Mennyi Szentírást olvasunk a misén?

1963-ban jelent meg a II. vatikáni zsinatnak a liturgia megújítását célzó irata. Ebben a pápa vezetésével összegyűlt püspökök ezt az irányelvet határozták meg: „Annak érdekében, hogy Isten igéjének asztala gazdagabban legyen megterítve a hívők számára, a Biblia kincseit jobban föl kell tárni úgy, hogy meghatározott számú év alatt a Szentírás fontosabb részeit olvassák föl a népnek.” (Sacrosanctum Concilium, 51. pont)

A II. vatikáni zsinatot megelőző misekönyvben ugyanis, amely 1570-től 1969-ig lényegileg változatlan formában volt használatban, a hétköznapi és a vasárnapi misékben egyaránt két bibliai szakasz szerepelt. Az első olvasmány, a lecke általában valamelyik újszövetségi levélből hangzott el, a második pedig egy evangéliumi rész volt. Vasárnap sosem olvastak fel az Ószövetségből, de húsvét és pünkösd előestéjén, vízkeresztkor és az azt követő héten, a nagyhéten és egyéb hétköznapokon, valamint bizonyos szentek napján ószövetségi olvasmány hangzott el a misében.

A II. vatikáni zsinat után, amikor visszatérve a korábbi hagyományhoz a miseolvasmányok külön olvasmányoskönyvekben (lekcionáriumokban) jelentek meg, a vasárnapi és főünnepi misék immár három olvasmányt tartalmaznak: az első olvasmány az Ószövetségből való (illetve olykor az Apostolok cselekedeteiből vagy a Jelenések könyvéből), a második az újszövetségi levelekből, a harmadik pedig valamelyik evangéliumból. A vasárnapi olvasmányok hároméves ciklusokban ismétlődnek. Hétköznapokon továbbra is csak két olvasmány szerepel a misében. Az első, hosszabb olvasmány lehet akár ó-, akár újszövetségi, és kétévente ismétlődik. Az evangéliumi szakaszok olvasása során pedig a folyamatos olvasás elve érvényesül, vagyis egy év alatt szinte valamennyi evangéliumi szöveg elhangzik.

Domenico Ghirlandaio: Szent Jeromos, Ognissanti, Firenze, 1480

Itt érkezünk el ahhoz a kérdéshez, hogy mit is jelent ebben az esetben, hogy „szinte”. Voltaképpen mekkora hányadát hallhatja a Bibliának az, aki rendszeresen részt vesz a vasárnapi, illetve a vasárnapi és a hétköznapi miséken is? Felix Just, Kaliforniában élő jezsuita biblikus tanár pontos kimutatást készített erről.

Ezek alapján azt lehet mondani, hogy viszonylag keveset. Jelenleg a vasárnapi misére járó az ószövetségi szövegek 3,7%-át hallja, az Újszövetségnek pedig nagyjából negyedét. A legjobb az arány a négy evangélium esetében: az evangéliumok szövegének 58%-a hangzik el a hároméves ciklus vasárnapjain. Viszont összevetve a II. vatikáni zsinatot megelőző liturgiával, jelentősen javult a helyzet. 1969-ig, ahogy fentebb említettem, lényegében nem volt ószövetségi olvasmány, és az evangéliumok szövegének is csupán 22%-a lett szétosztva akkor még egy évre.

Ennél jóval gazdagabb repertoárral találkozik az, aki mindennap részt tud venni szentmisén. Ebben az esetben az evangéliumok 9/10-ét hallgathatja meg, az egyéb újszövetségi iratoknak több mint a felét, és az Ószövetség könyveinek 13,5%-ával is találkozhat. Teljes egészében egyedül János első levelét olvassák fel a Bibliából. A Krónikák első könyvének, Judit és Abdiás könyvének azonban még hétköznap sem hangzik el egyetlen sora sem.

Összességében tehát az állapítható meg, hogy jelentős előrelépés történt a mise megújított liturgiájában. Az Eucharisztia ünneplésében részt vevők valóban gazdagabban terített asztalról részesednek Isten igéjének táplálékából. Ez fokozottan igaz a hétköznapi misék esetében. Ugyanakkor az is látható, hogy bőséggel akadnak olyan részei mind az ó-, mind az újszövetségi Szentírásnak, amelyek csak az egyéni vagy kiscsoportos bibliaolvasás és -tanulmányozás révén válnak megismerhetővé. Ezért a mai kereszténynek sem szól más üzenet, mint „Vedd, és olvasd!”.

Fotó: Új.katolikus.hu; wga.hu

Csigi Péter/Magyar Kurír