Megnyílt a három részre szakadt csanádi egyházmegye történetét bemutató kiállítás Temesváron

Külhoni – 2025. május 20., kedd | 10:36

„Mert ezer év előtted annyi, mint a tegnapi nap, amely elmúlt…” – olvasható a Szentírásban, Mózes Istenhez intézett imájában (90. zsoltár), és ezeket a szavakat többször idézték a Millenium Csanadiense 1030–2030 című kiállítássorozat megnyitóján is, amelyet május 14-én tartottak a temesvári Szent György-székesegyházban.

A kiállítás az 1030-ban létrejött csanádi egyházmegye megalapítása 1000. évfordulójának megünneplésére készült, és 2030-ig, a jubileum évéig minden esztendőben egy-egy időszakot felölelve fogja bemutatni az ősi püspökség, valamint az 1920. évi trianoni békediktátum után a területén létrejött három különálló egyházmegye, a temesvári, a szeged-csanádi és a nagybecskereki püspökség múltját, jelenét. Ezért a kiállítást a három szomszédos testvéregyházmegye együtt szervezte.

Azonban nem csak ez a zsoltár részlet jellemzi a Szent István király által a 11. században alapított ősi egyházmegye történetét, amelynek első püspökévé az uralkodó a velencei bencés szerzetest, Gellértet nevezte ki, aki később az egyházmegye első vértanú főpásztora lett. Az ima első mondatát is hittel vallhatják mindazok, akik felkészülnek erre az ezeréves jubileumra:

„Uram, te voltál menedékünk nemzedékről nemzedékre.”

Ugyanis az a tény, hogy ezer év után még mindig élnek keresztény, római katolikus hívek ezen a vidéken, azoknak is köszönhető, akik az elmúlt évszázadokban lelkivezetők és hitvallók voltak itt.

„Hálásak vagyunk mindazoknak, akik az elmúlt századok során élték az evangéliumot, és ebben példát mutatnak nekünk” – fogalmazott bevezetőjében Pál József Csaba temesvári megyéspüspök. Majd kiemelte: „Jó, ha tudatosítjuk, hogy a történelmi viszontagságoktól sem mentes közel ezer esztendő alatt Isten volt az, aki újra és újra papokat, szerzeteseket és világiakat hívott, hogy az ő országát építsék. Tehát történelmünk folyamán valójában Isten munkáját kísérjük végig a hit szemével, és erőt akarunk meríteni ahhoz, hogy a jelenben megéljük a hitünket. Hogy bennünk is olyan missziós lelkület legyen, mint amilyen Szent Gellértben volt. Nekünk talán nem kell távoli országba sem elmennünk azért, hogy felébresszük a hitet az emberekben, itt is szükség van missziós lelkületű papokra és világiakra. Sokszor halljuk, hogy egyre kevesebben vagyunk, a közösségek létszáma is csökken. Szent Gellért ideje egy részét egyetlen személy, a trónörökös tanításával töltötte, és olyan alapos nevelést adott neki, hogy Imre herceget szentté avatták. Legyünk bár kevesen, vagy sokan, fontos, hogy meglegyen bennünk ez a missziós lelkület, hogy elvezessük az embereket Jézushoz, aki ma is itt él közöttünk, és akinek terve van velünk és az egyházmegyénkkel.”

A temesvári főpásztor üdvözölte a meghívottakat, akik megtisztelték jelenlétükkel a megnyitót, többek közt Mirko Štefković nagybecskereki (Zrenjanin) megyéspüspököt, Böcskei László nagyváradi megyéspüspököt és Kondé Lajos szeged-csanádi püspöki helynököt. Jelen voltak a testvéregyházak, továbbá a helyi hatóságok, valamint több szervezet, intézmény és egyesület képviselői, valamint számos pap a nagyváradi, a nagybecskereki, a szeged-csanádi és a temesvári egyházmegyéből. Mind a Délvidékről, mind Magyarországról számos muzeográfus, levéltáros és könyvtáros érkezett a jeles eseményre.

