Megnyílt Madarassy István ötvösművész tárlata Veszprémben

A művész „reneszánsz alkotásaiban” (Mádl Ferenc néhai köztársasági elnök jellemezte így a kiállító műveit) csaknem az összes művészeti ág egyesül, a festészet, a szobrászat, a zene, az irodalom és a színházművészet – emelte ki Udvarhelyi Erzsébet, a tárlatot rendező Boldog Gizella Főegyházmegyei Gyűjtemény igazgatója.

Márfi Gyula érsek köszöntőjében emlékeztetett a szobrászat fejlődésére a kezdeti időktől napjainkig, így arra is, hogy egykor a szobrászok még holttesteket boncoltak, anatómiai ismereteik bővítése s a hitelesebb emberábrázolás érdekében. Michelangelo volt az első, aki már a lélek benső rezdüléseit is érzékeltetni tudta, és Madarassy István alkotásaiból is ez a belső erő sugárzik.

A művész nemrég hatvan rézlemezen örökítette meg Dante Isteni színjátékából a Pokol és a Purgatórium eseményeit, hangzott el a kiállításmegnyitón. E sorozat jelenleg is látható a Budapesti Olasz Kultúrintézetben, melynek igazgatója, Gina Giannotti asszony – aki a művész nagy tisztelője – barátságuk jegyében elkísérte Madarassy Istvánt Veszprémbe.

Méltatásában Korzenszky Richárd OSB tihanyi perjel Homérosz Iliászából idézett: „Lángra vetette a nem puhuló rezet is, meg az ónt is, és a nagyértékű aranyat s az ezüstöt; majd nekilátott a kovácsmunkának…” E „veretes” szavakkal írta le egykor az ókori szerző az Akhilleusz pajzsát készítő Héphaisztosz munkálkodását. Az ókorból szólnak e szavak hozzánk, emelte ki a perjel, de fel kell tennünk a kérdést a mának is: Jó „kovács”-e Madarassy István? Olyan kovács-e, aki képes megjeleníteni a világot? És válaszolhatunk is rá: Igen. Mert ha kell, „ráremekeli” a fémre az eget, a földet, a csillagokat is. Alkotói munkásságában, művészi lelkületében jelen van a Szentírás, jelen van a magyar történelem, az európaiság, a magyarság és a kereszténység.

Műalkotásai megszólítják a szemlélőt. A perjel példaként említette a II. Szilveszter pápáról készült portrét (amely egyszerre utal a koronát küldő egyházfőre és népünk nyugathoz való csatlakozására is, s benne van Gizella királyné személye is, aki bajor származásúként is a magyar szent család összetartója volt mint édesanya). A Noé üzenetét hordozó kompozíciót is említette, amely hirdeti: nem leszünk örökké a bárkába bezárva, és sikerülni fog „átvinni a szerelmet a túlsó partra”. Ezekben az alkotásokban ötvöződik európaiság, kereszténység és magyarság – küzdelem, fájdalom és az élet lehetősége is.

Zárszóként a művész kifejezte örömét, háláját a kiállítás lehetőségéért, a meghívásért. Elmondta, hogy ajándékként ez alkalomra készítette el Boldog Gizella királyné koronázási palástot tartó szoborportréját, amelyet felajánlott a Veszprémi Főegyházmegyének és a Boldog Gizella Főegyházmegyei Gyűjteménynek. Ez munkásságában a második Gizella-szobor, fűzte hozzá. Korábban is készített az első magyar királyi párról egy portrét, melyet Mádl Ferenc köztársasági elnök egy hivatalos látogatáson II. János Pál pápának ajándékozott a magyar nép nevében.

A tárlatot Nagy Károly rendezte. A megnyitón közreműködött Nagy Csaba lantművész és Suda Magdolna énekművész. A kiállítást a látogatók szeptember 27-ig tekinthetik meg.

Fotó: Veszprémi Főegyházmegye

Magyar Kurír