Mennyire vagyunk fegyvertelenek kapcsolatainkban? – Krizmaszentelési mise a Szent István-bazilikában

Minden évben nagycsütörtökön délelőtt krizmaszentelési szentmisét tartanak a püspöki székesegyházakban. A püspök együtt misézik az egyházmegye papjaival, akik megújítják a szenteléskor tett ígéreteiket. A szentmise alatt kerül sor a keresztelendők és a betegek olajának, valamint a – keresztség, bérmálás, egyházi rend kiszolgáltatásakor, illetve templomszenteléskor használatos – krizma megszentelésére.

A Szent István-bazilikában a krizmaszentelési misén Mohos Gábor esztergom-budapesti segédpüspökkel, az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye általános helynökével koncelebrált Martos Levente Balázs esztergom-budapesti segédpüspök, a Központi Szeminárium rektora; Fábry Kornél esztergom-budapesti segédpüspök; az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye papsága és az egyházmegye területén szolgáló szerzetespapok, illetve velük együtt ünnepeltek a főegyházmegye diakónusai és hívei.

Mohos Gábor a szentmise elején szeretettel köszöntötte a jelenlévőket, valamint átadta Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek üdvözletét, és felolvasta a főpásztor köszöntőszavait: „Főtisztelendő paptestvérek! Nagyon köszönöm az értem végzett imádságokat szerte a plébániákon, én is szeretettel fohászkodom a paptestvérekért és a hívekért. Mai ünnepünkön külön is imádkozom, hogy mindnyájan egységben legyünk legfőbb Pásztorunkkal, Jézus Krisztussal. Áldott szolgálatot kívánok minden paptestvérem számára!”

A bazilika plébánosa ezek után kérte a jelenlévők imáját, hogy a bíboros-főpásztor minél hamarabb teljes egészségben tudja végezni szolgálatát.

Miután elhangzottak a szentmise olvasmányai (Iz 61,1–3a.6a.8b–9; Jel 1,5–8; Lk 4,16–21), Mohos Gábor mondott homíliát.

Az olvasmányokra utalva a püspök arról beszélt, hogy Izajás próféta alapgondolatát Jézus a názáreti zsinagógában magára vonatkoztatta: „Az Úr lelke nyugszik rajtam, mert az Úr lelke felkent engem.” (Iz 61,1a)

A szónok rámutatott: keresztény hitünk titka, hogy Isten kiválasztott és meghívott bennünket a keresztség szentsége által, és felkent bennünket, bérmáláskor pedig megerősített a Szentlélekben, „minket pedig, akik a szolgálati papság ajándékában részesültünk, a papszenteléskor is felkent arra, hogy az övéi legyünk, őt jelenítsük meg, őt hordozzuk ebben a világban, és egy kicsit más módon legyünk jelen a világban; ebből a világból valók vagyunk, mégis Istennek sajátos ajándékait hordozzuk magunkban.”

Mohos Gábor kifejtette: „Jézus magára alkalmazza, de ránk is igaz – amennyiben részesültünk az ő papságában –, hogy az isteni Lélek működik bennünk, aki képessé tesz arra, hogy az Isten kegyelmének hordozói és közvetítői legyünk. Az Úr kiválasztott bennünket, bár törékeny cserépedényben hordozzuk ezt a misztériumot, Isten természetfeletti ajándékainak gondozását, továbbadását. Ugyanakkor minden természetfeletti segítséget megad nekünk az Úr, hogy törékenységünk és emberi korlátaink ellenére ezt a csodálatos hivatást képesek legyünk betölteni. Érezhetjük magunkat összetörtnek, lehetünk objektíven is összetörtek, mégis végtelenül értékesek vagyunk az Atya szemében, mert Ő eleve arra rendelt bennünket, hogy saját Fiának képmását öltsük magunkra.”

Az esztergom-budapesti főegyházmegye általános helynöke buzdította a jelenlévőket: „Jézust kövessük! Bár az ő követése nem diadalmenet – ugyan ünneplik, amikor bevonul Jeruzsálembe, de ez hamar ellentétébe fordul, és Jézus értünk adott életének, a kereszthalálának, a kínszenvedésének napjai következnek.

Jézus követése az önkiüresítés útja.

Mindeközben Jézus arra hív bennünket – ahogy az apostolokat is –, hogy vele legyünk, hogy időről időre egy kicsit csendben megpihenjünk Ővele.”

A szónok feltette a kérdést: „Mennyire tudunk a feladataink elvégzése mellett időt szakítani arra, hogy ápoljuk az Úrral való személyes kapcsolatunkat, azt az intimitást, amelyre meghív bennünket?”

Jézus feltámadása után Tamás apostolnak megengedi, hogy megérintse a sebei helyét. „Nemcsak Tamást, hanem minket is meghív, hogy ilyen intim kapcsolatba lépjünk vele. Mi magunk is sebzettek vagyunk, de mint Péter apostol mondja, az ő sebei szereztek nekünk gyógyulást. Ha megérintjük az Úr sebeit, akkor a mi sebeink is átalakulnak, mélyebb értelmet nyernek” – mondta.

Mohos Gábor arra is figyelmeztetett: „Miközben Isten kegyelmét közvetítjük, ne veszítsük el saját magunkat, saját kegyelmeinket, hanem

újból és újból járuljunk Jézushoz alázattal, bűnbánattal, éljünk rendszeresen a szentségekkel, mert csak ebből tudunk megújulni!

A Krisztusban való pihenés a megújulásunk forrása.”

A püspök a továbbiakban XIV. Leó pápát idézte, aki a megválasztása után tartott első beszédében Jézus békéjéről szólt, amely fegyvertelen és lefegyverző. „Éppen ezért az ő Egyházának – személy szerint nekünk is, akik részesültünk az ő papságában – ezt a stílust kell egyre jobban elsajátítani” – mondta Mohos Gábor, s ezután lelkiismeret-vizsgálatra hívta a jelenlévőket: „Vajon mennyire vagyunk fegyvertelenek a kapcsolatainkban, a mindennapi stílusunkban, mennyire vagyunk fegyvertelenek Istennel szemben? Vannak-e bennünk védekező vagy támadó mechanizmusok anélkül, hogy tudatában lennénk ennek?

Jézus lefegyverző kegyelme akkor tud igazán együttműködni velünk, ha mi is fegyvertelenek vagyunk.”

A szónok folytatta a lelkismeret-vizsgálatra hívó kérdések sorát, és ismét Izajást idézte: „Vajon mennyiben igazak ránk a próféta szavai: »a megroppant nádszálat nem töri össze, a pislákoló mécsbelet nem oltja ki«? Emberi kapcsolatainkban mennyire vagyunk együttérzők? Vagy inkább folyamatosan megsebezzük egymást, miközben ezt észre sem vesszük?

És mennyire hagyjuk Jézusnak, hogy az ő stílusában szeressen minket, az ő gyengédségével, irgalmával? Ez fontos kérdés, ugyanis csak úgy fogunk tudni irgalmas szeretettel odafordulni másokhoz, ha Jézustól ezt előzetesen, személyesen megtapasztaltuk.”

Mohos Gábor homíliája végén hangsúlyozta: „Húsvét szent misztériuma magában foglalja Jézus lelkületének a titkát, amellyel vállalta és az utolsó cseppig kiürítette az ő kelyhét. A szent három nap különösen is alkalmas arra, hogy ehhez a titokhoz közelebb lépjünk, és akkor sokkal mélyebben át tudjuk élni a feltámadás örömét is.”

A homíliát követően az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye papjai ünnepélyesen megújították a felszentelésükkor tett papi ígéreteiket, a főcelebráns pedig kérte a híveket, hogy imádkozzanak a papjaikért és külön a püspökökért is, hogy hűségesen teljesíthessék az apostoli hivatást, legyenek egyre tökéletesebb képmásai a hívek körében Krisztusnak, aki pap, Jó Pásztor, tanítómester és mindenki szolgája.

Ezt kövertően állandó diakónusok hozták be a szentelésre előkészített olajokat fémedényekben: a szent krizmához való olajat, a betegek olaját és a keresztelendők olaját.

Mohos Gábor megáldotta a betegek olaját és a keresztelendők olaját, illetve megszentelte a keresztség, a bérmálás és az egyházi rend kiszolgáltatásakor, illetve templomszenteléskor használatos krizmát.

A szentmise végén az Esztergom-budapesti Főegyházmegye általános helynöke Erdő Péter bíboros, prímás nevében is megköszönte a jelenlévőknek, hogy együtt ünnepelhettek. 

Majd papok és diakónusok ünnepélyes körmenetben vitték a bazilika Mária-kápolnájába a megáldott és megszentelt olajokat, melyekből az egyes plébániák képviselői hazavihettek a templomaikba.

A krizmaszentelési misén a Pálmai Árpád karnagy által vezetett szkóla zenei szolgálata emelte az ünnep fényét.

Fotó: Merényi Zita

Körössy László/Magyar Kurir