– Mi inspirálta a sütemény készítése során? Mi volt a pályázatban a legnagyobb kihívás?
– Vojtek Éva, az ipartestület kiadványa, a Cukrászmester magazin főszerkesztője kezdeményezésére született meg a pályázat, amiből aztán verseny lett. Több más cukrásszal együtt felkértek engem is, hogy készítsünk egy olyan süteményt, amelyben bibliai alapanyagok vannak, mint például a különböző aszalt gyümölcsök, bor, bab vagy olíva…
Kritérium volt még, hogy a sütemény ne igényeljen hűtést, illetve ne legyen nagy – körülbelül 5–10 dekagramm legyen, és 8 centiméternél ne legyen nagyobb –, hogy könnyen lehessen csomagolni, hiszen a kongresszus nyitómiséjén az elsőáldozó gyerekek kapják majd ajándékba. Emellett szempont volt, hogy legyen a süteményben valami magyaros elem is.
Rendes bejglitésztába tettem egy összevágott aszalványokból álló, cukorszirupos, mézes, fahéjas főzettel készült tölteléket. Arra törekedtem, hogy minél több bibliai alapanyagot felhasználjak. Az első körben pörkölt dióval dolgoztam, ám mivel ez allergén anyag, kérték, hogy inkább mandulát használjak, így végül ezzel készült a sütemény.
A feladat kihívás volt abból a szempontból, hogy nem választhattam meg teljesen szabadon az összetevőket, nem mindennapi, ugyanakkor meghatározott, bibliai alapanyagokból kellett alkotni. Egy egyszerű sütemény született, de ha az ember beleharap, pár másodperc alatt több ízt is érezhet – úgy gondolom, ez a lényege ennek a süteménynek. Az aszalványok arányával játszottam, kísérleteztem egy kicsit, hiszen minden gyümölcsnek más az ízhatása, nem mindegy, miből mennyit rakunk bele. Van benne cukrozott narancshéj, aszalt füge, szilva, datolya, kandírozott cseresznye.
A döntőbe heten kerültünk be, és minden kollégának a süteménye nagyon jó és finom termék volt; talán az döntött végül, hogy az enyém volt a jobban csomagolható, és több bibliai elem volt benne.
– Hogyan választott nevet a süteménynek: „Egy falat mennyország”?
– A párommal választottuk a nevet. Azt szerettük volna kifejezni, hogy ez egy egyházi felkérésre készült sütemény, másrészt hogy az ízek sokasága hangsúlyos benne.
– Hol lesz kapható a sütemény?
– A cukrászszövetség tagjai jelentkezhetnek az ipartestületnél, hogy szeretnék elkészíteni a süteményt, ők megkapják a receptet és a technológiát. Hála Istennek sokan jelentkeztek, és remélem, minél több cukrász fogja készíteni és árulni szeptember 3-a után – nemcsak a NEK ideje alatt, hanem az elkövetkezendő hónapokban is. Bízom benne, hogy fogják keresni a vendégek és ízleni fog nekik, mert végül is ez a cél.
– A süteményt árusító cukrászdák vállalják, hogy a NEK idején egy alkalommal megvendégelik vele egy helyi templom közösségét. Ön is részt vesz ebben a kezdeményezésben?
– Természetesen. A helyi plébános úrral, Láng Andrással egyeztetünk időpontot – valószínűleg valamelyik vasárnapi mise után fogom megkóstoltatni a hívekkel a süteményt.
– Miért választotta a cukrászatot hivatásul és miért éppen Dunaharasztin nyitott cukrászdát?
– Itt, Dunaharasztin születtem. Ahol most a cukrászda van, a nagyszüleim telke volt. Már kiskoromban nagyon sokat sütögettem otthon, édesanyám mellett. Rengeteg mosogatnivalót hagytam, amiért aztán majdnem ki is lettem tiltva a konyhából. Az egész család édesszájú, hétvégente sokat jártunk szüleimmel cukrászdába, ez családi program volt. Később unokatestvéremnél, aki cukrászdát üzemeltetett, dolgoztam nyári szünetekben, és nagyon megtetszett a szakma.
A gimnázium után cukrászatot tanultam, majd mint a régi mesterek, elmentem külföldre tovább tanulni a szakmát, Németországba és Dél-Amerikába. De a mai napig járok kurzusokra, tanulok a magyar mesterektől, és járok külföldre is. Sokat köszönhetek a mestereimnek, a kollégáknak; hálát adok Istennek, hogy összehozott velük az életben.
– Ön már több szakmai elismerést nyert: 2020-ban a hagyományos diós kategóriában az év bejglije; 2017-ben a Gelato World Tour Európa legjobb fagylaltja címet... Miért tartotta fontosnak, hogy induljon a NEK hivatalos süteményének megalkotására kiírt pályázaton?
– Utoljára 1938-ban volt eucharisztikus kongresszus Magyarországon, és megtiszteltetésnek vettem, hogy felkértek engem is, hogy készítsek süteményt a mostani eseményre. Nagyon örülök és sokat jelent, hogy részese lehetek a kongresszusnak. Ez egy történelmi esemény, és én is biztatok mindenkit, hogy látogasson el a programokra, és persze kóstolja meg a süteményt is.
Szerző: Szalontai Anikó
Fotó: Lambert Attila
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria