Mert hisz él még... él örökké – A Hunyadi-sorozatról

Az amerikaiak ráadásul sokszor idegen tollakkal ékeskednek, és más népek múltját viszik vászonra, mivel a saját háromszáz éves históriájuk nem képes elég nyersanyaggal ellátni egy ekkora filmipart. Egykor a magyar filmgyártás is bővelkedett a történelmi alkotásokban, ám amióta egy megfelelő minőségű produkció előállítása horribilis összeget emészt fel, egyre kevesebb ilyen film születik. Voltak próbálkozások, mint a Tündérkert, a Hadik vagy a Most vagy soha!, ám az Egri csillagokhoz hasonló, nagyszabású vállalkozásra sok évtizede várunk. A Hunyadi című sorozat első részeit már láthatta a nagyközönség. Annyit elöljáróban is megjegyezhetünk, hogy Hunyadi János történelmi jelentőségéhez méltó alkotás született.

A Bán Mór regényfolyamából készült sorozat abban az időben játszódik, melyre szívesen emlékezünk. Ezeréves történelmünk kiemelkedő korszaka a 15. század, hiszen ebben az időben a Magyar Királyság regionális hatalom volt, a török hódítás fékezésében játszott szerepe miatt pedig egész Európa sorsára hatott. De egy jó történelmi sorozathoz nem elég egy érdekes téma – mint az Oszmán Birodalom terjeszkedése körüli bonyodalom –, szükség van egy igazi hősre is, márpedig Hunyadi János személyénél keresve sem találnánk jobbat.

A Robert Lantos producer irányításával készült alkotás címszerepét Kádár L. Gellért formálta meg. Bár alakítása nem hibátlan, az biztos, hogy valahogy így képzelünk el egy korabeli hadvezér lovagot. A korszak számtalan történelmi alakja megelevenedik előttünk, közülük leginkább a Cillei Ulrik horvát-szlavón bánt megformáló Fekete Ernő és az ötkoronás uralkodót, Luxemburgi Zsigmondot játszó Gálffi László emelkedik ki. De a többiek – mint például Rujder Vivien (Hunyadi felesége, Szilágyi Erzsébet), Murathan Muslu (II. Murád szultán), Törőcsik Franciska (Brankovics Mara), Rade Šerbedžija (Brankovics György) vagy Csémy Balázs (Vitéz János) – is meggyőző alakítást nyújtanak.

A Hunyadi elsősorban szórakoztatni akar. A látványvilág – végre – világszínvonalú, de a díszletre sem lehet panaszunk. A hadvezér fordulatos élettörténete önmagában is érdekes, vagyis az alkotóknak nem volt más dolguk, mint filmre álmodni kalandjait. Ami nem is olyan egyszerű, talán ezért érezzük, hogy az első részek kissé hektikusan haladnak egyre előrébb az időben, vagyis a történet nem építkezik, inkább tégláról téglára ugrál. Csak remélhetjük, hogy a következő részek kicsit lassítanak. Van itt minden, mi szemnek ingere: harc, ármánykodás, hatalmi vetélkedés – no meg jó néhány szexjelenet. Az utóbbiakra igazából egyáltalán nincs szükség, ezek nélkül is hatásos lenne a történet. (Vajon mikor jönnek rá a filmesek, hogy az öncélú erotika senkinek sem hiányzik?)

A hihetőség kedvéért több szereplő is az anyanyelvén szólal meg – legalábbis a „rendezői változatban”. Ez mindenképpen dicsérendő, bár akad itt némi ellentmondás, hiszen például Vlad havasalföldi fejedelem (Nagypál Gábor) magyarul beszél, de eredetileg Zsigmondnak sem kellett tolmács ahhoz, hogy megértse a német nyelvet. Egy történelmi tárgyú sorozatnál a történelmi hitelesség egyáltalán nem mellékes kérdés. A reakciókat látva úgy tűnik, ebben a tekintetben egyelőre nem sok kivetnivalót találtak a szakemberek. Az viszont nem volt jó döntés, hogy egy kereskedelmi adó tűzte műsorára a sorozatot, a reklámok ebben az esetben is csak arra jók, hogy megtörjék a film lendületét.

Bán Mór jelenleg a tizenkettedik Hunyadi-kötetnél tart, ezek mindegyike legalább hatszáz oldal, vagyis fel volt adva a lecke az alkotóknak: hogyan lesz ebből értelmezhető forgatókönyv? Azt láthattuk, hogy bár a Hunyadi történetvezetése nem tökéletes, sikerült egy befogadható sorozatot készíteni. A Trónok harca népszerűségében – legalábbis az első évadoknál – nagy szerepet játszottak a jól megírt párbeszédek. A Hunyadi esetében a dialógusok nem túl mélyek, csak az a feladatuk, hogy továbblendítsék a történetet. A sorozatban megszámlálhatatlanul sok szereplő tűnik fel – majd el –, nagy kár, hogy kissé egysíkúak, a karakterfejlődés egyikükre sem jellemző.

Kisfaludy Sándor Hunyadiról szóló drámáját azzal az „édes hazafiúi hiedelemmel” bocsátotta közre, hogy „ezen legnagyobb magyarnak rajzolattya kedves lészen minden magyar előtt”. A Hunyadi-sorozat első részeire nagyon sokan kíváncsiak voltak, vagyis úgy tűnik, a történelem talán legnagyobb magyar hadvezérének tettei érdeklik a nézőket. A film sok minden mellett arra is jó, hogy megismerjük általa a történelmet, és a Hunyadi akár ezt a szerepet is betöltheti. Csak remélni tudom, hogy e sorozattól kedvet kapva néhányan még alaposabban utánajárnak, hogy is történt valójában az ő históriája.

Baranyai Béla/Magyar Kurír