Merhetünk nagyot álmodni! – Fiatalok a Ferenc pápával való találkozásról

A győri Apor Vilmos Katolikus Kollégiumból érkezett Anna, Luca és Balázs szívesen válaszolnak kérdéseinkre: mit jelent nekik a Szentatyával való találkozás, volt-e az elhangzottak között olyan gondolat, üzenet, amellyel kapcsolatban úgy érzik, kifejezetten őket szólítja meg.

Balázs első alkalommal találkozott Ferenc pápával. Az őt leginkább megszólító gondolat, ami a Szentatyától a fiataloknak címezve elhangzott, az volt, hogy bízzanak magukban, és merjenek nagyot álmodni.

Ha hiszünk abban, hogy mindeközben Isten velünk van és mellettünk áll, akkor minden esélyünk megvan arra, hogy az álmaink tényleg valóra váljanak.

Számomra ez lenyűgözően inspiráló volt” – fogalmaz az érettségi előtt álló fiú, aki azt is kiemelte, mennyire jólesett neki a pápa szájából magyarul elhangzó szavakat is hallani, többek között az „Aki mer, az nyer!” jól ismert közmondást, melynek idézésével arra bátorította a fiatalságot, hogy vegyék a kezükbe a sorsukat. Balázsnak az első komolyabb megmérettetéshez közeledve különösen is szüksége van a megerősítésre abban, hogy Isten is hisz bennünk és az álmainkban. A Szentatya személyiségéről szólva kiemelte, mosolygós, közvetlen ember, akitől a humor sem áll távol.

Lucának nem ez volt az első alkalom, hogy személyesen is találkozott a pápával, ő már az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszuson is a közelében lehetett. „Akkor is óriási élmény volt, pont úgy, ahogyan ez a mostani találkozás is. A különbség az, hogy most nagyon sok, kifejezetten a fiatalokat célzó üzenet hangzott el, amelyek Ferenc pápa közvetlen, nyitott, mondhatni fiatalos személyisége révén el is érik ezt a korosztályt, köztük engem is.” A magyar nyelv többszöri használatát, illetve az utalást Liszt Ferencre Luca is külön kiemeli, és kitér arra is, hogy a találkozás számára azért is bír különleges súllyal éppen most, mert segített meghozni neki egy komoly, életre szóló döntést.

Az, hogy higgyek magamban, nagyon fontos üzenet, az érettségi előtt állva ez sokunknak okoz problémát. A Szentatya most megerősített bennünket.”

Anna is először került közvetlen közelségbe Ferenc pápával. „Hihetetlen élmény volt” – fogalmaz, hozzátéve, a nyitottsága, és az, ahogyan érti és beszéli a fiatalok nyelvét, igazán emberközelivé teszi a katolikus egyházfő személyét.

Az engem legmélyebben érintő gondolat az elhangzottak közül az volt, hogy miközben nagyot álmodunk, és igyekszünk is azt megvalósítani, ne tapossunk keresztül másokon; hogy ne egyedül, hanem mindig együtt, egymással közösségben igyekezzünk elérni a kitűzött célt.”

Itt Luca visszacsatlakozva a beszélgetésbe megjegyzi: „Ferenc pápa beszélt arról is, hogy válasszunk olyan hivatást, amely egész életre szól. Ez az üzenet például személyesen is mélyen érintett engem” – osztja meg, kérdésre pedig azt is elmondja, itt és most sikerült döntést hoznia a továbbtanulása, s így a jövője irányáról, amin régóta őrlődik. Egyetértünk abban, hogy ez valóban és igazán nagy dolog.

Barnabás pannonhalmi bencés diák, 2021-ben, a budapesti NEK-en találkozott először a Szentatyával. Ő azt emeli ki, hogy Ferenc pápa számos esetben eltért az előre leírt szövegtől, ami kifejezetten nagy élmény volt. „Nem egy előre meghatározott sémát követett, hanem bele-bele szőtte a beszédébe a spontán gondolatait.” „Ez a spontaneitás feladta a leckét a fordítónak is” – erősíti meg Jani is, Barnabás osztálytársa, aki jól beszél olaszul, és akit kifejezetten zavart az időnkénti megakadás, aminek ezzel együtt megérti az okát. „Ez egyértelműen jelezte azt is, hogy

valóban jelen van, figyel, és reflektál is arra, ahogyan hallgatjuk őt, ahogyan reagálunk az elhangzott szavaira

– állapítja meg Barnabás. – Ferenc pápa emlékeztetett bennünket rá, hogy Krisztus a jövőnk, és hogy ez nemcsak egy szállóige, és nem is a jövőről szól, hanem a jelenről, amelyben fel kell ezt ismernünk és e szerint kell élnünk, hogy jövőnk is legyen. Áldás, hogy megint eljött hozzánk.”

