A gyulafehérvári székesegyház nyugati kapuzata feltehetően a 13. század vége és a 14. század második fele közötti időszakban készült. Építésének pontos dátuma nem ismert.
A gótikus kapuépítmény részleteivel a középkori kőfaragótechnika színvonalas alkalmazásának tanúja. A nyugati homlokzatot díszíti, a falat szinte teljes egészében kitölti. A templom hossztengelyében áll, és a két torony között kialakított nyitott előcsarnokból nyílik.
A bélletfalakkal szegélyezett kapuzatot szőlőindás faragványokkal díszített oszlopfejezetek és csúcsívsorok hangsúlyozzák és magas, háromszögű oromzat zárja. A bélletekben eredetileg oszlopok állhattak (vagy voltak elképzelve), amelyek még impozánsabb külsőt adhattak az építménynek.
A restaurátorok a bélletek és a faragványok zugaiban festéknyomokat azonosítottak, amiből arra lehet következtetni, hogy egykor a kapuzat több színben festett volt. A lunetta is festett lehetett, de ebből csak egy vörös színű előrajz – valószínűleg a donátor ábrázolása – maradt fenn.
A bejárat két oldalán, a gyámköveken egy angyal- és egy ördögfigura látható. A jó és gonosz megtestesítői mintegy figyelmeztetik és állásfoglalásra késztetik a kapun be- és kilépőket.
A Gyulafehérvári érseki székesegyház a Szent István király által alapított erdélyi püspökség, majd az 1991-ben érseki rangra emelt főegyházmegye széktemploma. Védőszentje Szent Mihály arkangyal. Gyulafehérvár történelmi központjával együtt a templom 1991 óta az UNESCO világörökségi javaslati listáján is szerepel. A székesegyház építése a 11. századtól a 13. századig több periódusban zajlott, a közép-európai románkori építészet egyik kiemelkedő példája.
Forrás és fotó: Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség Facebook-oldala; Romkat.ro
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria