Megtérés a börtön kápolnájában – Betekintés a kaposvári börtönlelkészi szolgálat munkájába

Nézőpont – 2026. november 18., szerda | 19:15

„Istent dicsőítő, keresztény dalokat énekel a lelkész a rabokkal. Ám ez nem éppen szokatlan látvány a börtönpasztorációs foglalkozás keretein belül. Lehetőségünk adódott a Somogy Megyei Büntetés-végrehajtási Intézet falai között meglátogatni egy ilyen foglalkozást.” Az alábbiakban Molnár Dániel riportját olvashatják.

A megtérés minden ember életében bármikor eljöhet. Egy örök igaz mondás, hogy a világunkban az egyik leghosszabb út a fülünk és a szívünk között húzódik. Néha a legváratlanabb helyeken és pillanatokban szólíthat meg bennünket az Isten. A börtön szó hallatán elsőként a bűnözők világáról alkotott kép juthat az eszünkbe, és nem éppen a megtérés helyszíne, pedig néha az elzárt falak segítenek igazán megtalálni önmagunkat és istenkapcsolatunkat. Számos példa van arra, hogy a megtérésről alkotott idealizált képünk mennyire is változatos valójában.

A börtönpasztorációs foglalkozáson 15 férfi fogvatartottal, Teréz Anya nővéreivel – a Szeretet Misszionáriusaival – és Sitkei Lukács börtönlelkésszel voltunk „összezárva” egy délután erejéig a börtön kápolnájában.

A Szent Lénárd-kápolnáról furcsa kettősség jelenhet meg bennünk. Egy hely, ahol kapcsolódhatunk Istennel, nyugalmat és békét áraszt, ugyanakkor az ablakaira rácsok magasodnak. Az emberben vegyes érzések kavarognak, amikor ennyi fogvatartottal tölt el egy délutánt. A félelem és a kíváncsiság váltakozva, egyszerre verseng a belső figyelemért. Akaratunkon kívül megbélyegezzük a bűnelkövetőket, pedig ők is emberek, csak éppen rossz döntést, döntéseket hoztak, amikért felelősséget kell vállalniuk.

Egy fogvatartott a foglalkozás elején megjegyezte, hogy örülnek a sajtófigyelemnek, hiszen ezáltal nemcsak a kék hírek rovatában szerepelnek, hanem egy kicsit az emberi oldalukról is megismerhetjük őket.

A börtönpasztoráció a büntetés-végrehajtási intézetekben végzett vallási, lelkigondozói és szociális tevékenység, amely a fogvatartottak lelki támogatását és társadalmi reintegrációját célozza.

A Somogy Megyei Büntetés-végrehajtási Intézet (a kaposvári börtön) a római katolikus egyház Kaposvári Egyházmegyéjének illetékességi területén van, ezért a Kaposvári Egyházmegye püspöke által kinevezettként Sitkei Lukács diakónus látja el a börtönlelkészi szolgálat feladatait a büntetés-végrehajtási intézetben, a börtön sajátos jogállású munkatársaként.

A szolgálat szerteágazó: a zárkák megáldásától egészen a lelkigondozáson, személyes alkalmakon át még a szabadulás után a mindennapi életben is tart. Nem olyan munka, amely egy időkeretre korlátozódik.

Különös kettősség – a fogvatartás és a börtönpasztoráció

A büntetés-végrehajtási szervezet és az egyházak egymást segítve próbálkoznak a bűnbe esett eredményes társadalmi visszaillesztésével. A fogvatartottak között ülve láthatja az ember, hogy ki az, akit valóban érdekel az Isten ügye, és ki az, aki csak egy kis változatosságra éhes a börtön rácsos ablakai mögött.

A börtönlelkészi szolgálat működése nem mérhető számokban. Nem mutatható ki egzaktan, kézzelfoghatóan.

