Melyikünk tudna ilyen hitet mutatni? – Hollai Antalra emlékeztek Albertfalván

Idén a szentmise főcelebránsa és szónoka Erdős Attila pestszentlőrinc-erzsébettelepi plébániai kormányzó volt, aki előbb diakónusként, majd káplánként 12 évig volt Hollai Antal atya munkatársa. Ezúttal hat pap misézett együtt, a szentmisére a helyieken és az elhunyt plébános testvérein kívül most is érkeztek korábbi szolgálati helyeiről.

Prédikációjában Szent Márta, Mária és Lázár liturgikus emléknapjához kapcsolódva osztotta meg gondolatait Erdős Attila atya, de személyes élményei és emlékei is helyet kaptak. Rámutatott: bár a homíliában a pap feladata a szentírási perikópák magyarázata, Antal atyára emlékezve lehetetlen nem megemlíteni az ő hiteles tanúságtételét. „Kispapként a szemináriumban is tapasztaltam, hogy Antal atya, a szeminárium spirituálisa mindenkinél korábban ott volt a kápolnában, és mindenki után ment el, napközben is szívesen imádkozott. Nagyon mély lelki életet élt.”

Sokan úgy gondolják, hogy Márta csak a háziasszonyok védőszentje, aki sürög-forog, de azért Mária választotta a jobbik részt – mondta az evangéliumi szakaszra utalva a szónok. – Pedig amikor jön az egzisztenciális határhelyzet, Lázár halála, akkor éppen Márta az, aki nem marad ott magába zuhanva a ravatal mellett, hanem Jézus elé siet, és hitvallást tesz (vö. Jn 11,22). „Ilyen volt Antal atya is, akinek a hite volt igazán erős, és hitből fakadtak a cselekedetei a hétköznapokban is. Ez a hit akkor mutatkozik meg igazán, amikor az embernek konkrétan a halállal kell szembenéznie.”

Szentbeszédében a plébániai kormányzó felidézte Hollai Antal azon prédikációját, amit aznap este mondott, amikor megtudta a halál kockázatát is magában hordozó diagnózist. „Egyetlen szót sem szólt a betegségéről, de az Istenbe vetett bizalom úgy sugárzott a beszédéből, mint azelőtt talán sosem.” Később, Antal atya halála után a műtéten jelen lévő egyik egészségügyi dolgozó azt mondta: olyan békét, nyugalmat, derűt nem látott még ilyen súlyos műtétre készülő betegen, mint Antal atyán.

„Melyikünk tudna ilyen hitet mutatni? Ezt a mély hitet, ezt a ráhagyatkozást meg kell tanulnunk tőle, hogy sodorjon az élet bárhová, legyen akármilyen betegségünk, Isten velünk van, és Ő feltámaszt minket a feltámadáskor, az utolsó napon” – mondta Erdős Attila.

A szentmisén az egyetemes könyörgésekben és a kánon szövegeiben Antal atya idén, 97 éves korában elhunyt édesapjáról, Feri bácsiról is megemlékeztek, aki a magyar egyház történelmi időket megélt hűséges tanúja volt.

A szentmise végén Gável Henrik, Albertfalva plébánosa megköszönte a szónoknak, hogy „Antal atya életén keresztül személyes példákkal támasztottad alá, hogyan kell hinni és bízni akkor, amikor az ember életének határhelyzetéhez érkezik”. Henrik atya arra biztatta a hívő közösséget, hogy folytassák a megemlékezéseket Antal atyáról és a plébánia többi elhunyt papjáról, az évfordulókon szentmisével, de év közben is imádságaikban hordozva őket.

A szertartás után a templom falán Hollai Antal tiszteletére elhelyezett emléktáblánál koszorút helyeztek el a résztvevők, kifejezve hálájukat és szeretetüket mindazért, amit Antal atyától, illetve általa Istentől kaptak mindazok, akik ismerhették őt.

Szöveg: Wappler Ádám

Fotó: Kocsis Csobánka

Magyar Kurír