A részleges feltárás tudománytörténeti szempontból igen jelentős eredmény – írja Sófalvi András ásatásvezető régész –, ugyanis Székelyföld egyetlen domonkos kolostoráról van szó, amelyről eddig azt gondolták a szakemberek, hogy a belső vár helyét elfoglaló 19. század végi iskola építésével még az alapjait is kitermelték.
A középkori épületegyüttes még fennálló részleteiről páratlan értékű Orbán Balázs alaprajzi felmérése és művészettörténeti jellegű leírása, valamint fényképfelvétele, amely déli irányból ábrázolja a romos kolostortemplomot.
A templom nyugati oromfalának sarkaihoz két masszív, átlós elrendezésű támpillér illeszkedett – Orbán Balázs alaprajzát a régészeti feltárás nagymértékben hitelesítette. A felszínre bukkanó falrészletek alapján mintegy 13 méter széles templom hajója rajzolódott ki (további részei valóban megsemmisültek az iskolaépítés során).
E templom mellé a középkori szokásoknak megfelelően – a kolostornak fizetett illeték fejében – temetkezni is lehetett, és az itt szolgáló szerzetesek imákat mondtak az elhunytak lelki üdvéért.
A vár területén lévő temetőről már az 1980-as évek óta lehetett tudni, nemkülönben a szelvényekben másodlagos helyzetben megtalált szórványcsontok is jelezték ezt az elmúlt évek régészeti kutatásai során.
Az egyhajós, hosszú, egyenes záródású szentéllyel rendelkező templomot méretei (hossza 35–40 méterre becsülhető) és kvalitásos, a vár különféle pontjaira széthordott kőfaragványai – a mellette álló kolostorral együtt – Udvarhely város és a környék egyedi megjelenésű egyházi épületévé minősítik.
A régészeti megfigyelések és a művészettörténeti stílusjegyek alapján egy gótikus épületegyüttes rajzolódik ki előttünk, melynek építését nagyvonalakban a 14–15. századra datálhatjuk.
Az írott forrásokban a 15. század végétől többször feltűnő udvarhelyi domonkosok itteni megtelepedésének időpontját illetően nincsen egyetértés a kutatásban, még abban sem, hogy a domonkos rend 1303. évi kolostorjegyzékében Apud Siculos néven említett rendház valóban Udvarhelyen állt-e. A korábbi feltételezés bizonyításához, miszerint a domonkos kolostor királyi alapítással jött létre az itteni Árpád-kori udvarház környezetében, további adatok és kutatások szükségesek.
A nagy fokú pusztulás miatt nem tudható, hogy a templom melletti kolostor jellegében hogyan nézett ki (egy- vagy többszárnyú épület), erről remélhetőleg az iskola belső udvarának jövőbeli régészeti feltárása tud majd érdemi információkkal szolgálni, viszont mindenképpen egy zárt udvar köré rendeződhetett (ez az úgynevezett clausura adta a térbeli keretét a szerzetesi életnek).
A Székelytámadt vár építésének kezdetén, 1562-ben szerzetesek már nem éltek itt, viszont a fennálló kolostorépületben még jezsuiták, illetve ferencesek tevékenykedtek az 1590-es években és a 17. század elején. A rendház épületét időközben belefoglalták a vár belső területén álló palota épületegyüttesébe, ez látható G. M. Visconti, illetve Orbán Balázs felmérésén. A templom belső terét Bethlen Gábor idején, az 1620-as évek végén alakították át két szintre, egyik traktusában imatermet hozva létre. Eredeti jellegét (gótikus templom) kívülről viszont elbontásáig megőrizte.
Forrás és fotó: In situ – Udvarhelyszéki régészek naplója Facebook-oldal
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria