Megnyílt az ég…

A karácsonyi idő most zárult. Kicsit visszatekingetünk ünnepeinkre; nem olyan rég volt karácsony, s a másnapján, december 26-án, Szent István diakónus ünnepén hallhattuk, amit a mai evangélium is rögzít: „Látom a megnyílt eget!” Urunk megkeresztelkedésének ünnepén is örömnek kell eltöltenie minket, egészen egyszerűen azért, mert megnyílt az ég. E tény mellett ne menjünk el olyan könnyen! Ha még inkább visszatekingetünk, s adventi készületünkre gondolunk, hányszor énekeltük, imádkoztuk: „Harmatozzatok, egek… Nyíljék meg a föld, és teremje az Üdvözítőt!”

Ugye nem gondoljuk, hogy megannyi adventi imádságunk gyümölcstelennek bizonyul? Tudunk-e hinni abban, hogy rorátés felajánlásaink meghallgatásra találnak?

Mert hol is olvassuk a mi Bibliánkban, hogy az ég bezárult? Hol is van az a szentírási hely, amely arról tanúskodik, hogy az ég zárva maradt számunkra? Sehol! És ez az óriási örömhír! Az ég nyitva áll! Kétezer év óta egészen nyilvánvalóan tudjuk, tudnunk kell, hogy nyitva az ég. Nyitva van, és kész! S ez azt jelenti, hogy a mennyei Atya részéről az Isten és az ember közötti kapcsolatnak semmilyen akadálya nincs. Ha valami akadálya van, az mindig az ember részéről áll fenn. Meg vagyunk váltva! Hányszor előfordul velünk, hogy nem látunk túl a bezártságainkon, melyeket magunk okozunk magunknak! Képesek vagyunk arra, hogy egy kézfogásban csak öt ujjat lássunk, így nem érezzük meg az ujjak üzenetét, például a békülés szándékát. Megeshet velünk az is, hogy egy gyűrűt már csak egy darab aranynak látunk, azt nézzük, hány karátos. Pedig aki adta, az többet gondolt belé annak idején, nem a karátokra gondolt, s hasonlóképpen az sem, aki elfogadta.  

Mennyire beszűkültek a kapcsolataink, közösségeink! A Covid-járvány is meggyötört minket. Pedig hányan feltételezték, hogy a rengeteg tragédia megnyitja majd az emberek szívét Isten felé. És így lett? Többen vagyunk-e ma közösségeinkben, a templomok padsoraiban? A történelem drámaian ismétli önmagát, s újra eljutunk odáig, hogy az ember embertelenné válik. Mert az a nemzedék, amely elhagyja Istent, nem csak istentelen, hanem előbb-utóbb embertelen is lesz. Most is ember öl embert, egészen közel hozzánk. Holott az ég nyitva áll, csak jól kellene látnunk, csak túl kellene látnunk bezártságainkon… Elvégre mi is megkeresztelkedtünk Urunk halálára és feltámadására! Az ukránok is, az oroszok is… Mindannyian Isten szeretett gyermekei vagyunk. Mindannyian! 

Csak éber szem, halló fül kellene ahhoz, hogy rádöbbenjünk: onnan felülről folyamatosan harmatozik ránk Isten megszentelő kegyelme.

Mennyei Atyánk, segíts végre úgy élnünk, hogy kedved teljék bennünk!

Szerző: Fekete Szabolcs Benedek szombathelyi segédpüspök

Magyar Kurír