Mentálhigiénés munkatársak találkoztak Tahiban

A lelkigyakorlatos ház lehetőséget kíván nyújtani a hétköznapokból való kiszakadásra, feltöltődésre a hozzájuk fordulóknak, hogy személyes istenkapcsolatukból rátaláljanak önmagukra, a világban való hivatásukra és élettapasztalataik feldolgozására – s így megújult emberként térjenek vissza mindennapi életükbe.

„Ezen a szerdai összejövetelen átkapcsolunk a cselekvésből a szemlélésbe. Megállunk és megnézzük, hol is vagyunk valójában a munkánkba tett energiával, mi van még meg, mi hiányzik és mire adna az Úr erőt ha kérnénk. Az a célunk, hogy egy nap rólad szóljon!” – ez volt a hívogató szövege.

A szociális intézményekben dolgozó mentálhigiénés munkatársaknak nehéz feladata, hogy sok emberi problémát, az élet terheit velük osztják meg a lakók, de még a munkatársak is. Az elmúlt évek során az idősotthonokba egyre később és egyre elesettebb állapotban kerülnek be a lakók, és a segítő szolgálatot végzőknek is meg kell birkózniuk saját gyászaikkal. Az iroda által szervezett találkozók segíteni próbálnak a sokszor egyedül dolgozóknak vagy csak kis létszámban működő csoportoknak, hogy találkozzanak a hasonló szolgálatot végzőkkel, akik igazán megértik, hogy min mennek keresztül.

Formanek Tamás – a találkozók szervezője – ezzel a gondolattal hívta az érdeklődőket: „Olyan találkozó lesz, amiből tanulni is tudtok, de a ti töltődéseteket is szolgálja. A tapasztalatom az, hogy a mentálhigiénés kollégák az intézményekben ritkán jutnak olyan lehetőséghez, amiben nem ők segítenek és ami az ő töltődésüket, lelki újratöltésüket szolgálja.” A napot Tamás-Kovály Erzsébet mentálhigiénés, gyász tanácsadó és Suller Melinda SJC lelki kísérő, coach vezette.

Két résztvevő beszámolóját közöljük szerkesztve:

Rövid, de annál informatívabb bemutatkozó kör után ránéztünk arra, hogy is állunk a szakmai személyiségünk gondozásával, hogyan fejlődhetnénk ebben? Egyéni munka keretében 12 kérdésre válaszolva juthattunk közelebb hivatásunk gyökeréhez, és jelenlegi állapotunkhoz, ahogyan most állunk. Mi okoz nehézséget, mit teszek magamért, hogy vagyok a reménységgel? Majd kiscsoportokban beszélgettünk felismeréseinkről, tapasztalatainkról, amiről rövid jelenet bemutatásával számoltunk be egymásnak.

A bőséges és finom ebéd után Bartimeus történetét szemlélődve éltük át, megkerestük, melyik szereppel tudunk azonosulni, hogyan látjuk magunkat a segítő és a segített helyzetekben. A nap zárásaként zenehallgatás közben rajzoltuk le a meditáció, szemlélődés közben megszületett gondolatainkat arról, mire van igazán szükségünk, mi az, ami feltölt, erőt ad a mindennapokban. A visszajelzések alapján elmondható, hogy megerősödve, belső békével, fénnyel a szívünkben indultunk haza. (Dénes)

Tavaszi találkozónknak rendhagyó módon a Tahiban található lelkigyakorlatos ház adott otthont. Valóban rendkívül otthonos és barátságos volt már a fogadtatás is: kávé, tea, finom házi süti és jó társaság. Sok kedves, ismerős arc köszöntött, de volt néhány számomra új kolléga is. Örömmel készültem a találkozóra, annak ellenére, hogy hű mentálos társam, Rita, ezúttal sajnos nem tarthatott velem és kissé betegeskedtem is. A képes bemutatkozót követően a délelőttöt Zsóka empatikus, figyelmes vezetésével különböző önismereti és csapatépítgető feladatokkal töltöttük. Voltak felemelő pillanatok, mély, tartalmas beszélgetések és sokatmondó csendek is.

A remek, házias ebéd után megnéztük a kertet, szó szerint bejártuk a házat lent és fent.

Délután a kápolnában Melinda testvér segítségével a vak Bartimeus meggyógyításáról szóló evangéliumi történetben mélyedhettünk el. Ez a sajátos imamód számomra különleges lehetőséget adott személyes kérdéseim, kételyeim újragondolásához. Jó volt nagyon, így húsvét felé közeledve. A nap végén még alkothattunk is egy nagyot! A zárókörben mindenki az általa fontosnak tartott gondolatokat osztotta meg, én a hálát és a fényt emeltem ki. Hálás vagyok és köszönöm Zsókának, Melindának, Tamásnak és mindnyájatoknak ezt a gazdag és ragyogó napot! És a tejeskávé is jó volt! (Éva)

Forrás: szerzetesek.hu

Fotó: Formanek Tamás/MSZKI

Magyar Kurír