A világ pörög körülöttünk, és az ember megpróbál úgy pörögni benne, hogy egy helyben tudjon maradni. Ez hatványozottan igaz volt az én életemre és teljességgel a kolozsvári egyetemi életre. Megpihenni, csöndben lenni, hallgatni és keresni az Isten jelenlétét a csendben – elérhetetlen volt számomra. De itt, Kolozsvár szívében, a Tisztítótűzben Szenvedő Lelkeket Segítő Nővérek Kongregációjának kolozsvári rendházában, a 4D-ben (dinamika, dialógus, döntés isteni dimenzióban – a szerk.) a segítő nővérek egy „oázist” teremtettek, ahová a magamfajta ember nem tud nem vágyódni, miután megtapasztalja azt a csendet, lelki békét, szeretetet és segítséget, amit a nővérek adnak minden betérő ember számára.
Itt nemcsak feltöltődhetek Isten jelenlétében, ha megfáradtam, hanem Isten új arcát ismerhetem meg. Megérthetem, de nem az agyammal, hanem szívemmel, hogy miért olyan fontos a csönd az imában. Láthatom magamat és ügyeimet az Isten szemüvegén keresztül, és örömömet lelhetem ebben. Időt tölthetek Istennel.
A nővérek segítettek abban, hogy megtaláljam azt az imaformát, amely közel áll a szívemhez. Itt kezdtem el szívemmel megérteni, hogy a gondviselés és az istengyermekség mekkora és megfizethetetlen ajándék számunkra az Istentől.
A nővérek aktív támogatása, útmutatása, értékes szavaik és jelenlétük hatalmas segítség abban, hogy a saját utamat tudjam keresni és járni, úgy az Istennel való kapcsolatban, mint a világban. A nővérek jelenléte Kolozsváron ajándék számunkra.
Szöveg: Majoros András
Fotó: archív felvételek az erdélyi segítőnővérektől
Forrás: Romkat.ro
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria