Az ünnepi szentmisét Bodorkós Imre plébános mutatta be, koncelebrált Kovács Ferenc székesegyházi káplán, a misén részt vett Aigner Géza atya, a Szent Márton-tisztelet egyik felelevenítője is.
Bodorkós Imre homíliájában Szent Mártonról elmélkedve rámutatott, a szentek tiszteletéből mi is erőt, bátorítást és reményt meríthetünk, mi is megpróbálhatunk az általuk mutatott úton járni. „Ahogy ők kegyelmi segítséget, égi ajándékot kaptak, úgy nekünk is van lehetőségünk arra, hogy befogadjuk a Mindenható Isten nekünk szóló üzenetét. Ezt az üzenetet tettekre is kell váltanunk!” A plébános hozzátette: Márton befogadta szívébe az Istent, engedte, hogy mindaz, ami az Istentől származik, ott belül gyökeret verjen benne, és ez gyümölcsöt hozott bőségesen, ahogy az evangélium is fogalmaz, harmincszorosat, hatvanszorosat, sőt százszorosat is.
„Ma azt látjuk, az emberek zöme kiüresedett lelkileg, bezárkózik egy szűkebb világba” – mutatott rá a szónok, aki szerint érdemes felidézni egy-egy rokonlátogatás, búcsúi együttlét emlékét, amikor még időt szántak az emberek egymásra.
Ma nincs emberünk, aki betakarja jelképes köpenyével a lelki ínséget szenvedőt.
Legyen elhatározásunk, hogy ha nem tudunk is minden nyomorúságot mi sem betakarni ezzel a lelki, szellemi értelemben vett köntösünkkel, de igyekezzünk legalább némileg enyhíteni a környezetünkben élő emberek lelki, szellemi ínségén! Vegyem észre, mint Márton, mit tudok adni a másiknak, hogyan tudok önzetlen ajándékozó lenni, hogyan tudom a köntösömet másik emberre ráteríteni! Erre mutat példát sok évszázada Márton.”
A szentmise áldása után a hívek átvonultak a látogatóközpontba. A Szent Márton-templom a középkorban a város plébániatemploma volt, amely a 16. század végére nagyon rossz állapotba került. Újkori története a domonkosokhoz kötődik. Ferrari Zsigmond domonkos szerzetes szervező munkája nyomán a domonkosok – a provincia 1611. évi megszűnése után – Magyarországon elsőként 1638. április 4-én, húsvét vasárnap telepedtek le újra Szentmárton községben.
Draskovich György győri püspök – a kegyúr – a felszerelésekkel, plébániával, jövedelmekkel, malommal együtt a rendnek adományozta a templomot, és a plébániát a várbeli templomba helyezte át. A leromlott templom újjáépítését gróf Erdődy György tárnokmester felesége, gróf Batthyány Erzsébet vállalta. Végső nyughelyéül is a templom kriptáját választotta. A mecénás grófnő halálának 350. évfordulójáról idén emlékeznek meg. Emlékszobáját ez alkalommal Bodorkós Imre plébános áldotta meg.
Kiss Gábor régész és Lökkös József éveken át szorgalommal kutatta a grófnő életrajzát, a történelmi környezetet, s a legújabb eredmények alapján kifestették és berendezték a termet, mely a korabeli templomszentély pontos rekonstrukciója. A helyiségben elkészítették a Batthyány Erzsébet ravatala fölé emelt castrum doloris (gyászemelvény) másolatát is. A falakon az Erdődyek és Batthyányak családfája látható szemléletes módon illusztrálva. A grófnő sírjában talált, restaurált személyes tárgyait is kiállították, illetve folyamatosan bemutatják, amint elkészül egy-egy tárgy restaurálása.
A Domonkos Kör Alapítvány a korábbi évek sikeres pályázatainak eredményeként nemcsak a feltárás és a restaurálás költségeit teremtette elő, de a legmodernebb tudományos módszerrel a koponyacsont alapján elkészíttette a grófnő arcrekonstrukcióját is. Így a grófnőt a mellszobor nagy valószínűséggel valósághűen ábrázolja – ez azért is érdekes, mert nincs ismeretünk Batthyány Erzsébet élethű portréjáról.
A terem ünnepélyes megáldása után az érdeklődőknek Kiss Gábor adott részletes információt az utóbbi idők munkálatairól. A Savaria Múzeum által szervezett ünnepségen nagy létszámban vettek részt a plébánia hívei, de a város más részeiből is sok érdeklődő érkezett.
Szöveg: Magyar Sándorné Hegyi Mária
Forrás és fotó: Szombathelyi Egyházmegye
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria