Megrongált keresztet állítottak helyre Nyírkátán

2023 szeptemberében, a Szent Kereszt felmagasztalása ünnepkörében eltűnt az egyik útmenti görögkatolikus kereszt korpusza. Elmondások szerint a vihar miatt esett le a kőkeresztről. A jelek viszont rongálásra utaltak.

„A Hodászi úton állt és áll egy kereszt. Most Krisztus-test nélkül. Ismeretlen tettesek a magától »leeső« Jézust a szemétbe dobták. A keresztet védelemként állítják a falvakban. Itt a református emberek is tiszteletben tartják, akkor is, ha az ő vallási hagyományukban nincs jelen… Itt, Nyírkátán ebben az évben Jézus szobra a kukában landolt… Ha ez így rendben van, akkor itt semmi sincsen rendben” – olvasható a Nyírkátai Görögkatolikus Egyházközség közösségi oldalán a bejegyzés, melyben az esetről írtak. A korpusz alatt a keresztet állító adományozók nevét megörökítő márványtábla is valamilyen ütéseket szenvedett.

Az évtizedekkel ezelőtt Romániából, Szatmárnémetiből rendelt kereszt immár biztonságos környezetben, a parókia udvarán áll. A rongálás után áthelyezték, és az eredeti helyett egy pléhkorpusz festésére kérték fel Monostory Viktória ikonfestő művész-tanárt. A munkálatokat az egyházközség hívei, parókusa és Nyírkáta önkormányzata anyagi és fizikai hozzájárulásával valósították meg.

A kereszttel történt eset a településen tapasztalható közhangulat egyik „látványos” állomása; sajnálatos módon az utóbbi időben rablás, rongálás, lopás és gyilkosság is történt Nyírkátán, ebben a viszonylag csendes nyírségi községben – mondta Magyar László parókus.

Ennek ellenére faluban a jóakaratú emberek a közösség fejlődésén munkálkodnak. A görögkatolikus egyházközségben az elmúlt tíz évben a pályázatoknak és a hívek nagylelkű adományának köszönhetően sok mindent felújítottak vagy építettek lelkivezetőjük, Magyar László parókus irányításával: megújult és új festést kapott a templomtorony és a tetőzet; a korábbi hittantermet közösségi házzá alakították: kibővítették, az omladozó falakat javították, mellékhelyiséggel látták el; a jótékonysági bálokból befolyt összeget a kerítés falának festésére és új lemezborítására költötték; a templom előtt és a temetőben gránit keresztet állítottak; a régi temetőben egy kisebb keresztet helyeztek el; kisbuszt vásároltak a közösség használatára. A templom előcsarnoka kívül-belül új vakolatot kapott, valamint a parókia tetőszerkezetét is felújították, és az épületet új vakolattal látták el.

Az idei búcsúra a kereszten kívül a toronyórát újították fel a jótékonysági bál bevételének és egy család adományának köszönhetően. A búcsúi ünnepségre a kerület papsága is elment, az egyházmegye főpásztora, Szocska A. Ábel megyéspüspök főpapi Szent Liturgia keretében megáldotta a keresztet és az órát. A templom megtelt hívekkel, cigány és magyar testvérek együtt ünnepeltek, a település világi vezetése és közéleti személyiségek, valamint az egyházmegye cigánypasztorációs megbízottja, a helyi születésű Nagy Zoltán is jelen volt.

A templom címünnepén Szent Mihály arkangyalra és az angyalokra emlékeztek, a főpásztor prédikációjában az angyalok és a búcsú fő eseménye, a keresztszentelés közötti kapcsolatot kereste. Egy több nemzet hagyományában is élő mesét idézett fel, mely végső soron az igaz, isteni szeretetről szól: ez akkor is szolgál valakit, ha nem érdemli meg.

„A kereszt Isten szeretetének jele. Érdemtelenül mennyországot ajándékoz általa mindazoknak, aki elfogadják azt” – mondta a püspök. Néhány olyan esetről is beszélt, amikor tiszteletlenül bántak a kereszttel, megrongálták azt, s ezeknek az embereknek az élete gyökeresen megváltozott, mint ahogy azoké is, akik tisztelték és megbecsülték a keresztet – az első esetben negatív, a másodikban pozitív irányban. Örömét fejezte ki, hogy itt végül közös akarattal „megmentették”, méltó helyre állították a keresztet azok után, ami történt vele.

A hősökért végzett Pannachidát és a szentelés szertartását a templomban végezték, majd a papság és az asszisztencia kivonult a főpásztorral a szenteltvízzel való meghintés mozzanatára.

A szertartás végén Magyar László parókus hálával köszönte meg minden jó szándékú segítőnek a jelenlétet, a munkát és hozzájárulást a munkálatokhoz, a búcsúi ünnepséghez és a felújításokhoz. A közösség a miroválás, olajkenet után agapén folytatta az együttlétet.

Szöveg és fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye

Forrás: Nyíregyházi Egyházmegye

Magyar Kurír