Roos Márton nyugalmazott temesvári főpásztor elmondta: „Ez a kiállítás válogatást kíván bemutatni abból, ami többnyire szétszórva és rejtve van a levéltárakban, múzeumokban vagy a könyvtárakban az ősi egyházmegyéről, és amit történészek nemzedékei állítottak össze és elemeztek előttünk. Cél az is, hogy tájékoztatást, bátorítást, ösztönzést, képzést és nevelést nyújtson a keresztény-katolikus életformára. Mert ha nincs múltunk, nincs jövőnk sem. A történetírás a görög-római kori kezdetei óta arra törekszik, hogy formálja és alakítsa az életet, és utat mutasson a jövőbe.”

Dejan Popov alprefektus kiemelte: „A mai megnyitó nemcsak a múlt ünneplése, hanem közös elkötelezettségünk is, hogy megőrizzük és továbbadjuk ezt az örökséget. Temes megye vezetése az itt élő multikulturális és több felekezetű közösség, valamint az örökség iránti nyitottsága révén erkölcsi kötelességének tartja támogatni az ilyen kezdeményezéseket, amelyek kiemelik közös hagyományainkat és identitásunkat.”

Végezetül Claudiu Călin egyházmegyei levéltáros mutatta be a 26 pannót és nyolc vitrint tartalmazó kiállítást, amely a csanádi egyházmegye fennállásának első ötszáz évéről nyújt adatokat, az alapítástól Temesvár 1552. július 27-i elestéig, a régió török megszállásáig és az oszmán uralom kezdetéig. „A zűrzavaros időkben Csanád koronás fők nyughelye is lett: IV. (Kun) László királyé, a 13. század végén. Őt mutatja be a 15. kiállítási pannó. Későbbi utóda a magyar trónon, Anjou Károly Róbert nemcsak Temesvárra helyezte át udvarát néhány évtizedre, hanem 1325-ben templomot is épített Lippán, és az ottani egyházközség idén ünnepli fennállásának 700. évfordulóját – erről röviden a 16. pannó nyújt információt.”

Az egyházmegyei levéltáros megköszönte Pál József Csaba megyéspüspök és Roos Márton nyugalmazott püspök támogatását, a Bánsági Nemzeti Múzeumnak a kölcsönadott kiállítási tárgyakat, Vakon Zsolt nagyváradi püspöki irodaigazgatónak a jubileumra javasolt pannók, katalógus, banner és logó megtervezését, Mirko Štefković püspöknek és Stevan Bugarskinak a katalógus szerb nyelvre való fordítását, valamint a kiállítás szervezőbizottsága tagjainak munkáját.

A Millenniumi Csanadiense 1030–2030 kiállítás július közepéig naponta tekinthető meg a Szent György-székesegyházban, tiszteletben tartva a liturgikus programot: a szentmisék alatt a kiállítás nem látogatható.

Amint Pál József Csaba püspök a megnyitón újságírói kérdésre elmondotta: a pannók román, magyar, német és szerb nyelven nyújtanak tájékoztatást, „és ezt a ránk jellemző multietnicitást igyekszünk a mindennapjainkban megélni, megőrizni, továbbadni a jövő nemzedékeknek”.

Mirko Štefković nagybecskereki megyéspüspök ugyancsak újságírói kérdésre válaszolva úgy fogalmazott: „Mivel a magyarázó szöveg egy részét szerb nyelvre fordítottam, továbbá a kiállításra készült szerb nyelvű füzetet teljes egészében lektoráltam, nagyon sokat megtudtam egyházmegyéink múltjáról. Örülök, hogy ez a vándorkiállítás a tervek szerint októbertől a nagybecskereki székesegyházban is megtekinthető lesz.”

Forrás és fotó: Temesvári Római Katolikus Egyházmegye

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria