Megkezdődött Luciani pápa boldoggá avatási eljárása

Belluno: Harmincezer hívő kérésére megkezdődött az eljárás I. János Pál pápa (Luciani) pápa boldoggá avatására. Vincenzo Savio, Belluno-Feltre püspöke tette a meglepetésszerű bejelentést I. János Pál pápa szülővárosában, 24 évvel pápává választása után. Ismeretes, hogy Luciani pápa 33 nappal megválasztása után meghalt. Savio püspök megjegyezte: I. János Pál szentségét alázatosságának jegyében kell keresni, ami példaként szolgál mindenkinek. A római pápai helynökség utasítására Wojtyla pápa elődjének életére és munkásságára vonatkozó kutatást nem a fővárosban, hanem Veneto tartományban kezdik meg. VR/MK
Pia Luciani asszony I. János Pál pápa boldoggá avatási eljárásáról
Jóllehet Luciani pápa mindössze 33 napig uralkodott, és immár 24 éve halott, emléke ma is annyira eleven, hogy számos internetes honlap foglalkozik személyével, tanításával, boldoggá avatási eljárásával. A www.papaluciani.it weblapot a nevét viselő kulturális központ szerkeszti, melynek székhelye a Val Belluna Santa Giustiana nevű községben működik. A honlapon elmélkedések, imák és olyan személyek tanúságtétele olvasható, akik azt állítják, hogy Luciani pápa közbenjárására imameghallgatásban volt részük. Egy másik honlap, a www.amiciluciani.it I. János Pál egy olyan mondatával kezdődik, amely szinte egész életét összefoglalja: „Fogadjátok el azt a keveset, amim van és aki vagyok.” A honlapon érdekességeket olvashatunk a pápa személyéről és hozzátartozóiról, megtekinthetjük Canale d’Agordo-i szülőháza és plébániája fényképét, valamint a boldoggá avatásával kapcsolatos híreket. Itt lehet csatlakozni boldoggá avatási kérelméhez. A Szentszék www.vatican.va honlapján megismerkedhetünk Luciani pápa teljes életrajzával, születésnapjától, 1912. október 17-étől, 1978. szeptember 28-án bekövetkezett váratlan haláláig.
Pia Luciani, I. János Pál pápa Edoardo nevű testvérének idősebb lánya, a boldoggá avatási kérelem elindítása alkalmával az Adkronos olasz hírügynökségnek azt mondta, hogy a hír nagyon szép és méltó is, hogy ennek az értékes embernek a példáját mások elé tárják. Ám hozzátette azt is, hogy ő maga nem csatlakozott a bellunói püspöki iroda kezdeményezéséhez, amely már évek óta megpróbálta őt bevonni ebbe az akcióba. „Én olyan embernek ismertem nagybátyámat, akit szinte második édesapámnak tekintettem, aki jobban örült volna annak, ha a boldoggá avatására fordított összeget például az afrikai szegényeknek adnák, akik között én magam is gyakran járok… Nagybátyám egészen rendkívüli ember volt, annyira alázatos, és a boldoggá avatási perek túl költségesek. Újra és újra eszembe jutnak nagybátyám szavai: ’A műemlékek valóban szépek, de a legjobb emlékmű az a sok jó, amit egy nigériai kórházban fehér köpenyes orvosok visznek véghez.’ Nagyra értékelem azt, amit mások tesznek érte, de eddig nélkülem vitték előre az ügyet, mert nekem az a meggyőződésem, hogy ő inkább a szegényekre gondolt volna, semmint arra, hogy oltárra emeltesse magát. Ám a gépezet elindult és a 300 ezer személy között, akik aláírták csatlakozásukat a pápa boldoggá avatási kérelméhez, vannak olyanok is, akik azt állítják, hogy közbenjárását kérve imáik meghallgatásra találtak. Természetesen tudom, hogy történtek már csodák és nem is egy. Olykor, amikor csöng a telefon és valaki hírül adja, hogy újabb csoda történt, ezt a fohászt intézem hozzá: Bácsikám, törődj egy kicsit velem is.”
János Pál legidősebb, 56 éves unokahúga már megözvegyült, négy gyermeke van és évek óta egy szegény országokat segítő nem kormányzati szervezetnél dolgozik önkéntesként. Pia Luciani asszony nagyon szép személyes emlékeket őriz nagybátyjáról. „Amikor megválasztották pápának, nagy boldogsággal töltött el az a tény, hogy elismerték, mennyire rendkívüli személyiség volt, bár ugyanakkor szomorú is voltam, hogy ezentúl még kevesebb alkalmam lesz látni őt. 33 nappal később, azon a tragikus 1978. szeptember 28-án, kora reggel csöngött a telefon. Apám Ausztráliában volt, titkára, don Diego Lorenzi engem és férjemet hívott fel, hogy közölje a rettenetes hírt. Reggel hat óra volt. Leírhatatlan fájdalmat éreztünk.”
A pápa váratlanul halt meg, ám unokahúga soha nem hitte el, hogy nagybátyját valaki megmérgezte. „Nem, nem hiszem el, sem én, sem senki más a rokonok közül… Tény, hogy nagybátyám nem volt beteg, de az is igaz, hogy a rokonságban többen hirtelenül haltak meg. Nagybátyám éppen úgy halt meg, mint nagyapja, és néhány nagynéni. Teljesen meg vagyunk győződve arról, hogy természetes halállal halt meg. Efelől nincs semmi kétség bennünk. Egyébként pedig hívő emberek vagyunk. Ha Isten így akarta, nyilvánvaló, hogy így kellett lennie.” VR/MK