Megünnepelte-e Mária minden évben a születésnapját?

„A legtöbb ember kedveli a születésnapját, boldog azon a napon, és megünnepli azt” – mondja Menáchem bár Simon rabbi. A születésnap ünneplésének a több ezer éves zsidó kultúrában is kétségtelenül van hagyománya. Az ószövetségi Szentírásban – ha nem is a választott nép fiait illetően, hanem a fáraóról szólva (vö. Ter 40,20) – találunk említést a születésnap ókori megünneplésére. Egy másik rabbi, Menáchem Mendel Schneerson 1943-ban erre buzdít: „A születésnapján az ember álljon meg egy kicsit, idézze fel emlékeit, reflektáljon rájuk, és ott, ahol javításra, megtérésre van szükség, tegye meg.”

A címben feltett kérdésre azonban komolyabb tanulmányok után is legfeljebb csak azt tudnánk válaszolni, hogy kétezer éve milyen születésnapi szokások lehettek egy zsidó családban. Arról azonban a Szenthagyomány sem nyújt információt, hogy a Szent Család, a Szűzanya életében volt-e ennek valamilyen szokása. Mint ahogyan arról sem, hogy Jézus mennybemenetele után a „szeretett tanítvány” gondjaira bízott Istenszülőt – mai szóhasználattal élve – „felköszöntötték-e” évről évre az apostolok vagy más tanítványok, ismerősök e jeles évforduló alkalmából, és ha igen, miként. Sőt

egyáltalán Mária születésének napját sem tudjuk bizonyossággal.

A szeptember 8-i dátum ugyanis nem egy „hatóságilag bejegyzett”, anyakönyvileg igazolható születési dátum a Názáreti Mária személyére vonatkozóan, hanem egy, az 5. századra visszanyúló hagyomány alapján rögzült Mária-ünneplés. A Betheszda fürdő mellett Szent Anna tiszteletére épült templom felszentelésének évfordulója – szeptember 8-a – ugyanis azért is gyökeresedett meg a liturgikus ünneplések között, mert e templom közelében vélte a jeruzsálemi hagyomány Mária születésének helyét ismerni. A ma is érvényben lévő latin liturgiában pedig az így ünnepelt földi születésdátumból minden túlbonyolítást nélkülöző egyszerűséggel kivonva a magzati lét problémamentes várandósság esetén 9 hónaposnak tekintett idejét, megkapjuk a december 8-i dátumot, melyen Mária tényleges földi létbe hívásának, azaz édesanyja testében való, természetes úton való fogantatásának „napját” ünnepeljük, melyben Isten őt „kegyelemmel teljes”-ként a testi-lelki szeplőtelenség isteni ajándékával ruházza fel, egészen létének, teljes személyének Krisztusban való beteljesüléséig, azaz mennybevételéig.

„Jézus Krisztus születése így történt...” – vezeti be Szent Máté evangélista az „igaz ember”, József emberpróbáló dilemmájáról, majd az álmában kapott angyali üzenetről, végül pedig az ebben az egyáltalán nem mindennapi helyzetben is a legjobb megoldást kereső, bátor helytállásáról szóló részt (1,18). De – felmerülhet a kérdés bennünk – miért épp ezzel a történettel ajándékoz meg minket Egyház Anyánk a mai napon, amikor minket igazán Szűz Mária születése érdekelne?

Egyfelől azért, mert Mária születéséről még az apokrif irodalom is csak nagyon szűkszavúan tesz említést, szentírási tanúságot pedig erről végképp nem tudunk idézni. Másfelől azért, mert a mai evangélium hosszabb változata messzebbről indít: Jézus családfájától, melyben az ősatyák mellett Izrael „ősanyái” közül is említ néhányat a sugalmazott szerző. Az Ó- és Újszövetség határmezsgyéjén álló József nevéhez érve a nemzetségtáblán Máriáé is szerepel: „Jákob nemzette Józsefet, Máriának a férjét, aki a Krisztusnak nevezett Jézust szülte.” (Mt 1,16). Ebből is kiviláglik:

az „igazi főszereplő” nem Mária vagy József, hanem maga Jézus.

Az üdvtörténet leírása nem Mária őseit, származását, születését hivatott részletekbe menően bemutatni, hanem Jézus Krisztusét. Nem mellesleg az imént hivatkozott mondat abban is megerősít, hogy egyrészt a nemzések hosszan taglalt láncolata után Mária esetében nem nemzést, hanem szülést olvasunk, tehát Jézus valóban szűz Anyától született, mégpedig nem nemzés útján, hanem a Szentlélek teremtő ereje folytán, másrészt pedig ez nem veszi el Mária szülésének Istentől megáldott, de mégis a maga egyszerűségében megélt valóságát.

Mária születéséről, személyéről, életéről és annak eseményeiről tehát nem önmagában van értelme szólni, hanem leginkább „méhének szülötte” miatt, Jézusra tekintve.

Azért lehet egyáltalán fontos számunkra Mária születésének napja, mert még annál is fontosabb lesz az Ige megtestesülése az ő méhében és Istenemberként való megszületése „értünk, emberekért, a mi üdvösségünkért”. És ennek a nagyszerű műnek Mária kulcsfontosságú szereplője, hiszen először neki kellett e világra jönnie ahhoz, hogy ugyanerre a világra szülhesse Fiát, Jézust. Üdvösségünk „hajnalhasadása”, Mária személye nagyon szépen előrejelzi, hogy aki tőle születik, az lesz számunkra az igazi „napkelet a magasságból” (Lk 1,78). Egy középkori képpel élve: Mária a Stella puerpera Solis, azaz a „Napszülő Csillag”. Mindezekre szépen ráerősít Szent II. János Pál pápa is a Redemptoris Mater enciklikában: „Valóban nem tudjuk pontosan meghatározni Mária születésének dátumát; az Egyház tudatában van annak, hogy Mária előbb jelent meg az üdvtörténet horizontján, mint Krisztus. Valójában az »idők teljességének« közeledtekor, vagyis az Üdvözítő eljövetelekor már élt a földön az, aki öröktől fogva az Ő édesanyjául rendeltetett. [...] Így előzte meg Mária az Üdvözítő megjelenését, az »igazság Napjának« felkeltét az emberi nem történetében.” (n. 3.)

A mai ünnepen így fordítunk figyelmet az Üdvösség Hajnalára: a megtestesülés titkához bizonyos értelemben az Anya által teremt emberi alapot a kegyelem.

Mária tiszta személye pedig visszacsillant számunkra a teremtés eredeti sértetlenségének, minden emberi-erkölcsi szennytől mentes ártatlanságának állapotából is egy-egy fénysugarat, mely a kegyelem által az újjáteremtő isteni Lélek műve. M. Hesemann Názáreti Máriáról szóló nagyszerű tanulmánya ehhez kapcsolódóan gondolatban – és gondolatébresztő módon – még a szeptember 8-i dátummal is eljátszik: „Ha a hagyományos dátum igaz, akkor ez nagyon jelentőségteljes. Kr. e. 19-ben ugyanis szeptember 8-a megfelelt a 3743. zsidó év Tisri elsejének,

azaz újév napjának. Ezen a napon ünnepelték a Ros ha-Sanát, a zsidók hite szerint a világ teremtésének és Ádám születésének a napját [...] Lehetett-e jelentőségteljesebb nap, mint az első új ember, Mária születésnapja?”

(Giotto: Mária születése, Scrovegni-kápolna, Padova, 1305 körül; Fotó: Wikipédia)

Meg kell jegyeznünk azt is, hogy mindössze három személynek ünnepeljük meg liturgikusan a mennyei mellett az e világi születésnapját  is: magának Jézus Krisztusnak, az ő Édesanyjának, valamint Keresztelő Szent Jánosnak. Ők kulcsfontosságú személyek üdvösségünk történetében. Mária azonban nemcsak Istenszülő, hanem az Egyház Anyja is, ezért illendő a mai napon lélekben őt is megköszöntenünk, ahogyan tesszük ezt szülőanyánkkal is földi születése napján.

Joseph Ratzinger bíboros, a későbbi XVI. Benedek pápa, 32 évvel ezelőtt a mai napon Loretóban a következőket mondta: „Mária születésének ünnepe nem olyan születésnap, mint sokan másoké. A történelem egy kiemelkedő személyiségének születésnapját megülve egy eltelt életre gondolunk, az elmúlt dolgokra, a szóban forgó személyiség által végbevitt tettekre és az általa hagyott örökségre. Egyszóval e világi dolgokra gondolunk. Az Isten Anyjával azonban ez nem így van. Mária nem önmagáról beszél. Életének első pillanatától fogva ő teljesen áttetsző Isten felé, mint az isteni jóság ragyogó képe.

Mária, személyének teljessége révén, Isten élő üzenete számunkra. Ezért Mária nem tartozik a múlthoz, ő mindannyiunk kortársa, minden nemzedék számára kortárs.

Isten akarata felé hajló készségével saját emberi életének idejét mintegy átvezette, átadta Isten kezeibe, és így egyesítette az emberi időt az istenivel. Ezért állandó jelenje révén Mária felülemelkedik a történelmen, és mindig jelen van a történelemben, velünk van. Mária megszemélyesíti Isten élő üzenetét.”

Mária léte, mely szeplőtelen fogantatásával indult és földi születésével vált igazán kézzelfoghatóvá szülei és az emberiség számára; Mária léte, melyben az istenanyaságra való kiválasztottság és az Isten akaratával való Lélek-hordozó együttműködés a mi üdvösségünk hajnalhasadásává lett; Mária léte, mely Fiának is rengeteg erőt adott a kereszten a világmegváltó áldozat bemutatásához; Mária léte, mely a Föltámadott Húsvétja által a földi élet végén egészen beteljesedést nyert, legyen a mi ajándékunk a mai napon!

Az „ünnepelt Édesanya” nem ajándékokat gyűjteni jön, hanem éppen fordítva: minket tesz a mai napon is megajándékozott gyermekeivé.

Ajándékozzuk meg mi is a világot Mária helyes és gyümölcsöző tiszteletével és szeretetével, és ajándékozzuk meg Égi Édesanyánkat azzal, hogy Kánában elhangzott indítását követve Fiára figyelünk, és mindent megteszünk, amit Jézus vár tőlünk! (vö. Jn 2,5)

Fotó: Pixabay

Magyar Kurír