Leó pápa nyári liturgikus katekéziseinek idején Svájcban az ő engedélye nélkül és a vatikáni tiltás ellenére illegális püspökszentelésre került sor. Ez az esemény nem kerül elő a katekézisekben. Mégis olyan megosztottságot teremt az egyházi közösségben, ami a pápai tanítást különösen is aktuálissá és iránymutatóvá teszi.
Egy, a szentelési liturgiáról közreadott magyar beszámoló büszkén tudósított arról, hogy az eseményen sokan vettek részt, köztük számos fiatal, és mindenki fegyelmezetten imádkozott. Nem új szempontok ezek. A „vetus ordo” liturgiájának propagálói visszatérően hivatkoznak ezekre a sajátosságokra, amelyek célkitűzéseik támogatottságát és erejét hivatottak alátámasztani.
A megfogalmazás katonás. Ha egy ellenséges hadsereggel kell megharcolnunk, lényeges, hogy a saját sorainkban sok katona legyen, fiatalok és életerősek, akik fegyelmezetten küzdenek. Világos, hogy ki a barát és ki az ellenség. Vannak értékek, amelyekért küzdeni hősiesség.
De vajon valóban ezek-e a hiteles liturgia ismertetőjegyei? Ha kisebb körben imádkozunk, ha csak az idős korosztály gyűlik össze, vagy ha több teret engedünk a spontaneitásnak és az oldottságnak, az eltávolít Istentől és gyengíti az Egyházat?
Leó pápa tanítása ebben a kérdésben is eligazító. Zárókatekézisében rávilágított, hogy a liturgia a zsinati reform előtt is folyamatos megújítás tárgya volt. Nincs tehát „örök érvényű vetus ordo” és „a hagyománnyal szakító novus ordo”. Van viszont rendje (ordo) a liturgiának, amit a pápával közösségben megyéspüspökök felügyelnek.
A liturgia és egyúttal a reform célja az, hogy korunk emberei számára minden kontinensen és kultúrában „hozzáférhetőbbé” tegye a hívő ember alaptapasztalatát: Krisztus nem egymás ellen, hanem egymásért vívott küzdelemre hív.
Nem másokat gyalázó hősiességre, hanem alázatos és önazonos megtérésre. Nem egymás közötti megoszlásra, hanem egymás örömeinek és kínlódásainak megosztására. Krisztus katonája – Szent Márton példáját követve – ideológiák helyett a rászorulókban jelen lévő Krisztust szolgálja.
Ahogy XIV. Leó az első pápai beszédében mondta: „Béke veletek! Ez a feltámadt Krisztus békéje, fegyvertelen és lefegyverző béke, alázatos és állhatatos béke.
Istentől származik, attól az Istentől, aki mindnyájunkat feltétel nélkül szeret.”
Fotó: Lambert Attila
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria
