Méltóság nélkül nem tudunk élni – Katekétáknak tartottak továbbképzést Balatonalmádiban

Szentbeszédének témája az evangélium alapján a tékozló fiú története volt. Az érsek elmondta, hogy nagyböjtben az evangéliumi szakaszok mélyebben megérintenek bennünket, hiszen ebben az időszakban fel akarjuk ismerni a bűneinket, és azt, hogy milyen nagy a méltóságunk. A méltóságunkat a keresztségben kapjuk meg, ami azt is jelenti, hogy elköteleződünk Krisztus mellett, de sajnos sokszor elengedjük ezt a méltóságot.

A negyven napban rádöbbenünk, hogy méltóság nélkül nem tudunk élni.

A tékozló fiú történetét ilyen lelkülettel kell néznünk. Az apa az idősebb fiúnak mondja: „Mindenem a tiéd.” Mi is Krisztusban „élünk, mozgunk és vagyunk”. A kisebbik fiú a méltóságot felcseréli hamis vagyonra, szabados életre. Közben a méltósága csökken, elfogy, és ott találja magát egyedül. Az élet realitásának számbavétele hozzátartozik a méltósághoz. Nagyböjtben elengedhetetlen, hogy elgondolkozzunk az életünkről. „Felkelek és atyámhoz megyek!” Az atya, amikor visszatér tékozló fia, ünnepet rendez számára, így visszakerül a gyermeki jogi státuszba: visszakapja teljes méltóságát. Ha valaki csak kicsit is kéri, vissza fogja kapni azt, de

a méltóság visszaszerzéséhez hozzátartozik az is, hogy testvérként tekintünk egymásra.

A méltóságot a keresztségben kapjuk és ezt a hitvallásban mindig megújítjuk. A bűn az, amikor eladjuk a méltóságot a talmi haszon fejében, de ha kérjük, Isten mindent visszaad!

A főpásztor végül biztatta a katekétákat, hogy mindenkinek legyen bátorsága vágyni a méltóságra.

A szentmisét követően a Kerényi Imre Kult-Magtárban folytatódott a továbbképzés. Felker Zsolt hitoktatási referens köszöntötte Udvardy György érseket, majd felkérte Petkes Csaba tanulás-módszertani továbbképzés-vezetőt előadásának megtartására.

Petkes Csaba bemutatta előadásában a memóriatechnikákat és alkotó tanulási módszereket. Előadásában elmondta, hogy a mai gyerekeket millióféle külső hatás éri, sokszor egyszerre több közösségi oldalon is jelen vannak. Tudjuk, hogy 20–30 év alatt óriásit változott a világ mind az emberi kapcsolatok, mind a technológia terén.

Az előadó bemutatta az úgynevezett tudáspiramist. Ha csak hallok valamit, akkor 10–20%-ot jegyzek meg, ha hallom és látom, már 20–30%-ot, ha el is olvasom, 40%-át megjegyzem, ha el is mondom, akkor már 50–60%-át, ha megvitatom, 60–80%-át, ha pedig megvalósítom és magyarázom másoknak, akkor már 80% feletti a megjegyzés aránya. A tanulási fázisok az észlelés, a befogadás, a rendszerezés, melybe beletartozik az előzetes ismeretre építés, az egész áttekintése, a részekre osztás, a lényegkiemelés és a vázlatkészítés. Majd a következő nagy fázis a memorizálás, és utána következik végül a felhasználás. Felvezette, hogy mennyi részképesség kell ahhoz, hogy egy gyerek eljusson a tanulás fázisába; például az érzékszervi képességek, a koncentráció vagy a belső képalkotás képessége. Memorizálásnál fontos az emlékezet, a koncentráció, valamint a kitartás. A tanultak felhasználásában pedig már megjelenik a kreativitás, az asszociáció is.

A hitoktatók feladata, hogy a részképességeket fejlesszék a hittanórákon is. A folyamatok memorizálását példákkal illusztrálta: segítség lehet a kivetített alakzatok megjegyze, a zavaró háttér, ami kiemel, szó-sor, kakukktojás és egyéb játékok használata.

Ezt követően az előadó a katekétáknak a gyakorlatban is bemutatta a vizualitást, auditivitást fejlesztő gyakorlatokat, játékokat, és szemléltette a drámapedagógia fontosságát a hittan órákon is. A délutáni előadáson felhívta a figyelmet arra, hogy a drámapedagógiában minden gyermeknek külön-külön kell szerepet és különféle feladatokat adni, és akár egy filmet is lehet készíteni az adott témából.

A katekéták kérésére az őszi kerületi rekollekciókra is felkérték Petkes Csabát, hogy folytathassák a közös munkát.

Szöveg: Csomay Tünde hitoktatási főkoordinátor

Forrás és fotó: Veszprémi Főegyházmegye 

Magyar Kurír