Megtartotta hagyományos tavaszi találkozóját a hazai Szalézi Család Péliföldszentkereszten

A találkozó Andrásfalvy János köszöntőjével kezdődött, majd énekkel és közös imával folytatódott. Ezek után a Szalézi Család Magyarországon jelen lévő ágainak képviselői, illetve a szalézi rendházak képviselői foglalták össze röviden az elmúlt év eseményeit. Ahogyan egy családban ez lenni szokott, az őszinte beszámolók során nem csak az örömök, sikerek kerültek elő, hanem a nehézségek is.

A tartományfőnök nyíltan beszélt a tartományt sújtó, személyeket és az anyagiakat érintő gondokról, majd felidézte az elmúlt év örömteli jeles eseményeit, melyek között szerepelt a rendfőnök látogatása és két diakónusszentelés, Boldog Sándor István ereklyéjének elhelyezése, Bús János emléktáblájának felavatása, az új tartományfőnökség és a Don Bosco Oratórium és Közösségi Ház épületének felavatása.

A Segítő Szűz Mária Leányai képviseletében Nagy Ágnes és Medgyessy Zsófia nővérek bemutatták az egri missziót, beszámoltak a közösség munkájáról, illetve a maklári iskoláról. Örömmel újságolták, hogy már folynak az előkészületek egy Mazzarello Máriáról szóló musical előadására, amit májusban fognak bemutatni a társalapító ünnepén.

Bángi-Magyar Attila koordinátor a szalézi munkatársakról szólva hangsúlyozta, hogy a világban élő, családos szaléziaknak legalább három területen kell megfelelniük: a saját családjukban, a munkahelyükön és szalézi munkatársakként is. Kiemelte, hogy az előző évben sokan tettek ígéretet, és több munkatársi közösség is a megújulás útjára lépett, ami biztató.

Kukuczka Robert atya a volontáriák kis közösségének legégetőbb problémáját emelte ki, hogy bár több próbálkozás volt, de nincs új hivatás, mivel ez az életmód nagyon távol áll a mai fiatal lányok életmódjától. Különösen fontos, hogy nyitottak legyenek, és minél többekkel megismertessék ezt a lehetőséget.

Végül Csány Márton számolt be a volt szalézi növendékek és Don Bosco barátainak csoportjáról, kiemelve, hogy inkább Don Bosco barátai felé igyekeznek kitolni a tagságot és bevonni mindazokat, akik a szent lelkiségét továbbviszik.

A szlovák szalézi tartományból vendégként érkezett Lancsarics József atya a szlovák Szalézi Családról beszélt. Náluk 185 szalézi működik 26 házban, és még mintegy 20-an szolgálnak misszionáriusként szerte a világon. 22 oratóriumot és ifjúsági központot, 16 plébániát és három iskolát működtetnek, emellett missziót tartanak fenn Szibériában, Jakutföldön, illetve Azerbajdzsánban.

Azon ágak mellet, amelyek nálunk is jelen vannak, a Szalézi Család több más ága is működik Szlovákiában, mint a Mária, a Keresztények Segítsége Követőinek Egyesülete  (ADMA), a szalézi nővérek volt növendékeinek csoportja, az Önkéntesek Don Boscóval (CDB), illetve a Názareti Szűz Mária Szemlélődő Testvérisége (FCMN).

Az előadás végén volt lehetőség kérdéseket feltenni Lancsarics atyának, a válaszokból kiderült, hogy az újraindulás éveiben Magyarországon szolgált, Szombathelyen, Borsodnádasdon és Kazincbarcikán erősítette a magyar szaléziakat.

A beszámolók után szentmise zárta a találkozót, amelynek homíliájában a tartományfőnök kiemelte a párbeszéd és a kommunikáció fontosságát Istennel és egymással, hogy fel tudjuk dolgozni a negatív, fájdalmas tapasztalatokat is. Emlékeztetett rá, hogy a múlt, a jelen és a jövő tanúságtételével kapcsolódunk össze.

Forrás és fotó: Szaleziak.hu

Magyar Kurír