Megnyitották az új tanévet a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Római Katolikus Teológia Karán

A szentmise főcelebránsa Ferencz Egon József, a kolozsvári Szent Mihály-plébánia segédlelkésze volt. Homíliájában egy szülőfalujából, Szárhegyről származó, 1800-as feliratot idézett: „Mindenkor baj a kezdet, / De az ügyekezet ura az időnek.” A tanévkezdés valóban hoz magával feladatokat, határidőket, munkát és fáradtságot, mégis minden kezdetben ott van a remény és a cél is – fogalmazott. „Ne átesni akarjatok ezen az éven. Ne feladatokat lássatok csupán, amiket teljesíteni kell” – biztatta a hallgatókat.

Szent Jeromos példájára utalva kiemelte: a tudás és a bölcsesség megszerzéséhez idő és folyamatos munka szükséges. A teológiai tanulmányok célja nem pusztán a diploma megszerzése. Olyan kereszténnyé kell válni, aki értelmesen, becsületesen és az Egyházat szolgálva tud jelen lenni a világban.

A szentmisét követő tanévnyitó ünnepségen Diósi Dávid, a Római Katolikus Teológia Kar dékánja mondott köszöntötőt. Felidézte: a 130 éve született Márton Áron 1945. október 28-án, Krisztus Király ünnepén (Az ünnepet a II. Vatikáni Zsinat előtti liturgikus naptár alapján mindenszentek előtti vasárnap,  október végén tartották –  a szerk.) elmondott beszédében az ember értelmi és akarati felelősségét hangsúlyozta. Mint mondta: a teológiai képzés egyik fontos feladata, hogy megtanítson önállóan gondolkodni, kérdéseket feltenni, véleményt kialakítani, az értelmi munkát nem megkerülni. Különösen fontos ez a mesterséges intelligenciával átszőtt világban, ahol egyre könnyebben hozzáférünk kész válaszokhoz.

A hallgatók nevében Stroia Andrea diákképviselő üdvözölte a közösséget és az elsőéveseket. Mint fogalmazott: mindannyian magunkban hordozzuk emlékeinket, vágyainkat, örömeinket, bánatainkat és gondolatainkat, az új tanév pedig új tartalmat ad majd ezekhez. A tanároknak tisztánlátást, a doktoranduszoknak kitartást, a mesteriseknek kíváncsiságot, a harmadéveseknek szeretetet, a másodéveseknek bátorságot, az elsőéveseknek pedig nyitottságot kívánt az új tanév kezdetén. „Azt sose feledjétek, hogy ezen az úton mindig csak két lábnyom marad utánunk. Nem amiatt, mert ezt az utat magányosan kell végigjárjuk, hanem azért, mert a Jóisten mindig a tenyerén hordoz minket” – zárta beszédét.

Forrás és fotó: Romkat.ro

Magyar Kurír