Többször futok össze a városban szabadult, egykori fogvatartott emberekkel, akik örömmel számolnak be arról, hogy éppen merre és milyen jó irányba is tart az életük. Számomra ez az igazi visszacsatolás

– mondta Sitkei Lukács börtönlelkész.

A Somogy Megyei Büntetés-végrehajtási Intézet rendkívül együttműködően biztosít keretet a foglalkozásokhoz, ezzel is hozzájárulva a börtön békéjének fenntartásához. A spirituális tölteten túl jótékony hatást gyakorolhat a fogvatartottakra minden vallási foglalkozás. Ezek a zárkákon kívüli tevékenységek segítenek a hétköznapokat még több tartalommal megtölteni és az esetlegesen felröppenő rossz gondolatokat elterelni, megszüntetni.

Bepillantás a kaposvári börtönlelkész munkájába

A foglalkozást a rend és a fegyelem teljesen átjárta, noha lehet, hogy a börtönőr – vagy ahogy szakzsargonnal mondják: körletfelügyelő – jelenléte is segített ebben, de a foglalkozásokon elhangzó isteni hívó szó az, ami jobban fenntartotta a figyelmet. Többek arcán a megbánás mutatkozott, és könnyes szemmel hallgatták az énekeket.

Voltak, akik hálásak, hogy megtalálták az Istennel való kapcsolatot, és hogy egy bűntől elforduló, megtérő, új életet kezdhetnek.

A csoport összetétele vegyes, nemzetiséget tekintve is

A foglalkozáson részt vettek külföldi származású fogvatartottak is, akik nem beszélnek magyarul. Számukra egy rabtársuk angolul tolmácsolta a foglalkozáson elhangzott szavakat.

Szemtanúi lehettünk egy megtérésközeli pillanatnak, amikor az egyikük mély beszélgetésbe kezdett a börtönlelkésszel. A diskurzus arról zajlott, hogy a kísértés, a bűnbeesés a paradicsomban hogyan is történt.

A férfi tekintetén látszott, hogy megértette, mi is a bűn, és ki is a kísértő valójában. 

„Esély van rá, hogy az ilyen beszélgetésekkel térhetnek meg emberek. Ezért tartom fontosnak, hogy az alkalmainkon felmerülő minden lényeges kérdést megválaszoljunk, átbeszéljünk” – mondta Sitkei Lukács börtönlelkész.

A lelki kimosakodás

Mielőtt egy sebész belépne a műtőbe, bemosakszik, és amikor kilép, akkor pedig kimosakszik – lemossa magáról az operációt, kifújja magát, a kavargó gondolatokat elengedi, feldolgozza. A szolgálatban részt vevők megterhelő helyzetekkel találkoznak, nem is fizikális értelemben, hanem inkább lelki értelemben.

A kápolnában itt magasan koncentrátumban találkozunk a bűnnel, ezért egy imádsággal szoktunk „kimosakodni” a szolgálatok után, hogy a lelkünket tehermentesítsük

– mondta Sitkei Lukács börtönlelkész.

Mindennapi emberként számunkra természetes, hogy a hívők eljárhatnak közösségekbe, templomokba. De a börtön falai között is vannak, akik gyakorolni kívánják a hitüket. Itt rajzolódik ki az Egyház és a bűnösök világának viszonya. Elsőre teljesen ellentmondásos lehet számunkra ez a kapcsolat. Isten és az ő törvényei miért nem jutottak a fogvatartottak eszébe, amikor a bűnt elkövették?

A feloldhatatlan helyzet ellenére az egyházak és a büntetés-végrehajtási intézetek nem fordítottak hátat a fogvatartottaknak. Segítenek nekik abban, hogy jó útra térhessenek. Esélyt adnak számukra, hogy változtathassanak az életükön.

Hívő szemmel nézve: Isten nyújt segítő kezet ezeknek az embereknek. Esélyt teremtve a megbánásra és egy új, jobb életre.

Forrás: Sonline.hu

Fotó: Lang Róbert/Sonline.hu

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria