Megtérésre várva – Gryllus Dániel és Lackfi János új lemezéről

Négy éve, a koronavírus-járvány első hullámának idején ilyesféle megszólító erejű szövegek és dallamok formálódtak Lackfi János és Gryllus Dániel fejében, hogy vigaszt nyújtsanak a böjt szárazságával egybeeső kétségbeesés hónapjaiban. A nemrég megjelent, szép kiállítású album címe nem is lehetne találóbb: Itt járt a földön. 

Gryllus Dániel bibliai ihletettségű diszkográfiája a rendszerváltás hajnalától kezdve épül, tulajdonképpen párhuzamosan a Kaláka-életművel. A sort nyitó Pál apostol lecsupaszított citerahangzásával és Sumonyi Zoltán súlyos, veretes szövegeivel az ősegyház forrongó korába vezet vissza minket. A lemezt záró felemelő imádság azonban előre mutatott, a továbbiak felé. A hegyi beszéd négy évvel később már Gryllus Vilmossal együtt készül, a Tizenöt zsoltárhoz Sebestyén Márta csatlakozik, a kortárs köntösbe öltöztetett református énekek, majd középkori himnuszok pedig szintén újabb zenésztársakkal szólalnak meg. A hosszabb szünet után elkészült tizenegy új zsoltár és a reformáció ötszázadik évében született Tíz példázat visszatér az egyszerűbb hangzáshoz, az utóbbi ugyanakkor enyhe rockzenei fűszerezéssel oldja a komoly mondanivalót. Ezen a ponton akár kerekre is záródhatott volna a biblikus albumciklus – erre utaló gesztus volt Pál apostol dalainak újrafelvétele és méltó díszkiadása –, a világot megrémítő koronavírus-járvány azonban új helyzetet teremtett. 

S itt a kezünkben ez az album, amely az alkotók elmondása szerint az eddigieknél töredezettebb módon, ám annál nagyobb lendülettel készült. Dallam- és szövegdarabkák suhantak ide-oda az internet segítségével, a végeredmény pedig igazi nagyböjti lélektáplálék. Az Itt járt a földön legnagyobb újdonsága a megközelítésmódja: míg Sumonyi Zoltán korábban konkrét bibliai textusokat szedett rímes formába (őrizve a protestáns fordítások archaizáló stílusát), addig Lackfi János úgy érezte, ez ma már nem elég. Szövegeiben evangéliumi helyzeteket élez ki, dialógusokat alkot, párhuzamokat von, s ránk kérdez: te mit tennél? Hinnél-e a Názáretinek, vagy szavait hallva becsuknád füledet?

Keletkezéstörténetéből kézenfekvően adódik az album nagyböjti hangoltsága, a dalcsokor mégis egy mélyen eucharisztikus, Jézus földi életét a megváltás szemüvegén keresztül bemutató dallal indul (Jártunk nyomában). S folytatódik többek között a messiásvárás megéneklésével (Várakozó), karácsony bukolikus idilljével (Hej, messze Betlehem) és egy, Urunk bemutatását a virágvasárnapi bevonulással egybejátszó énekkel (Kölcsönszamáron jött az Úr). Ez utóbbi dicsőítő zárlata emelkedik a lemez vezérmotívumává, amely ezután több tételen át vissza-visszatér. E vállalással lép túl albumunk a puszta művészi-illusztratív funkción: a régmúlt események megelevenednek, a holt betű életre kel, s korunk emberében megmozdul valami több.

Az Okos és balga szüzek példázata az előbbiek nyomán metsző aktualitást kap, s szokatlanul sok ének kering nagycsütörtök és nagypéntek drámája körül. Halljuk Jézus és Péter zaklatott párbeszédét az alázatosságról (Szolgál az Úr), megéljük az árulást (Ezüstpénz, aranypénz), s a búcsúbeszédtől eljutunk az Olajfák hegyéig (Ülj le, nézz szét). A kereszthalál szuroksötétjében bennünk szólal meg a tanítványok kétségbeesése (Égből a mélybe), majd velük rezzenünk össze a feltámadt Úr megjelenésekor (Ki fogságból kivezet). Kivételes érzékletességgel mesél az apostolok koráról a Lángoló beszéd, végül pedig a Miatyánk verses parafrázisa (Ki vagy a mennyben) zeng fel magyar népi dallammal – mintegy kétezredéves örökhagyásként. 

Hogyan reagálnánk tanítására, ha látnánk a köztünk járó-kelő, velünk élő Mestert? A kérdés megkerülheteten, s túlnő holmi szerepjátszáson: borotvaéles, elevenünkbe vágó felszólítás. Nem tűri langyos, polgáriasult kereszténységünket: megfakult rutinjaink ismételgetése helyett valódi megtérésre hív. 

Gryllus Dániel – Lackfi János: Itt járt a földön. Gryllus Kiadó – Szépművészeti Múzeum, 39 perc, 2024.

Szerző: Paksa Balázs

Fotó: Gryllus Dániel Facebook-oldala

Magyar Kurír

Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2024. március 3-i számában, a Mértékadó kulturális mellékletben jelent meg.