Megújították fogadalmukat a székelyföldi ferences szerzetesek

A Csík­som­lyóról, Székely­udvarhelyről és Esztel­nek­ről érkezett szerzetesek arra emlékeztek, hogy 1209. április 16-án kapott pápai jóváhagyást a ferences rend regulája, közösségük ekkortól tekinthető hivatalosan is létező rendnek.

A délelőtti beszélgetésekről a házigazda, a Szárhegyen szolgáló Anaklét testvér számolt be: „Arról volt szó, hogy engedjük, érintsen meg Isten igéje. Kérdés volt, hogy mire törekszünk, haladunk-e előre a Krisztus-követésben. Felmerült a kérdés: honnan lehet megállapítani, hogy fejlődünk, nem ott tartunk, mint egy jó pár évvel ezelőtt. Mert napjaink telnek, de életünknek célja van, előre kell haladni, a helyben maradás szégyen a mi számunkra. A Szentatya mondja: nem azt várják el az emberek, hogy tökéletesek legyünk, hanem hogy sodrásban legyünk, törekedjünk, és életünk az Úrra irányuljon.”

Mint mondta, a megszentelt élet évében abban is igyekeznek „haladni”, hogy minél többen megismerjék a rendet, bejáratosak legyenek a kolostorba. „Igyekszünk több programot felmutatni, hogy megismerjenek bennünket, ugyanakkor ez jó alkalom, hogy eszközökké váljunk, s így az emberek Istenhez kerüljenek közelebb. A segítő nővérekkel közösen terveztünk számos programot, a szárhegyi kolostor is jó helyszín arra, hogy elsősorban lelki célra használjuk. Így nemcsak programokat szervezünk, hanem azoknak helyet is biztosítunk” – fogalmazott Anaklét atya.

Emlékeztetett, hogy tartottak már a szárhegyi kolostorban lelkinapot hitoktatóknak és pedagógusoknak, módszertani napot, lelkigyakorlatot az udvarhelyi ferences kollégium gimnazistáinak, egyháztanácsosoknak, és az Iskola másként programnak is része volt a helyszín, osztályok látogatták meg a templomot, beszélgettek a barátokkal a szerzetesi életről.

A segítő nővérek és a ferences szerzetesek az iskolai tanórákra is bejárnak, és az egyháztörténelem keretében a hivatásról beszélnek. „A hitoktatók hívnak meg, bemutatva az osztályoknak, hogy íme, itt vannak hús-vér szerzetesek, akik mesélnek magukról, sőt még kérdezni is lehet őket. Volt olyan kérdés, hogy van-e tévénk, internetünk, mennyit imádkozunk, böjtölünk, házasodhatunk-e, s ha nem, hogyan éljük meg szülői hivatásunkat, ha nem lesz gyermekünk” – mondta az atya.

A szerzetes különleges eseményről is beszámolt. Elmondta, felkereste egy házaspár, akik huszonöt éve élnek együtt, és közölték, hogy az ezüstlakodalmukat nem csinnadrattával akarják megünnepelni, hanem elvonulva, kiengesztelődve megköszönni egymásnak és az Istennek a negyed évszázad történéseit. Kérték, hogy tölthessenek a kolostorban egy hétvégét.

„Erre másnak, másoknak is van lehetőségük, ha el akarnak a világtól vonulni. Mert a kolostorban ugyan szerzetesek laknak, de az nem csupán a szerzeteseké, hanem mindazoké, akik együtt akarnak lenni magával az Úrral” – ismertette a lehetőséget Anaklét atya.

Fotó: Krónika.ro

Magyar Kurír