Kata a Patrona Hungariae végzős tanulója. Nagyon tetszett neki Ferenc pápa beszéde, és úgy érzi, sok olyasmi hangzott el, ami kifejezetten neki szól. „Az, hogy ne a virtuális világban éljük az életünket, például egy ilyen figyelmeztetés. Nagyon próbálom ezt komolyan venni, és arra törekedni, hogy ne ezt csináljam, mégis időről időre beleesem ebbe a hibába. Ahogyan abba is, hogy ne süppedjünk bele a búskomorságba, hanem vidám bizalommal merjünk nekivágni az előttünk álló életnek. Nagyon felemelő volt, ahogyan fiatalosan, lelkesen erre biztatott bennünket.” Óriási megtiszteltetésnek tartja, hogy ilyen rövid idő belül kétszer is Magyarországra érkezett Ferenc pápa, hiszen „ő mégiscsak az apostolok örököse, Szent Péter utódja” – mondja.

Az Arénába eljött Böjte Csaba ferences szerzetes is  több mint félszáz fiatallal, akik jelenleg a dévai, illetve a gyergyószentmiklósi gyermekotthonban élnek. Amikor Csaba testvért megszólítjuk, hamar maga köré gyűjt több gyermeket is (köztük csángó, népviseletbe öltözött lányokat, gyergyói fiúkat), akik válaszolhatnak a pápával és az ő üzenetével kapcsolatos kérdéseinkre.  

A háromkúti születésű, 19 éves Jácinta szerényen elmosolyodik, s úgy mondja: öröm volt élőben is látni Ferenc pápát. A gimnazista Gabriella, aki szintén Háromkúton, az ezeréves határon innen, a Hagymás hegység keleti oldalán, a Kis-Békás patak mentén található településen született, arról számol be, hogy több minden is megérintette a Szentatya gondolatai közül, majd félénk nevetéssel palástolva meghatottságát hozzáteszi:

„amikor megláttam őt, kellett sírjak”. 

Gabriella azt is kiemeli, hogy „a pápának fontos üzenete volt, hogy higgyünk Istenben”.

Karcsi tizenöt éves, 12 éven át nevelkedett a Dévai Szent Ferenc Alapítványnál, és most egy éve Gyergyószentmiklósra költözött. Ő némi dacos éllel a hangjában vallja meg, hogy nem tartotta észben a pápa által mondottakat, de amikor azt kérdezzük, hogy milyen embernek látja a Szentatyát, homályos szemmel azt feleli: „Rendes ember.” A mellette álló Arnold valamivel bővebben szól az elhangzottakról:  „Nagyon megfogott, amikor a pápa

azt mondta, hogy bízzunk magunkban, s hogy Isten mindig megbocsát – ez utóbbi nagyon megérintett”

– vallja be a fiatalember.

Csaba testvér a Szentatya mostani apostoli látogatásával kapcsolatban (a csíksomlyói látogatásra és a NEK- re is utalva) nevetve megjegyezi: „Ferenc pápának lassan bérletet kell adjunk a Kárpát-medencébe.” Majd a Szentatya beszédéről szólva elmondja: „Nekem leginkább az ütötte meg a fülemet, hogy amikor felbukkan egy probléma Jézus életében – konkrétan, hogy kellene valami ennivaló –  felszólította az apostolait, hogy oldják meg ezt a reális gondot, és  láthatjuk, hogy nincs nekik megoldásuk. És akkor az evangélium tanúsága szerint jön egy ilyen Karcsi típusú legényke (a szerzetes szeretettel megborzolja a fiú üstökét – a szerk.), és megoldja a problémát, megosztja a többiekkel azt, amije van. Jézus Krisztus pedig jónak látja megáldani ennek a fiatalnak a bátorságát, kezdeményezését. Úgy gondolom – folytatja Böjte Csaba –, hogy a mi fiataljainknak is szól ez az üzenet; sok esetben mi, öreg papok, nem biztos, hogy meg tudjuk oldani a gondokat, de reményünk van, hogy a fiataloknak van válaszuk, még akkor is, ha esetleg csak egészen aprócska, mert Isten azt megáldja.”

Elköszönünk Csaba testvértől és a gyerekektől, és odalépünk egy fiatalokból álló kis csoporthoz. Megszólítjuk őket. A lányok elfordulnak, nevetgélnek, majd az eleinte a legerősebben vonakodó fiú végül mégis vállalja a röpinterjút. Kristóf a felvidéki Tornán született, jelenleg ötödéves hallgató Egerben az Eszterházy Károly Katolikus Egyetemen.

Megtudjuk, hogy ő már találkozott a pápával Krakkóban az ifjúsági világtalálkozón. Akkor is tetszettek neki a Szentatya gondolatai, de most, itt Budapesten valahogy sokkal személyesebbnek élte meg a jelenlétét, vagy pontosabban, ahogyan ő fogalmazott, sokkal inkább megérintette mindaz, amit mondott. „Számos gondolata kavarog most bennem, például az, hogy merjünk élni, ne féljünk, Isten megbocsát, és az is, hogy ne vesszünk bele a virtuális térbe, hanem éljük meg valóságosan a hitet és sugározzuk mindenki felé.”

Szerző: Horogszegi-Lenhardt Erika – Kőrössy László

Fotó: Lambert Attila

Magyar Kurír