendékek mentesülnek a zsidótörvények előírásai alól. Ő azonban viselte, ami sokakat megijesztett, hiszen ez nem egy papot érintett az egyházmegyében. „Senki másnak nem lett ebből baja. A vértanúság csodálatos történései közé tartozik, hogy saját személyének kockáztatásával cselekedett, de másokat nem sodort bajba” – mondta a főpásztor.

Szerző: Trauttwein Éva

Fotó: Merényi Zita

Videó: Esztergom-Budapesti Főegyházmegye

Magyar Kurír